Szerelemvásznak | Nyáry Krisztián: Festői szerelmek

Posted on 2018. február 13. kedd Szerző:

0


Virginiawoolf |

VALENTIN/BÁLINT NAPI EXTRA!

Aki hallgatta annak idején a Gyorsfénykép a kultúráról című rádiós perceket, bizonyára emlékszik, hogy az informatív műsor fogyaszthatóan és közérthető módon beszélt irodalomról, zenéről, képzőművészetről. Ugyan más eszközökkel, de ugyanezt teszi Nyáry Krisztián is, amikor premier plánba hozza írók, költők, festők magánéleti vívódásait, szerelmi sokszögeit. A funkcionális analfabetizmus korában igazi közszolgálati funkciót lát el a sikerszerző, amikor (majdnem) haiku-röviden mesél a Facebook-nemzedéknek (is).

A népes rajongótábor számára szócséplésnek tűnhet a következő néhány mondat, de a szűzszemű Nyáry Krisztián-olvasók remélhetően örülnek a tényszerű felsorolásnak. Merthogy az nem vitás, hogy az igencsak termékeny szerző évek óta sikerkönyveket dob piacra. Kezdetben volt az Így szerettek ők című kötet, ami – elnézést a leegyszerűsítésért – Facebook-bejegyzésekből hizlalta könyvvé magát. A nagy íróink, költőink magánéletébe intim bepillantást nyújtó első kötetet villámgyorsan követte a második irodalmi szerelmeskönyv. Az Igazi hősök és a Merész magyarok című kiadványokban pedig afféle irodalmi (jószolgálati) nagykövetként mutat be példaértékű életutakat. Számszerűsítve, Nyáry Krisztián két évnyi szerelem-szünet után kanyarodott vissza az örök témához. (Illetve azóta sem pihent, a Fölébredett a föld épp a közelmúltban mutatta be 1848/49-et levelekben búvárkodva.)

Téved, aki a címből – Festői szerelmek – azt a téves következtetést vonja le, hogy a szerző a szaftos részleteket részesíti előnyben. Véletlenül sem. Ezúttal is arra törekszik, hogy rövid-tömören beavasson egy-egy ismert művész magánéleti pillanataiba. Az Így szerettek ők két kötetével ellentétben itt nemcsak a képzőművészek párkapcsolati vonzásairól és választásairól szerezhetünk tudomást, de rövid életrajzokat is olvashatunk. Miközben belesünk a festők szerelemvászna mögé, a magánéletüket döntően befolyásoló nagypolitikai döntések is leperegnek előttünk.

Ebben a könyvben Nyáry nem tett mást, mint hogy (szinte) tapintható közelségbe hozott több mint két tucatnyi messziről csodált vagy éppenséggel alig ismert festőművészt. Ezek a sok esetben megrendítő sorsok, természetesen a történelmi kerettől – 19–20. század – nem függetleníthetők. Mindazonáltal legyen háború vagy békeidő, az egyik legkomplexebb és persze legellentmondásosabb emberi vonzalom, a szerelem utat tör magának. Így vagy úgy.

Nincs is erre szívszorítóbb példa – legalábbis számomra – a könyvben, mint az 1883-ban született, tragikus sorsú Egry József élete, aki naplójában így fogalmaz: „Utálatos, hogy az embernek élete egyik felét nyomorban, a másik felét háborúk közt kell leélnie.” Persze számos esetben, a történelmi viharoktól független egyéni sorstragédia az, ami lélekközelségbe hozza az addig csupán alkotásaiból ismert művészt. Mednyánszky László báró (*1852) nyilvánosan nem vállalhatta, hogy férfiak iránt érez vonzalmat, a homoszexualitás ugyanis az ő idejében bűnnek számított. Rövidre szabott (66) életében megtapasztalhatta a nagybetűs szerelmet, de végakaratát, hogy halott múzsája – Kurdi Bálint – mellé temessék el, a család nem teljesítette.

Talán nincs is olyan szereplője a kötetnek, aki ne járt volna jobban, ha Európa boldogabbik felében él és alkot. Az 1887-ben született gróf Batthyány Gyulára ez többszörösen is igaz. Bár megnősült és haláláig szerette Károlyi Zsuzsannát, a férfiakhoz vonzódott. Azt nem tudni, hogy feleségén kívül volt-e szerelmi kapcsolata mással, de ahogy Nyáry Krisztián fogalmaz: „Egy-egy képe valóságos önvallomás, festészeti coming out.” Nem véletlen, hiszen a fess külsejű festőművész azt vallotta, hogy: „A művészet legyen diadala az örömöknek; legyen orgiája minden gyönyörnek. Az, akinek munkái ezt kifejezik, igaz és boldog művész.” Sajnos a 20. század borzalmai őt sem kerülték el. A második világháború után minden vagyonától megfosztották, s még éjjeliőrnek sem vették fel az egykori kastélya helyén épített bútorraktárba. Ráadásul 8 év börtönre ítélték ártatlanul, s csak 1956-ban szabadult amnesztiával, s három évvel később meghalt. Életművét évtizedekre elfelejtették, s csak a rendszerváltás után fedezték fel újra a műveiben rejlő esztétikumot.

Vannak ugyanakkor happy endes szerelmi sokszögek is a kötetben. Ilyen Szántó Piroska és Vas István halálig tartó vonzalma. A költő és festőnő több mint tíz éven át tartó se veled, se nélküled kapcsolata végül síron túli szerelemben teljesedett ki. A könyvben szereplő utolsó szerelmi háromszög – Márffy Ödön, Boncza Berta és Hacker Franciska – egyfajta hidat képez az Így szerettek ők köteteivel. A szeretett férfiért mindent feláldozó asszonyok mellett ugyanis szép számban akadnak olyanok, akik a csábítás örömét éppúgy élethivatásnak tekintik, mint ahogyan az író a míves betűvetést vagy a festő a merész ecsetkezelést. Csinszka márpedig ilyen örök, mondhatni (összművészetben fürdőző) főállású múzsa.

Megjósolhatatlan, hogy Nyáry Krisztián kötetei nyomán hány fiatal, középkorú vagy idősebb olvasó jár majd többet múzeumba és kiállításokra, vesz kezébe versesköteteket vagy prózai remekműveket. Ahogy arra sem igazán van adekvát válasz, hogy most akkor temetjük a ráérős-alapos olvasást, vagy ünnepeljük a gyors betűt? Shakespeare-rel szólva – Ahogy tetszik. (Nádasdy Ádám fordításában, megalájk)

Nyáry Krisztián

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Corvina Kiadó, Budapest, 2016
248 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
kedvezményes webshop ár 4392 Ft,
ISBN 978 963 136 3869

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Így szerettek ők – mára kevés magyar olvasó számára ismeretlen ez a cím. Nyáry Krisztián nagy íróink, költőink szerelmi életét megörökítő kötetei töretlen sikernek örvendenek. Az Igazi hősök és a Merész magyarok című könyvekben bemutatott példaértékű életek után a szerző ismét a szerelemről, annak nemcsak sors- és személyiségformáló, hanem életpályákat, alkotói korszakokat meghatározó erejéről ír.

Ezúttal azonban a képzőművészeté a főszerep: hogyan éltek híres festőink, kiket látunk a vásznaikon, s kik voltak azok, akiket modellként sosem örökített meg az alkotó, mégis életre szóló hatással voltak a magyar művészetre? Mennyiféle szerelem létezik? Hogyan állít annak emléket egy festő? Megörökíti-e egyáltalán? Még pontosabban tehát: Hogy szerettek ők?

Czóbel Béla csak felesége, Modok Mária halála után vette észre, hogy az asszony titokban festett képei remekművek.
Czigány Dezső négy embert gyilkolt meg, köztük második feleségét, első felesége és két másik nő a környezetében pedig gyanús körülmények között lett öngyilkos.
Rippl-Rónai József 37 évvel fiatalabb modellje, Bányai Zorka egyben a festő utolsó szerelme is volt.
Amrita Sher-Gil indiai-magyar festőnő halála után nem tudták eldönteni, hogy egy véletlen mérgezés vezetett-e a halálához, vagy féltékeny férje ölte meg.
Munkácsy Mihály felesége, Cécile Papier a világ első női festészeti menedzsere volt, aki gondosan megtervezte férje szereplését a társasági eseményeken.
Mednyánszky László hosszú évekig minden naplóbejegyzését halott szerelmének, a paraszti sorból származó Kurdi Bálintnak ajánlotta.
Lotz Károly nevelt lányába volt szerelmes, róla festette híres aktképeit.
Berény Róbert zeneművész felesége, a Csellózó nő modellje a festővel kötött házassága után képtelen volt kezébe venni a hangszerét.
Zichy Mihály Magyarországon hagyta családját és orosz feleségét, miközben ő tanítványából lett szeretőjével Európában utazgatott.
Egry József katonakórházi ápolónője elhagyta ezredes férjét, hogy hozzámehessen a közkatonaként szolgáló, szegény, tüdőbeteg festőhöz.
Szinyei Merse Pált gyermekeik halála után elhagyta felesége, a Lilaruhás nő modellje.
Vajda Júlia férje, Vajda Lajos halála után újra férjhez ment, de egész életében első férjébe volt szerelmes.
Márffy Ödön mindenki meglepetésére vette el feleségül Ady Csinszkáját, Boncza Bertát.