Antoine és Desiré történelemkönyve | Bereményi Géza, Vető János: Antoine és Desiré

Posted on 2017. december 23. szombat Szerző:

0


Jeges-Varga Ferenc |

Az író Bereményi Géza és az énekes Cseh Tamás találkozását, szerzőtárs-barátságát számos anekdota őrzi. Nekik köszönhetően ismerhettük meg például Antoine-t és Desirét is, e két ellentmondásos hétköznapi hőst. A lődörgéseiket megéneklő hanglemez 1978-ban született meg, rögtön követve a páros debütáló dalgyűjteményét (Levél nővéremnek).

Valószínűleg csak a legfanatikusabb rajongók tudják, hogy a lemezborítón látható, ikonikussá vált fotót Vető János festő, fotóművész készítette. Most, hogy Cseh Tamás immár nyolc éve nincs közöttünk, Vető elővette a fiók mélyéről a csaknem negyven éve készült fényképeket, Bereményi pedig a dalokban hozzájuk írt történetet tovább fűzte.

A Corvina Kiadó gondozásában megjelenő könyv alcímében fényképregényként határozza meg önmagát. Nehéz ugyanakkor összefoglalni, pontosan mit is takar e besorolás (és tekinthető-e önálló műfajnak). Valóban, Bereményi és Vető munkája elsősorban fotókból áll. Ezek egy része a könyvével azonos című albumhoz készültek egyetlen nap leforgása alatt, közülük több már látható volt a lemezborító hátlapjára szerkesztett „képregényben”. Kiegészítik őket A vőlegény című dalhoz [a Fehér babák takarodója című lemez (1979) záródala] készült felvételek. A fotókat Bereményi tömör, jellemzően egymondatos párbeszéd-töredékei, gondolatfoszlányai illusztrálják, melyek valamiféle rendezői utasításokként, jelzésszerűen magyarázzák Antoine és Desiré képekbe rendezett élettörténetét.

Cseh Tamás és Bereményi Géza a korai időkben (forrás: Mediawave) és Szebeni András 1994-es felvételén

Persze tudjuk, hogy a helyszín Budapest („itt van a város, vagyunk lakói”), és az alcímben elég egyértelművé teszik, hogy a felvételek az 1970-es évek hangulatát idézik meg. De ahogyan a dalok a mában is érvényes üzenetet fogalmaznak meg, a fotók is egyfajta időtlenségbe rögzültek bele. A szereplők mögötti háttér a legtöbb esetben meghatározhatatlan, maximum egy-egy utcarészlet, kocsmabelső utalhat a fotók készítésének idejére. Bereményiék a Vőlegény alakjával ugyanakkor az átjárást teremtik meg a mába. Ő az, aki „veleszületett világnézete alapján különbözik a 70-es évekbeliektől, akik Antoine és Desiré voltak”. S ő az, „aki jön majd helyettünk”, aki Antoine és Desiré helyébe lép.

  • Lapozz bele!

Vajon ki ez a két furcsa-szomorú bohóc meg a többi „micsoda útjainkat” kereső figura? A könyv legelején felsorolják azokat, akár egy drámai mű szereplőit, akik a szerepeket a fényképeken eljátsszák – Antoine: Méhes Lóránt Zuzu, Désiré: Gémes János Dixi, Tamás: Cseh Tamás, Géza a vidéki rokon: Bereményi Géza. És van még 15 lány, aki a 14 különböző Éva (esetleg Edit) szerepét alakítja.

Mit csinál ez az Antoine meg ez a Desiré? Folyton okosodnak, kérdeznek, merengenek, filozofálnak arról, hogy miben is van a létük. Élményeket és benyomásokat gyűjtögetnek. Megjósolnak dolgokat, nevetnek és komolykodnak. „A patetizmust pontos arányban keverik az iróniával.” Próbálnak jelentőséget tulajdonítani jelentéktelenségüknek. „Megnevezni azt a kevés nem is tudom mit, amiben voltak szereplők”. Nagyon is ismerősnek tűnnek, mintha egy kicsit mi is megidéződnénk kettőjük alakjában.

A mű teljes befogadáshoz nem elég végigolvasni, végiglapozni a könyvet, újra meg kell hallgatni a hangzó anyagot is. A dalok nélkül valószínűleg a fotókkal teli könyv önmagában nem is lenne elég érdekes a Cseh–Bereményi páros munkáit nem ismerők számára.

A rajongóknak viszont szinte kötelező a könyvet beszerezni, hiszen természetéből fakadóan a dalok iránti nosztalgiára alapoz. Ezért is csatolták függelékként az album dalszövegeit a könyv végére (arra viszont nem találok magyarázatot, miért csak a dalok felét válogatták ide), s ezért lelhetjük fel rögtön a legelején a CD mellékletből már ismert zanzásított életrajzokat Antoine-ról és Desiréről.

Jogosan érezhető, hogy a fényképregény az évtizedekkel ezelőtti zenei műhöz utólag készült relikvia. Mégis sokkalta több annál, mert a zene, dalszöveg, ének, fotó, képszöveg együttesen adja ki a Cseh–Bereményi páros sajátságos, színpadközpontú művészetének lényegét. Az elharapott félmondatokból, elkopott közhelyekből sűrűsödött világlátást, ami súlyos örökségként nehezedik ránk.

Bereményi Géza, Vető János: Antoine és Desiré.
Fényképregény az 1970-es évekből

Corvina Kiadó, Budapest, 2017
252 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 963 136 4705

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Antoine és Désirével nemcsak Cseh Tamás utánozhatatlanul zseniális előadói stílusa és Bereményi irodalmi rangú szövegei, hanem Vető János lemezborítója is ikonikussá vált, valódi összművészeti teljesítményként tekinthetünk erre a lemezre. Bereményi és Vető pedig, majd négy évtizeddel később, megalkották ezt a fényképregényt, amely kibontja és kiegészíti az évtizedekkel korábbi hanganyag háttértörténetét.