Ódon ismerősök | Lumière! – Thierry Frémaux filmje a filmről

K. M. |

Mindannyian láttunk már régi filmet, de ennél régebbit aligha, mert azt ők, a címet adó Lumière fivérek találták fel. A francia dokumentumfilm időutazásra hív a filmművészet megteremtői: Auguste és Louis Lumière szubjektív univerzumába. Az új korszakot nyitó fivérek eredeti, felújított filmkockáit rendezte önálló filmalkotássá Thierry Frémaux, a cannes-i filmfesztivál igazgatója. Ugyanő mesél ismertetőt a háttérből, magával ragadó szenvedéllyel, humorral, nemcsak az ántivilág Francia­országáról, de az egész akkori világról.

A kinematográfia feltalálói 1885-ben forgatták első filmjüket a saját gyárukból kiözönlő munkásokról. Tíz év alatt 142 filmet készítették, ebből látunk most 108 darabkát, összefűzve és beillesztve az örökkévalóságba.

A régiesen pörgő mozgóképek elvarázsolják a mozilátogatót, különös atmoszférába lépünk át, ahol minden ódon, mégis minden ismerős. A mindennapi élet apró történéseinek vetítése a maga idejében óriási sikert aratott. A forgatások eleinte csak dokumentálták a hétköznapokat, ám hamar átváltottak, a profizmusuk nem engedte az esetlegességeket, így inkább megrendezték a jeleneteket. A két Lumière és a nekik dolgozó operatőrök már a legelső alkalmakkor is igényes szakmai munkát végeztek, snittjeik ma is annyira élvezhetők, mint a 19. század végén. Az egyenként ötven másodperces filmek komponálása tökéletes. És mindezt úgy oldották meg, hogy nem volt a kamerának keresője! A megvalósítás elképzelhetetlenül nagy hozzáértésről vall.  Nem ragadtak le a kézenfekvő nagy látószögnél (totál), a hatás fokozására a használták közeli (premier plán) képkivágást. A fártnak (fahrt) nevezett gépmozgást – abban az időben panoráma felvételnek hívták – nagyon hamar, már az első időkben bevezették.

A kisfilmek érzékeny, szubjektív betekintést adnak a mindennapi életbe. Megmutatja az éppen dívó kuglijátékot, amit az utcán, tengerparton felnőttek játszottak, a szülőt, aki járni tanítja, vagy eteti gyermekét, vagy a strandolókat, persze az akkori divat izgalmasan bonyolult öltözetében. A polgár közlekedik a lyoni, párizsi forgalmas utcákon, lóvasúttal, kerékpárral vagy épp gyalogosan, de látjuk munka közben is. Látványosan szép példája ennek, ahol az asszonyok hosszú sorban görnyedeznek a lyoni folyóparton, és mintha mosodaüzem lenne, mossák, mángorolják a ruhákat. A A tökéletesen komponált kép hármas tagolású, a nők egyenes sorával párhuzamosan a kövekkel kirakott töltés, afölött a rakparti utca sávja látható.

Egy másik archív filmen mintha a Titanic képsorai elevenednének meg; hatalmas hajó úszik be átlósan a képmező közepébe, a perspektívát gyönyörűen rajzolja ki a hozzánk közel eső rakparti tömeg a képmező alján, majd a befutó hajó mögött felsejlik a párába borult túlparti sokaság. Az első film Lyonban született meg, ahol a család élt, később a világ számos más pontján is forgattak. A filmkészítés bonyolult műveleteit itt nem láthatjuk. A mozi históriáját jobban megismerni akaró közönségnek ez talán majd hiányzik a filmből. Okostelefonjával ma már bárki készíthet álló- és mozgóképeket, ők bizonyára szépnek, vidámnak, szórakoztatónak fogják találni a filmet.

Megnézésre ajánlom mindenkinek, a fotós, filmes társadalomnak azonban kötelező stúdium, a szakmai múlt megismerése vagy a már tudottak átismétlése végett. És ne hagyjuk otthon a kisiskolásokat sem, biztosan tátott szájjal fogják végignézni.

Vive le cinéma! Éljen a mozi!

Lumière! (2016) francia dokumentumfilm, szinkronizált, 90 perc.
Magyarországi bemutató: 2017. november 16.