Világsikerű kalandfilm lehetne | Jókai Mór: Benyovszky Móric életrajza

Bogárdi Iván |

Élt valaha egy magyar, akinek az életéből egy minden eddiginél nagyobb szabású filmet lehetne csinálni. Hős, aki sebezhetetlen ugyan nem volt, mint James Bond, de 17 sebből vérezve is át tudott gyalogolni Oroszországon, Szentpétervártól Szibé­riáig. Verhetetlen sakkozó, és összeesküvőként az uraival és az árulókkal szemben is voltak remek sakkhúzásai. Ráadásul valóságos történelmi figura: Benyovszky Móric a 18. századból. Micsoda karakter!

Tisztelt hollywoodi filmrendezők, a nagy költségvetésű filmek mesterei – hallottatok már róla? Ha nem (majdnem biztos voltam), akkor elsorolom, Benyovszky mi mindenhez értett: volt hadvezér, rabként összeesküvő (sőt a csoport vezetője), hajóskapitány, sakkmester, nyelvzseni, emlékiratíró, végül Madagaszkárban király. Karizmatikus alak, még rabszolgasorsból is tudott kormányzói rangra emelkedni. Sajnos hátrány lehet a megfilmesítésben, hogy szeplőtlen jellem. Oly mértékben volt erkölcsös, hogy hiába szeretett bele a kamcsatkai kormányzó lánya, hűséges maradt a világ másik végén, vagyis otthon várakozó feleségéhez. A történet helyszínei: a magyar szülőfalu, Verbó, aztán Bécs, Lengyelország, Pétervár, Kijev, Kazany, Kamcsatka, Kuril-szigetek. Ezeket követően Makaó, Formosa, Japán, a kínai Kanton, Párizs, legvégül Madagaszkár. Kifelejtettem valamit? Ja igen, a Behring-sziget, Szahalin szigete, az Aleut-szigetek…

Aki ennek a különleges életútnak rövid összefoglalására kíváncsi, az keresse meg a könyvtárban Hegedűs Géza könyvét (A halhatatlan hamisjátékos). Ez a Népszabadság magazinban megjelent, népszerű művelődéstörténeti cikkeinek gyűjteménye. Abban olvasható két oldalon A Nyitra megyei fiú szerecseny király lesz.

Aki viszont el akar merülni a korban, és személyesen akarja megismerni ezt a különleges személyiséget, a környezetét meg a népeket, amelyek között élt, vegye kézbe Jókai Mór könyvét, melynek címe Benyovszky Móric életrajza.

A legjobb lenne a jegyzetekkel fölszerelt kritikai kiadás (Akadémiai Kiadó, 1967). A szöveg legutóbb a Nemzeti Könyvtár nevű sorozatban jelent meg, el is fogyott mind egy szálig. A sorozat szerkesztői ugyan a nemzet kincsei mellé helyezik a kétes kaliberű írókat és firkászokat is, és ezzel az igazi értékeket is lejjebb minősítik – de Jókait még ez sem rontja el. A méltóságteljes (bár túl nagy és nehéz) külső értékes olvasmányélményt ígér.

Jókai romantikus, szenvedélyes leírásait aprólékos anyaggyűjtéssel alapozta meg. Tanulmányozta Benyovszky saját feljegyzéseit, továbbá főhősének és saját kortársainak útleírásait, kritikus szemmel hasonlítva össze egymással a forrásmunkákat. Leírja a különböző szibériai népek szokásait, hétköznapjait, ünnepeit is; műgondja az etnográfusé, élvezetes humora a sajátja. Átéljük Kamcsatka fagyos valóságát, az ott élők alkalmazkodását a rideg természethez. Az alábbi részlet ízelítőt ad a szibériai életről, de többről is: Jókai szemléletéről. Hőse egyszerre romantikusan lánglelkű karakter és demokratikus gondolkodású polgár.

„…a kutya vontatta szánon csak a vendégnek van helye; a jemsik széles szántalpú hókorcsolyákkal a lábán iszánkodik a szánkó mellett, néha el is marad tőle, de éjszakára utoléri. Ennek a szánnak a gazdája lehetett az a Vaszilij, Benyovszky lényének vonzó varázsa ezt az egyszerű embert is hozzá csatolta: Ohotszkhoz megérkezve a jemsik nem tért vissza többé Judomába, eladta a kutyáit, s követte Benyovszkyt Kamcsatkába.

Eszerint tehát már voltak huszonnyolcan.

Elég nagy szám arra, hogy Benyovszkynak azt a mondását tetté varázsolja, hogy »nincs a világnak olyan pontja, ahonnan egy csapat elszánt bátor férfi, ha komolyan akarja, ki ne tudja magát szabadítani.« Az első alakító tanácskozásra azonban csak a bizottsági tagok lettek összehíva.

Benyovszky az egybegyűltek előtt beszédet tartott, megérthetőt, szívhez találót. Elmondá, minő nyomorba lettek taszítva, s minő igazságtalanul, és mely vigasztalan jövendő vár itt mindnyájukra. Felejtse el itt most mindenki, hogy minő rangot viselt egykor a világban: tekintse magát mindenki közvitéznek. Szólítsák egymást »te«-nek és »uram«-nak; tudják meg belőle, hogy egymást szeretik és becsülik. S minthogy semmi társaság sem állhat fenn főnök nélkül, válasszanak maguk közül vezért; ki-ki írja fel annak a nevét egy cédulára, akit főnökül óhajt, s dobja egy süvegbe. A nyolc cédula közül hét Benyovszky nevét tartalmazta: ő maga Hrustyevre szavazott.”

És amikor egy éjszakára együtt marad a beléje szerelmesedett Afanáziával, Magyarországról mesél neki, ami onnan nézve mesebelinek tűnik.

• Olvass bele!

Mégsem lett ebből koherens Jókai-regény. Attól kezdve, hogy Benyovszky társaival megszökik Kamcsatkáról, és megnyílik számára a világ, elkezdődött a tengeri út az ismeretlenbe. Egzotikus tájakon és népek között ér partot – sokan ezt tekintenék igazi kalandnak. De itt véget érnek a párbeszédek, a konfliktusok, a jellemrajzok. „Idáig egészen regényszerű volt a tárgy – írja Jókai. – Az emberi szenvedély volt a fő tényező: a táj, az évszak, a vidék állat- és növényvilága csak staffázs volt az érdekes történethez.” Benyovszky- és Jókai-korabeli utazók, etnográfusok, természet- és társadalomtudósok írásai kerülnek (több-kevesebb szövegkritikával) Benyovszky naplója mellé. Jókai számára a regénynek alkalmas nyersanyag nem a puszta kaland, nem a rácsodálkozás az ismeretlen tájakra és népekre, hanem ezek megismerése.

„Nem! Ez az ember nem volt regényhős!” – állapítja meg Jókai már a könyv elején –, másutt meg summázza véleményét: „szerintem praktikus lángész volt”.

Jókai nem látta őt regényhősnek, de, tisztelt filmrendezők, ez a téma jó. Persze nem az első megfilmesítése lenne. Az 1975-ben készült, Vivát Benyovszky! című, magyar-csehszlovák tévéfilm-sorozat annak idején sikeres volt, de a mai nézőnek próbára teszi a türelmét. (13×50 perc, vontatott beszélgetések, patetikus narrátor. Jaj.)

Viszont kár lenne elfelejteni Benyovszky Móricot, aki Madagaszkár királyaként is megmaradt magyar szabadságharcosnak.

Jókai Mór: Benyovszky Móric életrajza
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967
358 oldal, teljes bolti ár 840 Ft

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A 18. század leleményes hősének vagy hőstetteket véghez vivő kalandorának saját kezű életrajza halála után Angliában látott napvilágot. Tettei már életében lázban tartották a közvéleményt, így érthető, hogy a megjelenő önéletrajz valóban szenzációnak számított.
Benyovszky Móric, a magyar származású nemes, korán elhagyta szülőhazáját, részt vett a lengyel nemesi felkelésben, majd fogságba esett. A cár száműzte őt Kamcsatkára, ahonnan kalandos úton sikerült néhány társával megszöknie. Ezernyi kaland után, alig negyvenévesen Madagaszkár szigetén halt meg 1786-ban.
Jókai, miután lefordította az önéletrajzot, maga is kedvet kapott a téma megírásához. Az eseményekben valóban bővelkedő életútnak csak egy szakaszát, a száműzetés és a szerencsés megmenekülés történetét vetette papírra. Keze nyomán az életrajz mindvégig feszült, izgalmas történet lett, öregkori alkotóéveinek egyik jeles darabja. Benyovszky kivételes jellem: bátor és elszánt harcos, határozott vezéregyéniség, testi hibája ellenére is vonzó férfiú. A legváratlanabb helyzetekben is feltalálja magát, s ha kell, élete kockáztatásával is hű marad a szökésre szövetkező társaihoz. Romantikus történet, nem nélkülözheti a szerelmet: Benyovszky és Afanázia kapcsolatának bemutatása sok meghitt pillanattal gazdagítja a történetet.