Zeneflódni | Malek Andrea és a Soulistic / Zsidó Kulturális Fesztivál

Posted on 2017. szeptember 22. péntek Szerző:

0


Bedő J. István |

Nem egészen azt kapta a néző-hallgató Malek Andrea koncertjén, amit várt, de hogy elégedett volt, azt visszaigazolta a siker, a taps. Legelőször is, eddig jobbára szép szerelmes dalok előadójaként ismertük, meg persze musicalszínésznőként, most pedig a Malek Andi Soulistic nevű formációval/ban jelent meg.

A Hegedűs Gyula utcai, jó akusztikájú zsinagóga adott helyett a hangversenynek – még ha nem is igazán adekvát erre a célra. De azért erősen megtelt. Az igazi izgalmakat az új MalekAndi-hangzás okozta. A kiváló billentyűs, Jáger Bandi vezette zenekar ugyanis remek dzsesszistákból állt össze, Andrea pedig valami újat próbált ki velük, a különféle stílusok házasítását, egymásba vezetését, vagyis a crossovert.

Kezdetnek néhány nagy sikerű slágerdalt kaptunk, egészen újfajta ritmizálással és dzsesszes improvizációkkal Katona Klári Egyszer voltját (Presser Gábor), és hasonlóan dzsessz-ruhában hangzott fel a lényegesen korábbi Ki tudja, holnap látsz-e még (Fényes Szabolcs) meg Mire jó az éjszaka (Bágya András). Érdekessé tette a számokat a keményebb ritmizálás, még ha szokatlannak tűnt is.

Az igazi meglepetés a következő zenei réteggel érkezett, a jiddis dalokkal: a Túlságosan szeretlek, a Bei Mir Bistu Shein (Bei mir bist du schön), és az elhagyhatatlan Jiddise máme. Ezek is megfürödtek a R’n’B (vagyis a rhytm and blues) egészen elütő hangzásvilágában, és Andrea csak egy cseppecskét adott a Máme magyar verziójából, a többi autentikus jiddis dialektusban hangzott el. (Bár úgy vélem, néhai Zsüti azért írhatott volna egy jó szöveget a Túlságosan szeretlekhez…) A helyhez és az alkalomhoz nagyon illett még a Jeruzsálem, Jeruzsálem magasztos, gyöngédséggel teli tisztelgő himnusza – persze ez is az új, Jáger-féle hangszerelésben.

Aztán ismét sajátos magyar slágerek vonultak fel – a Szomorú vasárnap, angolul, ami szerencsére visszafaragott valamit az eredeti túlméretezett szentimentalizmusából. Malek Andrea előadásában ez a kis világsikerű vacak megnemesedett… Hasonló hangütésű, csak éppen pozitív töltetű volt Dés László Nagy utazása (emlékszünk: Koltai, Sose halunk meg). És a csokor záró meglepetése Gábor S. Pál és a zseniális dalgyártó, Szenes Iván műve: Ki volt már szomorú, úgy szívből igazán. Különös módon éppen ez a melankolikus zene lett az igazi koronája az estnek. Ezt tudniillik nem faragta át egészen mássá a kíséret.

A nagy Malek-produkció utolsó tétele: a magyar népzene összegabalyítása a dzsesszel. A Kodály tollából ismert Esti dalra emlékeztető, általam nem ismert népdal, illetve a Madárka, madárka érdekes kísérlet volt – de egyszerű dallamot kockázatos dolog dzsesszmuzsikus kezére (nem kezébe!) adni. Ugyanis ez a rögtönzések végtelen folyamát indíthatja el benne, és olyankor az előadás érezhetően hosszabbá válik a kellemesnél. Pedig itt ez is szempont lehetett volna. Ebből a bokrétából a ráadás Megrakják a tüzet lett igazán pezsgető élmény. Mert, ugye, arra is rá kellett jönnünk, hogy mit hallunk, mi a kiindulási mű.

A Malek Andrea Soulistic (Hárs Viktor, Jáger András, Andrea, Balog Roland, Lakatos Peczek András)

A crossover stílus nem könnyen adja meg magát, természetesen eklektikus zene, és kóstolgatni kell szépségeit. Ez a koncert, hogy stílszerű legyek, zeneflódnit kínált, minden rétege más, és mind nagy gonddal készül, hogy a befogadó ízletesnek találja…

Fotók: ZsKF, Szentgyörgyi Ákos