Férfihang női szemszögből | Rakovszky Zsuzsa: Célia

Bodó Viktória Booklány |

Mit tegyen egy magányos pasi, akinek élete derekán felbukkan a lánya, és élete részévé válik? Mit tegyen, ha családja diszfunkcionális, egyetlen értelmesnek mondható kapcsolata a férjes szeretőjéhez köti, miközben ő leginkább hamvas fiatal tanítványokról ábrándozik? És mit tegyen az olvasó, aki nem szeretne azonosulni a könyvvel, melyben a lehetőségek kora sokkal inkább falanszterszerűen kiüresedő világként jelenik meg a lapokon?

Kortárs regény, nőirodalom férfiszempontok alapján, férfihang női szemszögből. Célia, a családregény, ami tulajdonképpen a családnélküliség könyve. Rakovszky Zsuzsa eddigi legellentmondásosabb regényéről írni nem nehéz, tisztán gondolkodni róla annál inkább. Ha zanzásítani szeretném, azt mondanám: a Célia az ellentétpárok regénye. Néhol brilliánsan megcsillanó, finom, száraz humorral.

Már maga a főszereplő, Ádám is ellentmondásos figura: közelségre vágyik, közben menekül az érzelmileg sűrített kapcsolatoktól és közegekből. Férfi szemszögből látja a világot, onnan beszél, de valahogy mégis női hangon. Mintha a szerző nem tudná magáévá tenni teljesen azt a férfias nézőpontot, ahonnan elmesélni szeretné a történetet – de az is lehet, hogy e nagyon-nőregényt írva nem volt más választása, mint kikacsintani a sorok közül. Mindenesetre a történet főszereplője sokkal inkább középkorú nő, és nem pasi. Olvasás közben egyre gyakrabban sejlett fel Rakovszky hangja, és porlott szét a férfiálarc.

• Olvass bele!

Ádámnak legszorosabb kapcsolata a lazán felvázolt, elnagyoltan ábrázolt szeretőjével van. A nő hol megjelenik, hol nem, és idejét főként azzal tölti, hogy szétesett házassága és szeretője ölelése között ingázva ezoterikus útmutatást találjon az élet nagy kérdéseire. Prototípusa az elveszett, nem túl intelligens nőnek, s mint ilyen, eléggé sablonos. Kicsit buta, kicsit naiv, kicsit megmentendő – és rettenetesen sok számára mindaz, amivel a 21. század szembesíti. Agyát ritkán használja, sokkal többször a szívét. Unalmas anya, feleség és szerető, mindenféle egyedi jellemvonás nélkül.

Ádám gyerekének anyja, Zsani ennek csaknem mindenben az ellentéte, ő legalább küzd a sablonok ellen. Végtelen szabadságvágy kergeti, élt már szinte mindenhol, számtalan dolognak hódolt, csak azért, hogy ne legyen beskatulyázható. Ám vesztére az egyetlen megkülönböztető jelzése, hogy kilyukadt a harisnyája. Ez a szabadságot kereső nő még teherbe esni sem a hagyományos módon akar. Annyit láttat magából a könyvben, mint egy lyuk: a tulajdonképpeni ürességet. Nehéz eldöntenem, hogy a szerző így akarta-e ábrázolni a korunk végtelen lehetőségei között kissé elvesző, össze-vissza kapkodó karakter szabadságvágyát – s ez így az értékválasztása is egyben –, vagy a nőnemű szerző egyszerűen csak semmitmondóan festett fel egy női karaktert. Szeretném hinni az előbbit, de sajnálkozva hajlok az utóbbi változat felé.

A címszereplő Célia, Ádám lánya szenved a kortól, a neveltetésétől, a túl sok lehetőségtől. Konvencionális megoldásokra vágyna, egyszerű döntésekre, kikövezett utakra, de nem kap recepteket az életre, csak ezerféle utat, amelyek közül választania kellene. Ez azonban soknak bizonyul számára. Útmutatás nélkül, apa nélkül, szabályok nélkül nem boldogul, tehát óhatatlanul sodródik – mondjuk így – a vég felé. (…)

Az írás folytatása elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Rakovszky Zsuzsa: Célia
Magvető Kiadó, Budapest, 2017
312 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár 2959 Ft,
ISBN 9789631435245

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rakovszky Zsuzsa új könyve különleges családregény, a családok hiányairól, a negatív töltésekről. Az egymás mellett élő emberek boldogságkereséséről és társas magányáról. Az egymás melletti elbeszélésről. Vonzásokról és taszításokról. Lázadásról és szabadságról. A példák és minták fontosságáról, arról, mi adható tovább és mi szakad meg sorsszerűen a nemzedékek között.

A regény elbeszélője évtizedekkel később értesül arról, lehet, hogy van egy lánya – így kerül az életébe a húsz éves Célia. Miközben egy gyakorlatilag ismeretlen embernek kell apaként segítenie, óhatatlanul rápillant saját élete idegenségére és gyermeki mivoltára is. A Célia lendületes, érzékeny próza, színes humorral, jól felépített fordulatokkal és a szerzőre jellemző lírai karakterű nagyításokkal, lelki röntgenfelvételekkel.