Csak a közjó érdekében! | Kulcsár István: Gyilkosság a Magyar Rádióban

Bedő J. István |

Kulcsár István már eddigi aktív tudósítói pályáján (ez persze hülyeség, Kulcsár 140 évesen is aktív lesz) is Mädchen für alles volt. Vagyis az átfogó politikai, kül- és/vagy belpolitikai hírein és interjúin és tudósításain és publicisztikáin kívül is telemazsolázta az egykori rádióműsorokat színes, szórakoztató történetekkel – persze még abban az időben, amikor még a Magyar Rádió kifejezésnek volt értelme, tartalma, az intézménynek meg több száz vagy ezer dolgozója, de főleg presztízse.

A Magyar Rádió, röviden a Rádió (nagy R-rel) bizonyos értelemben állam volt az államban, elég sok mindent saját szabályozásaival oldott meg. Lévén, hogy egyszerre volt hírgyár és kulturális intézmény, nagyon sokan tekintettek rá úgy, mint a színház, koncertterem, cirkusz, zeneipari középüzem és még nagyon sok minden keverékére és szent templomára. Míg másoknak viszont munkahely volt csupán, továbbá labirintusszerű, eltévedésre alkalmas terep.

Ha pedig terep, akkor történhetne benne akár bűncselekmény is. Kulcsár tehát fogta szeretett munkahelyét, belegyúrta a kar- és kortársak sztorijait, valamint elhelyezett benne egy icike-picike sorozatgyilkosságot. Voilá, íme a Gyilkosság a Magyar Rádióban. Krimi és krónika a nyolcvanas évekből.

Tudnivaló még, hogy a mikrofon ugyan a mindennapi munkaeszköz volt, de azon időben a rádiós újságíró NEM csupán mikrofonállványi feladatokat látott el. És mivel már abban az időben is jobbára azok szereztek nevet maguknak, akik minimum egyenrangúnak tekinthették magukat a beszélgetőpartnerrel, nem holmi celebek voltak, hanem nagyon ismert nevű, kedvelt és – nem is ritkán – országosan szeretett családtagok.

De ez még mind csak háttér. Ez a Kulcsár-krimi bevisz a sűrűbe. Az anekdotikus történetvezetés roppant csalóka (leginkább a Puszta-koktélhoz fogható), nem tudsz szabadulni tőle – egyszerre vagy kíváncsi a belsősök (MR-munkatársak, értelmes és kevésbé olyan főnökök) reakcióira, a vakvágányra tévedő zsaruk munkájára. Mindenre. De főleg: miért csapnak agyon embereket a hírüzem egy eldugott lépcsőjénél…

Akik találkoztak már Kulcsár István ma már hozzáférhetetlen blogjával – melyben éveken át fáradhatatlanul pécézte ki a nyomtatott sajtó suta fogalmazásait, ostoba félremagyarázásait, elfuserált idézeteit –, már a krimi első harmadában gyanakodni kezdhettek, hogy itt valami intellektuális tűrhetetlenség lehet a háttérben. Legfeljebb idő és további életek kérdése, mikor bukik le a húsklopfolós ítéletvégrehajtó.

• Olvass bele!

Mivel a történet jelenideje az igen puha (de még keménykedő) Kádár-kor, külön csemege az olvasónak, hogy azokat a figurákat is megismerheti, akik egyáltalán nem hozzáértésük alapján kerültek magas polcra, és ott cenzurálják a hangos sajtót. Ilyen manapság elő sem fordulhat, ugyebár, hiszen azok az idők már elmúltak… Persze ott is előkerülnek gumigerincűek, akikről ma már nyomtatásban is megjelenhet a nem túl hízelgő, de hitelesen igaz jellemrajz.

Kulcsár azért tartja magát a krimiírás receptkönyvéhez is, minden összevág, nincs hézag (a vakvágány kötelező), továbbá kerül ide sármos rendőrtiszt, csinos ifjú rádiós kolléganő, akivel ej, de jól passzolnának egymáshoz munkaidőn kívül. Ja, hogy el ne feledjem, a végén a gyilkos is előkerül, és még meg is ideologizálja, hogy tetteinek célja a közjó előmozdítása volt. (Nem így mondja…) Ebben ugyan a szerző kissé elhagyja a krimiírás egyik fontos szabályát, ti. hogy a bűntett elkövetője nem lehet elmebeteg. Ez a szereplő sem egészen az, csak kissé túlreagál bizonyos, nem szükségszerűen büntetendő vétségeket.

Hát, istenem. Ha a törvények nem kedveznek eléggé a helyzetnek, a törvényeket meg lehet (kell?) változtatni.

Milyen korról is beszélünk? Minek a törvényeiről? Ja, igen, a krimiírásról. Nos, igazi krimin régen nevettem (röhögtem) ennyit, mint a Kulcsár-féle Gyilkosság…-on. Ugyanezt kívánom minden további olvasójának, ebben a kellemes meleg nyárban.

Kulcsár István: Gyilkosság a Magyar Rádióban
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2017
249 oldal, teljes bolti ár 3290 Ft,
kedvezményes webshop ár 2630 Ft,
ISBN 978 615 569 3182

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Alig néhány nap leforgása alatt három azonos típusú gyilkosság történik a Magyar Rádióban. A krimi, amelyben ma is sokat emlegetett legendás rádiósok és fiktív személyek egyaránt szerepelnek, s melynek szerzője az ismert rádióriporter, a 80-as évek végén játszódik. A hajnali órákban húsklopfolóval halálos csapást mérnek egy külpolitikai kommentátorra, majd egy kezdő riporterlányra és végül egy belpolitikai szerkesztőre. A sorozatgyilkos jóformán semmi nyomot sem hagy maga után.

A szokatlan bűncselekmény-sorozat indítékait kutató rendőrök sokáig képtelenek magyarázatot találni a rejtélyes gyilkosságokra, és reménytelennek látszik az is, hogy megtalálják a tettest. A bűncselekmények felderítésén nagylétszámú csoport dolgozik dr. Szomolányi Valér rendőr őrnagynak, a pesti nők bálványának a vezetésével. A Magyar Rádióban elkövetett hármas gyilkosság azonban márcsak a helyszín miatt is politikai szinezetet nyer, s az eseménynek külföldön is híre megy. Idehaza az illetékesek részleges hírzárlatot rendelnek el az ügyben, de a Szabad Európa Rádió adásaiból a magyar lakosság is értesül róla. Végül már az állambiztonsági szervek is kénytelenek foglalkozni a valójában nem politikai indítékú sorozatgyilkossággal.

A Gyilkosság a Magyar Rádióban krimi, de egyszersmind politikai szatíra is, híradás arról, milyen állapotok uralkodtak a hazai média fellegvárában a rendszerváltás előtti években. Amellett, hogy a szerző nemcsak a mikrofonnal, hanem a tollal is kitűnően bánik, a történet hátborzongató hitelessége azzal is magyarázható, hogy a szerző nagyon jól ismeri a terepet, a Bródy Sándor utcai épületet, a Márványtermet, a sokat emlegetett Pagodát, hiszen évtizedekig volt a Magyar Rádió munkatársa, moszkvai és New York-i tudósítója.