Hitchcocktól is kölcsönöz eszközöket a regényéhez az izlandi író, Yrsa* Sigurdardóttir: alagsorból felhallatszó kopogó hangok, a kertben ólálkodó, csak homályosan látható férfi, rejtélyes és fenyegető írásos és SMS üzenetek, eltűnt kulcscsomó… Szinte tapintható a szerző által gerjesztett félelem, az ismeretlentől, a gyilkostól való rettegés légköre.
A prológus dátuma 1987. Ezzel kezdődik a könyv, itt három kisgyerek – egy kislány és két kisfiú – sorsáról értekeznek az illetékesek, akik hosszas vita után az örökbeadás mellett döntenek. A szerző elegánsan az olvasóra bízza annak kikövetkeztetését, hogy a 2015-ben játszódó történet mely szereplői azonosíthatók a 28 évvel az előtti gyermekekkel. Tekintettel arra, hogy több örökbefogadott személy is felbukkan, őszintén bevallom, hogy nem voltam képes tökéletesen tisztázni a testvérek és féltestvérek közötti kapcsolati elemeket. De lehet, hogy más olvasóknak sikerül.
Az első gyilkosság áldozata Elisa, három kisgyermek édesanyja. Két kisfia egy szűk ablakon keresztül kimenekül a bezárt szobából, kislánya, Margrét az ágy alatt rettegi végig, míg fölötte anyját megölik. Tehát ő az egyetlen (szem)tanú, aki azonban előbb sokkos állapota miatt, később (csak a könyv végén) megtudható okokból nem igazán működik együtt sem a rendőrséggel, sem a Gyermekközpont szakértőivel, sőt édesapjával sem, akinek egyébként sziklaszilárd az alibije. Csak annyit mond: „a rossz bácsi azt is mondta, hogy egy másik nőt is meg fog ölni”.
A második eset valóban bekövetkezik, az áldozat egy magányos, idősebb nő, Ástrós. Meg kell jegyeznem, hogy a gyilkosságokat olyan brutálisan, olyan gyomorforgató, bizarr módon és eszközökkel követik el – porszívóval, hajsütővassal, majd forrasztó pákával –, hogy még akkor sem igazán életszerűek, ha elkövetésükben a bosszú, a kínzás, a harag játszhatott szerepet. A rendőrség nem talál semmilyen kapcsolatot az áldozatok között, minden potenciális gyanúsítottnak van alibije, a nyomozás zsákutcába jut.
A nyomozó csoport vezetőjét, Huldart lelkiismeret-furdalás gyötri, mivel a Gyermekközpont pszichológusával, Freyjával – aki az egyetlen szemtanúval foglalkozik – volt egy kurta-furcsa kalandja, amelyért még visszamenőleg is szégyelli magát. És az egyik beosztottjának a feleségét is elkapta egy gyors fordulóra. Felbukkan egy másik főszereplő, a lúzer, ingatag lelkületű, logikátlanul cselekvő, döntésképtelen egyetemista, Karl, akinek (valódi emberi kapcsolatok helyett?) egyetlen szórakozása a rádióamatőrködés. A fiú felfigyel egy szokatlan rövidhullámú adásra, amelyben számsorokat mondanak be, és egy világos pillanatában döbbenten fedezi fel, hogy az egyik számsor az ő személyi azonosítóját, egy másik pedig a meggyilkolt Lisáét tartalmazza. Más számsorokban viszont kódolt párbeszédeket fedez fel és fejt meg – intelligenciájához mérten nem túl életszerűen. A kód ugyanis közvetett módon az elemek periódusos rendszerén alapul. Értesíti a rendőrséget, ezután őt gyanúsítják meg a gyilkosságokkal. Lakásában bizonyítékok tömegére találnak, a harmadik áldozat pedig éppen az ő barátja.
Hulder, a nyomozást vezető zsaru mindezek ellenére (sőt: éppen a túl sok bizonyíték miatt) nem találja megalapozottnak Karl bűnösségét, és új irányba indul. Innentől szíveskedjenek a könyvhöz fordulni a poénért…, végül is krimiről van szó.
A skandináv krimiket azért szoktuk szeretni, mert társadalmi összefüggésekbe ágyazva jelennek meg a bűnesetek. Yrsa inkább lélektani táptalajon tenyésztette ki a művét. A vívódás, az egyén döntésképtelensége, a lelki válság nagyon sok – túl sok – helyet foglal el, feltehetően (és rosszmájúan) azért, hogy a bűnügyi regényt szépirodalmi kontextusba helyezze. A cselekményhez képest ez túl sok egy krimiben.
Feszült, fordulatos, az író szándéka szerint magyar nyelven is nyomasztó, félelmetes hangulatú a regény – és ez a fordító, Németh Anikó Annamária érdeme is. A történet magához láncolja a (nem félős) olvasót – de kevesebb mégis több lett volna. Erős idegzetűeknek ajánlom a könyvet. De azért ne nagyon olvassák elalvás előtt…
*Utóirat: A szerzőt izlandi szokás szerint Yrsa néven említjük, a Sigurdardóttir az apára utal (Sigurd lánya), de nem családnév.
Yrsa Sigurdardóttir: Gének
Skandináv krimik sorozat
Animus Kiadó, Budapest, 2017
448 oldal oldal, teljes bolti ár 3980 Ft,
kedvezményes webshop ár 3184 Ft
ISBN 978 963 324 5040
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Egy fiatal reykjavíki családanyát brutális kegyetlenséggel meggyilkolnak, aminek tanúja lesz hétéves kislánya is. A bűntettet hamarosan újabb követi, és bár a módszer ugyanaz, a rendőrség semmiféle kapcsolatot nem talál az áldozatok között.
Az ügy koronatanújaként szereplő kislányt a gyermekvédelem gondjaira kívánják bízni, ám végül egy pszichológus, Freyja veszi őt ideiglenesen magához, és ezzel ő is bekapcsolódik a vizsgálatba. Alaposan megnehezíti a dolgát, hogy kifejezetten utálja a nyomozást vezető tisztet, Huldart, aki nemrégiben megesett egyéjszakás kalandjuk után faképnél hagyta.
Eközben egy ifjú rádióamatőr különös, számokból álló üzeneteket fog, amelyekről hamarosan kiderül, hogy nem mások, mint a gyilkos nyomai. Vajon sikerül feltörni a kódot még a következő gyilkosság előtt? Mert nagyon úgy tűnik, hogy lesz következő…
Olvass bele 
Posted on 2017. május 12. péntek Szerző: olvassbele.com
0