A szerethető boszorka | Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

Posted on 2017. március 16. csütörtök Szerző:

0


backmann_itt-jart-britt-marie-bor240Somogyi András |

Amikor megismerkedünk a 63 éves főhőssel, éppen az őrületbe kergeti a munkaközvetítő fiatal munkatársát. Britt-Marie ugyanis rend- és tisztaságmániás, rendíthetetlen és szenvedélyes híve a precizitásnak, rendkívül makacs, és merő jóindulatból mond kevéssé diplomatikus véleményt mindenről, ami nem tetszik neki.

Ezért első látásra nem egészen alaptalan szomszédainak véleménye, akik „hisztis boszorkának” titulálják, a férje szerint pedig „szociálisan inkompetens”. Britt-Marie most munkát keres. A férje megcsalta, és ezt nem tudja megbocsátani, ezért 40 év után elhagyja. Hogy valóban szerette-e férjét, vagy csak belefásult megszokott környezetébe és életvitelébe – nem tudjuk. Sokat nem kívánt „enterprenőr”, azaz vállalkozó férjétől, legfeljebb hogy egyszer-egyszer kérdés nélkül megdicsérje a vacsorát. A férj hozott ugyan két gyereket az előző házasságából, de azok már régen kirepültek. Britt-Marie gyermekkora nem volt túl boldog– de tulajdonképpen egyik kora sem.

Szóval bogáncsként tapad a munkaközvetítőre, aki végül egy távoli község ifjúsági otthonának gondnokságát ajánlja fel. A község nem fogadja barátságosan Britt-Marie-t. Balszerencsék és balesetek tarkítják ottani pályakezdését. A község ráadásul rohamosan pusztul: a gazdasági válságból nem tért magához, a házak többségén „Eladó” tábla virít, a központ egy ugyancsak felszámolt pizzéria, amely egyúttal az élelmiszer bolt, postahivatal, autószerviz szerepét is igyekszik betölteni, néha még pizzát is sütnek a kiválasztottaknak. Az üzemeltető egy kerekes székes nő: „Valaki” (akiről csak a könyv közepén egy félmondatból tudjuk meg, hogy nő).

A falusi élet központi eleme a foci. A gyerekek jobb híján üdítős dobozokból kirakott kapukra játszanak, természetesen a pusztaságban, mert pálya, az nincs. Britt-Marie egyáltalán nem ért a focihoz, és azt sem érti, hogyan határozhatja meg valakinek a jellemét, hogy a Manchester Unitednek vagy a Tottenhamnak szurkol. Ezért mély megdöbbenéssel fogadja, hogy miután végre beköltözött valahová, edzőnek kiáltják ki. Persze fogalma sincs, mi lenne a feladata, ezért szokása szerint precíz listát készít a teendőkről, ami a névsor felvételével kezdődik – és végződik. Britt-Marie azonban éppen a foci és a gyerekek révén lassan megváltozik, anélkül, hogy mániáit levetkőzné. Barátságokat köt a srácokkal, óvja őket, mos rájuk, barátnőjéül fogadja a pizzás Valakit, és komolyan megérinti, hogy a helyi rendőr őbelé szeret. Britt-Marie természetesen nem viszonozza nyíltan érzelmeit – hiszen nem vált el, különben is: mit szólnának hozzá a többiek. (Ez amúgy is életének vezérelve: milyennek ítél engem a világ?)

És váratlanul megjelenik a férj, Kent, aki szintén megváltozott, kedvesebb lett – és bocsánatért esedezik. Britt-Marie-nak döntenie kell: menjen-e vissza megszokott életébe, vagy maradjon a megszeretett közösségben. Backman nyitva hagyja a történetet: hősnőnk útnak indul, elhagyván az új barátokat – de nem tudjuk, merre. Mindenesetre ott járt a Borg nevű faluban, és ahogy Borg megváltoztatta az élethez való viszonyát, ő is nyomot hagyott maga után.

Nem először jelenik meg Backman-mű az Animus Kiadónál, ez a könyve is nagyszerű, élvezetes olvasmány. Érzékletesen, hol humorral, hol meghatóan mutatja be, hogyan változik át Britt-Marie és hogyan változtatja meg környezetét. Kedves, humánus, jó humorérzékű személyiség, ironikus stílusa és elejtett poénjai néha Rejtő Jenőt juttatták eszembe. Csúcsteljesítmény, amikor Britt-Marie naponta vacsorára látja vendégül a barátjának fogadott patkányt (ugyanazt, amelyiktől már az érkezése napján elájult), és neki fejti ki nézeteit az életről, előtte tárja fel érzelmeit. Remélem, sok olvasó osztja majd véleményemet: kiváló írásművészettel megáldott szerző művét élvezheti.

A fordító, Bándi Eszter tökéletesen adja vissza a helyszín – Borg község – sajátos hangulatát. A szerző lábjegyzetét, amely néhány szereplő „furcsa nyelvhasználatát” azzal indokolja, hogy bevándorlók – nem tudtam értelmezni, így annak fordítását sem tudom megítélni. A magyar változatban csak annyi a „furcsaság”, hogy a szereplők nem igazán a társadalmi elit beszédmódját használják, és a trágár szavakat néha angolul mondják ki. De ez mit sem ront az összhatáson.

Fredrik Backman

Fredrik Backman

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Animus Kiadó, Budapest, 2016
360 oldal, teljes bolti ár 3980 Ft,
kedvezményes webshop ár 3383 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 324 4098

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Britt-Marie hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, minden áron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy hallatlanul koszos, felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen…

Történet a második esélyről, a sors kiszámíthatatlanságáról és az evőeszközös fiókok rendjéről. Fredrik Backman harmadik regénye szívszorító és felemelő, romantikus és ironikus, csakúgy mint korábbi művei.