Mai köntösben régi problémák | B. van Zandt, J. Milmore: Bocs, félrement / Belvárosi Színház

Bedő J. István |

Estem már korábban abba a csapdába, hogy azt hittem, minél korszerűbb eszközök tűnnek fel a színen, annál maibb egy színdarab. (Ebből később kinőttem.) A pletyka, a félreértés, a rágalom, a rossz irányba küldött megjegyzés – természetesen – William mesternél is felbukkan (mit felbukkan: zúdul). Most meg okos gépek segítenek kavarni a…

Meghalt a posta, éljen a mél. De amíg a postai levelezéshez idő kellett – fogalmazás, esetleg több piszkozat, a boríték címzése, bélyeg satöbbi –, addig most már naponta százszámra levelezünk könnyű, vagy még többször könnyelmű kézzel. Erre épül Billy van Zandt és Jane Milmore komédiája. Szereplők: Richard, elfoglalt ügyvéd egy nagy cégnél, ennek bájos, ám meglehetősen elhanyagolt felesége, a feleség barátnője, a férj kollégája, és egy recepciós csaj a cégnél, aki egyformán kedveli (a teljesség igénye nélkül) a villámszexet, a mocskos beszédű üzeneteket, a levelezős izgatást meg az egész éjszakás lepedőakrobatikát.

Ezzel el is indulhat a színpadi masinéria. Mert elég csak összetéveszteni két címzettet, és többé nincs megállás. A címben jelzett mondat ettől kezdve pecsét az ügymeneten. Az egyik hazugságot egy másikkal foltozzák be, a szingli barátnő összegabalyodik a férj kollégájával, a kolléga megvigasztalja (egyetlen éjen, de számos alkalommal) az érzékeny lelkű feleséget, a szóban forgó recepciós hazudik, bajba kerül, kimászik belőle, de megint keresi magának a bajt – szóval leegyszerűsítve: olyanok, mint egy nagy család (avagy Szendrő József örökbecsű szavaival), már mindenki megb(szövegromlás) mindenkit.

És a zárókő a komédián, majdnem minden vétkes boldog lesz. Valamennyire. Kivéve a nagytermészetű ügyvédet: ő megbűnhődik. Nem is csak valamennyire.

Az egy menetben száguldó előadás rengeteg alkalommal nevettet meg. Ahogy a netes kommunikáció, persze ez sem finomkodó, hiszen ha valaki az életét készül (nem akarva) teljesen elcseszni, akkor ott a káromkodásoknak helye van. (Zöldi Gergely szellemes fordítása.)

Ha nagyon elszállt módon közelíteném meg: a konfliktuscsomagnak van egy második humoros rétege is, ti. a levelezgetők különböző nethasználói szinten vannak, tehát nem elég a baj, amit kavarnak maguk körül, ezt még terheli az is, hogy egymásnak kell megmagyarázni, mi a címzés, mi a titkos melléklet, meg hogy az élőszóban könnyen fölfogható hangsúly-kommunikáció eltűnik az írott szövegből – és ettől érthetetlenné válik (válhat) a közlés.

Az előadás látványa (Khell Zsolt) szinte oratóriumszerű: öten ülnek a gép előtt (vagy lógnak az okostelefonon), és mondják, amit írnak. Mozgásra alig van lehetőség, olykor legfeljebb egy hátat fordítás. Paczolay Béla rádiójáték-szerű rendezésében csak a beszéd hangsúlyai tálalják az indulatokat. Ennek ellenére mozgalmas az egész, hiszen a nézők már mind részesei a levelezősdinek, róluk is szól. Hajjaj, de mennyire!

Fekete Györgyi jelmezei – a korpulens kolléga pacuha cuccai, a decens feleség-kosztüm, a szingli barátnő férfiriasztó, de főleg a forróvérű recepciós lány férfihergelő ruhája – egy-egy pontos jellemrajz.

Schruff Milán (Richard) áll a stáblista élén, hiszen ő a minden bajok okozója, de ő valójában csak beindítója, majd katalizátora a fejleményeknek. Az igazi főszereplő a három nő: Kovács Patrícia a „kis szerencsétlent” hozza a nyakkendőtű fontosságú, ostobácska és parlagon hagyott feleség, Stephanie alakjában, és végül egy gesztussal, hajának kibontásával mutatja meg, hogy ő nem csak dekoráció, hanem nőnemű ember. Hogy éppen a született lúzer George vigasztalása kapcsán derül ki, hogy a szex jó is lehet, hát istenem. Az asszony identitás-zűrös barátnőjeként Járó Zsuzsa (Peg) kisstílű bajkeverőből alakul át egy néhány fokkal szimpatikusabb emberré.

Mészáros Máté hasonló átalakulást hajt végre George figuráján. Az elején kicsit balfék, kicsit lökött, kicsit humortalan, de végül igen szerencsésen jön ki a kavarásból: megörökli Richard feleségét, akinek igazából a saját élet hiányzott. Mészáros kevés gesztussal, de érzékelteti, hogy éppen őmellette lesz belőle talpig férfi és férj.

Végül pedig Wanda, minden bajok forrása. Péter Kata már indításkor hozza külsejével a könnyen megszerezhető irodai asszisztens lányt, akinek rendkívül intelligens a déli pólusa, ellentétben a fejével… Ugyanakkor Wanda ostobaságát jól eljátszani csak látszólag könnyű feladat. És ne feledjük: végül is ő adja a darab fanyar, fintoros csattanóját.

Fotók: Kolbe Gábor

Részletek és jegyvásárlás

Billy van Zandt, Jane Milmore: Bocs, félrement!
Rendező: Paczolay Béla | Fordította: Zöldi Gergely

Richard – Schruff Milán
Stephanie – Kovács Patrícia
Peg – Járó Zsuzsa
George – Mészáros Máté
Wanda – Péter Kata

Jelmez: Fekete Györgyi
Díszlet: Khell Zsolt

Orlai Produkció