Gordonka volt a főszerepben | Pannon Filharmonikusok a Müpában

Bedő J. István |

A Pannon Filharmonikusok november 11-i, Müpa-bérletes koncertjére sűrű szürke fátyol borult. Kocsis Zoltán szíve a hangverseny előtt néhány nappal adta meg magát. A műsor összeállítását nem változtatták meg emiatt, de a műsorfüzetben elbúcsúztak mesterüktől, aki sok alkalommal személyes jelenlétével és véleményével csiszolt a zenekar előadásain.

Bogányi Tibor az együttes dirigenseként kért egy percnyi csöndes emlékezést a hangverseny második része előtt.

Ahogy az előzetesben már olvasható volt, a nagyszerű csellóművész, Fenyő László Bogányi Tiborral együtt adta elő Vivaldi két gordonkára és zenekarra írt g-moll versenyművét. Vivaldi mindig meg tudja örvendeztetni hallgatóját, aki sok zenéjét ismeri már, s szinte sejti, hogy milyen futam következik. Ebben az esetben azonban a versenymű középső, Largo tétele nem pusztán nagybetűs Zene volt, hanem – ha nem tévedek – egyben fájdalmas gyászdal is Kocsis Zoltán emlékére.

A kezdő és a záró Allegro teljesen magától értetődően adta a hallgatónak az aha-élményt. Derűs párbeszédnek hangzott, amit Bogányi Tibor vezénylést helyettesítő rezdüléseivel remekül fogott össze.

A lassú tételt még melankolikusabbá tette, hogy a két szólóhangszert a zenekari első cselló támogatta meg, míg a teremben alig hallható csembalókíséret inkább csak a földszinti nézők számára színezte az előadást.

Schumann másodikként elhangzó a-moll gordonkaversenyéről a zenetörténet feljegyezte, hogy hangulati mű, egyvégtében előadott koncertdarab. Szinte nem is érzékelhető, hogy három – különbözőképpen lassú – tétele hol, mikor kezdődik és ér véget. Fenyő átélt játékából leginkább egy ábrándozó s megvigasztalhatatlan biedermeier hölgy lelki fájdalmait, panaszait érezhettük ki.

A második részben némi hangulatváltást kaptunk.

Richard Straussnak idén tavasszal Budapesten is bemutatták operáját, Az árnyék nélküli asszonyt. Ennek zenei anyagából készített a szerzője zenekari változatot, szimfonikus fantázia alcímmel és műfaji megjelöléssel.

Az első világháború alatt íródott zenemű valami művészi szépséget kívánt felmutatni, szembeállítani a háborúval. Mai füllel hallgatva a zenemű sajátos benyomást kelt: filmzene, film nélkül. A későromantikus darab egyébként (természetesen) mesélő, történetmondó. Hugo von Hofmannsthal szövegkönyve kellően fordulatos, hogy sokféle érzelem, hangulat jöjjön le belőle. A zenekar a korábbi kamara jellegű felálláshoz képest óriásira duzzadt. Strauss a megszólaltatás során tobzódik a hangszerek használatában. Ettől kissé kellemetlen lesz az összhatás, a hatalmas rézkórus és a rengeteg tutti elnyomja a hárfa, a cseleszta finom hangjait. Durva párhuzammal: mint egy étel, amihez egyszerre használunk kakukkfüvet, mentát, továbbá többféle csilit…

A koncertszerkesztők általában igyekeznek valami derűs zenedarabbal megkoronázni az este programját. A jutalomfalat ez alkalommal a megunhatatlan Till Eulenspiegel lett. Pontosan meg is felelt hangulati zárásnak. Csilingelve nevető csibészkedés, nyársat nyelt polgárok pukkasztása. Till kópéságai olyan zene, amelynek eljátszását maga a zenekar muzsikusa is élvezi.

A Pannon Filharmonikus Zenekar most sem okozott csalódást.

* * *

A zenekar e héten ismét két világhírű művész közreműködésével ad koncertet a Müpában. December 16-án Bogányi Gergely Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész, valamint az osztrák dirigens, Gérard Korsten várja a zenebarátokat. A koncert műsora ugyancsak nem szokványos estet ígér.

Bogányi Gergely először adja elő a pécsi együttessel Johannes Brahms első, d-moll  zongoraversenyét, amely eredetileg szimfóniának készült.

„Úgy érzem, a közönség azért vesz jegyet a koncertjeimre – mondta a zongoraművész –, mert ott szokott történni valami. Az előadó-művészetet nem lehet betanulni, az a pillanat művészete. Én a koncertet szent helynek tekintem, ahol a művész minden alkalommal először játssza, újrateremti a darabot. A színpadon megpróbálom elfelejteni, amit eddig tudtam, hogy megszülethessen a zene csodája, ami mindig más.”

A műsorban a 19. század két fontos zeneszerző-egyéniségének − Brahms és Antonin Dvořák − művei szerepelnek. Brahms II. szimfóniája volt egyben Dvořák VI. szimfóniájának legfontosabb inspirálója. A hasonlóságok mellett van azonban valami, ami Dvořák művét mindenképp egyedivé teszi: a cseh nemzeti stílus jelenléte, mely aztán a későbbiekben meghatározó elemévé válik alkotásainak.

Gérard Korsten az idei évadban második alkalommal dirigálja a pécsi zenekart. A Zene világnapján, október 1-jén adott koncertjén zajos sikerrel búcsúzott a közönségtől, valamint a Pannon Filharmonikusoktól, visszaemlékezve a próbafolyamat intenzív közös munkájára:

„(…) a hét végére, igen kemény munka után, ráébredtem, hogy ez egy szuper zenekar, egy igazán jó zenekar, és jó érzés az, hogy amikor egy új zenekart vezényelsz első alkalommal, az emberek kedvesek. (…) Itt pozitívak voltak az érzéseim. Ehhez azt gondolom, hozzájárul Pécs városa, ami egy gyönyörű város, nem ismertem azelőtt..”

Brahms és Bogányi

2016. december 16-a, péntek, 19:30
MÜPA, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Johannes Brahms: d-moll zongoraverseny
Antonín Dvořák: VI. (D-dúr) szimfónia

Közreműködik:
Bogányi Gergely – zongora
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gérard Korsten

A helyek nagy része elővételben elkelt, de érdemes néhány utolsó jegyért még pró­bál­kozni, akár a koncert előtt is.