Nem minden az, aminek látszik | Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben / Kolibri

Lengyel Szilvia 

Számomra ugyanolyan várakozással teli színházba menni a gyerekkel, mint amikor felnőtt előadásra készülök. Hupp, a bagoly története duplán lelkesített, mert a gyerekszínház társulata egy olyan könyv történetét dolgozta fel – pontosabban: adta vissza hűen –, amelyet már olvastunk is.

Bevackolódni a Kolibri Fészekbe mindig élvezet. A hely adta lehetőségekhez igazodva itt mindig egyfelvonásosokat láthatunk, melyek a kezdő közönséget célozzák meg csecsemőkortól kisiskolás korig. Már amennyire kezdőkről beszélhetünk. Egy-kétévesen még igen, de a nagyobbak úgy járnak ide vissza, mint derék piások a kocsmába. (És elnézést kérek.)

Függő csemetémmel egyetértésben, most sem csalódtunk a színpadi varázslatban, a színészekben, Szívós Károly rendezésében. A történet egy mindentől félő bagoly történetén keresztül arra ösztönöz, hogy mindennek nézzük meg a másik oldalát, de ne csak azt, hanem a többit is. Előfordulhat, hogy a dolgok elsőre egyértelműnek tűnnek, de később, jobban megismerve egészen másnak. Hupp nem szereti a sötétséget, de szülei biztatására minden nap – egy darabig még csetlő-botló módon – leszáll a földre, hogy különböző erdőjáró lényeket kérdezzen meg, ki mit gondol az éjszakáról. Kiderül, hogy mindenkinek mást jelent, csupa olyan élményt, érzést, melyekkel kis ragadozó madarunk még nem találkozott. Ahogy lassanként megismeri a alkonyat utáni, számára rémisztő világ több tulajdonságát, úgy változik meg a véleménye is róla. És mire begyakorolja a repülést meg a bukfenc nélküli leszállást, megjön a kedve a vadászathoz is.

Jill Tomlinsonnak a Pagony Kiadónál megjelent, azonos című műve egy sorozat része. Ezekben a kiváló történetekben a szerző remek humorral, fantáziával dolgoz ki témákat, melyek szerfelett érdeklik a gyerekeket. Nagyon jó választás volt a színház és a rendező részéről a bagoly meséje. Hupp és családja mintha éppen erre a színpadra termett volna.

Orosz Klaudia ötletes díszletei, jelmezei és bábfigurái tökéletesen harmonikus látványvilágot teremtenek. Bodnár Zoltán szellemes videóanimációt társított a színészi játékhoz. Nizsai Dániel bújt Hupp bőrébe és tollába, Tisza Bea és Mult István személyesíti meg az összes megkérdezett éjszakai állatot és embert. Villámgyorsan váltanak ruhát, szerepet, hanghordozást – lenyűgözve ezzel valamennyi nézőt, életkortól függetlenül.

No, és mennyire hangosan huhog egy gyöngybagoly? Hát semennyire, mert olyan hangot legfeljebb a nagy fülesbagoly ad ki. Ők, kérem, íííííííííííííííííííííííííííík-olnak. Azt viszont rettentő hangosan, már a könyvben is ezzel hozzák a frászt mindenkire – és ezt élőben is megtapasztalhatjuk a színházban. Nem voltam egyedül az érzéssel, hogy kicsit hangos az előadás, utólag viszont kiderült, vagy csak a hátsó sorokban, és/vagy csak a szülőknek volt sok a decibel. A gyerekeket cseppet sem zavarta Mult István erőteljes, atyai íkolása. Ennél több negatívummal nem is kínáltak meg, és mint kiderült, ez is csak nézőpont kérdése. (Megtanultam én a sokszempontúságot, bizony…)

A bagoly, aki félt a sötétben ismét bravúros előadás, biztosan sok évet fog megélni a Fészekben. Próbáljanak jegyet szerezni rá, érdemes megnézni!

Fotók: Kolibri Színház/Mestyán Marcell

• Műsornaptár és jegyvásárlás