Ami megtörtént… | Howard Jacobson: ZS

Somogyi András |

Nem könnyű olvasmány Howard Jacobson antiutópiája. Egy elképzelt, 100 milliós lakosságú, tengerparti országban játszódik a történet, és csak a nagyon figyelmes olvasó fedezi fel, hogy a regény jelenideje a 21. század második fele. Emberöltőkkel azelőtt – tehát valamikor a 20. században – súlyos, tragikus események rázták meg a társadalmat. A személyes történet háttere ennek a társadalomnak a súlyosan torzult kollektív emlékezete, amiből igyekeznek kitörölni a múltat, és bocsánatkérő gesztussal csak úgy emlegetik az eseményeket, hogy AMI TÖRTÉNT, HA EGYÁLTALÁN MEGTÖRTÉNT.

Ez a fajta bocsánatkérő magatartás jellemzi a ZS-ben bemutatott egész népességet, sajátos módon egy időben a durvasággal, az agresszióval, a nők bántalmazásával. A nép nem tudta feldolgozni a tragikus eseményeket, az elődök felelősségét, ezért – vagy társadalmi közmegegyezéssel, vagy felsőbb ösztönzésre – a felejtést választotta. „A múlt azért van, hogy elfelejtsük.” Könyvekhez nehéz hozzájutni, a könyvklubok engedélykötelesek, a nem ajánlott könyvek egyszerűen nem beszerezhetők. A törvény háztartásonként száz évnél idősebb tárgyakból csak egyetlenegynek a birtoklását engedélyezi, a határokat lezárták, az elektronikus levelezést beszüntették. A múltat kutatni tilos, személyes iratokhoz hozzáférni nem lehet, még a szülők nevét is el kell felejteni. Mindenkinek olyan nevet kell viselnie, amit kiosztottak számára. Az embereket figyelik, nem szegik-e meg a felsorolt tilalmakat (meg a többit).

Mi lehetett az a tragédia, amelyet igyekeztek kitörölni a kollektív emlékezetből? A szerző csak sejtet, de a főbb szereplők távoli felmenőinek rettegése, a vallási szokások felemlítése, egy kikeresztelkedés története – a holokausztot juttatja az olvasó eszébe. Erre utalnak a könyv sajátos, a történet szövedékéből kiszakított rövid részei – jegyzetek? közjátékok? emlékek? Ezek viszont direkt módon utalnak a vonatokba zárt rettegő emberekre, a krematóriumok tüzére, a tömeggyilkosságokra – Majdanekre és Babij-Jarra.

• Olvass bele!

Nem kell messzire mennünk, ha a nemzeti felejtésre, a múlt feldolgozatlanságára gondolunk. Sajnos nem. És hogy mi kellett, mi kell a tragédia bekövetkeztéhez? Jacobson ezt írja: „…Ami mindig is kellett. A bibliai rágalom, …a feltüzelt nacionalizmus, egy befolyásolható, munkanélküli lakosság, erős hajlammal a hőskultuszra, tehetetlen kormány, …önelégült és rosszul tájékozott elit, a régi vádaskodások állhatatossága.” Ugye ismerős?

Ez a háttere két ember, Ailinn és Kevern kibomló szerelmének. Mindketten sérült lelkűek. Ailinn a szüleit nem ismerte, árvaházban és nevelőszülőknél nőtt fel, Kevern gyermekkorára rátelepedtek zavart elméjű szülők, ő maga így lett tétova, kényszeres cselekedetekhez láncolt felnőtt. Az apjától ő azt a szokást örökölte, hogy minden zs betűvel kezdődő szónál keresztbe teszi ajkán az ujjait – a hallgatás jeleként. (Vajon miért?…) Amikor kiderül, hogy kettejüket egy koncepciós terv keretében lökték egymás karjába (egy kutatóintézet ördögi terve lenne a bocsánatkérés helyett a „gyűlöletegyensúly helyreállítása”), és megismerik nagyszüleik, dédszüleik tragikus sorsát, Kevern összeomlik, nem akar közös gyermeket és sötét jövőt – öngyilkos lesz.

Sötét a jövőkép, és a folyondározó szöveg sem könnyíti meg a megértést. A könyv erős és állhatatos figyelmet kíván, az olvasónak el kell gondolkodnia az igazságtartalmon, amit eltakarnak a terjedelmes szóvirágok és a történet szereplőinek filozofálása. Minden tiszteletem a fordítónak, Papolczy Péternek. Nem lehetett könnyű feladat a túlcsorduló elmélkedések, a társadalmi és szépészeti viták átültetése magyar nyelvre. A címlapon, a borítón, a szövegben mindenütt kettős áthúzás emeli ki a ZS betűvel kezdődő, elhallgatandó szót. Itt pontosan megmutatni nem tudjuk – tessék hozzágondolni. És még egy technikai megjegyzés: egészen kiváló, gondolkodásra késztető a borító grafikája (Környei Anikó munkája).

Tanulságos, és az ellenségképek újraalkotásának korszakában sajnos nagyon időszerű művel ajándékozott meg Howard Jacobson.

Howard Jacobson: ZS
Gondolat Kiadó, Budapest, 2015
360 oldal, teljes bolti ár 3600 Ft,
kedvezményes kiadói webshop ár 2520 Ft
ISBN 978 963 693 6242

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Howard Jacobson új regénye – egy egyszerre gyengéd és rémisztő, páratlanul furcsa szerelmi történet – olyan jövőbeli világban játszódik, amelyben a múlt veszélyes vidéknek számít: a múltról beszélni ugyan nem kimondottan tiltott, de nem is igazán ildomos. A regény minden szereplőjére óriási tragédia árnyéka vetül – egy gyanakvásba, tagadásba, mentegetőzésbe burkolózott múltbeli esemény, amelyre csak úgy szokás utalni, hogy AMI TÖRTÉNT, HA EGYÁLTALÁN MEGTÖRTÉNT.

Két ember egymásba szeret. Kevernnek fogalma sincs, hogy apja miért tette mindig két ujját az ajka elé minden zs betűvel kezdődő szónál. Akárcsak most, már akkoriban sem illett kérdéseket feltenni. Ailinn is úgy nőtt fel, hogy sejtelme sem volt, ki ő, és honnan származik. Az első randevún Kevern megcsókolja Ailinn szeme alatt a zúzódásokat. Nem kérdezi a lánytól, hogy ki bántotta. Miközben szerelmük menedéket nyújt számukra az őket körülvevő különös világ elől, amelyben az erőszak és a kegyetlenség mindennapos jelenség, még azt sem tudják eldönteni, vajon maguktól szerettek-e egymásba, vagy valaki egymás karjába lökte őket. De ki tett volna ilyet, és miért?

Jacobson regénye „méltó párja George Orwell 1984-ének és Aldous Huxley Szép új világának” (Sunday Times), elgondolkodtató mű, amely képes megváltoztatni az ember életét.