Pusztuló és megmentett kincsek | Benkő Ágnes, Wirth Péter: Ami megmaradt…

Posted on 2016. április 26. kedd Szerző:

0


BenkoWirth_ami megmaradt-bor240Dobi Ildikó |

Rendkívül értékes adatok, emlékek, képek gyűjteménye a két építész, Benkő Ágnes és Wirth Péter könyve Hegyalja zsidó lakosságának életéről. Zsidók Tokaj-Hegyalja kisebb-nagyobb településein kétszáz évig laktak, amíg hetven évvel ezelőtt egy szálig kiirtották őket. A szerzők ma már csupán néhány épület, zsinagóga, rituális fürdő nyomait rögzíthették a hétéves munka során.

Hegyalja védett kultúrtáj a tokaji borvidéken, szerepel az UNESCO világörökségek listáján. Az 1970-es évek előtt azonban senki nem foglalkozott a még meglévő zsidó műemlékekkel, pedig itt bőven akadt belőlük. A Rabbiképző legendás igazgatója, Scheiber Sándor hívta fel Wirth Péter figyelmét „a hazai zsidóság múltját őrző kincsestárra”. Feleségével, Benkő Ágnes építésszel együtt először Apostagon, egy Duna-menti kis faluban sikerült helyreállítaniuk a romos zsinagógát, amely felkeltette az Europa Nostra bizottság érdeklődését. Munkájukért 1988-ban kapták meg az Europa Nostra-díjat. Megmentettek tájházakat, ősi lakóépületeket a helyiek személyes emlékei, tudományos elemzések és levéltári iratok alapján. Wirth Péter ugyanis az Országos Műemléki Felügyelőség népi építészeti csoportját vezette.

Az izraelita vallásúak a 17. századtól kezdve telepedtek vagy menekültek ide a Habsburg-birodalom távoli tájairól, Keletről és Nyugatról. A 20. század elején már a hegyaljai lakosság egyharmadát tették ki az ortodox zsidók, 10-12 hitközség működött. Mára szinte senki nem maradt közülük, az imaházakat vagy lerombolták, vagy (ritkábban) más funkciót kaptak. Előszavában Wirth Péter így ír: „Tokaj-Hegyalja zárt területéhez a legújabb felfogás szerint huszonnyolc hazai település tartozik. Ezek közül jelöltük ki kutatási célpontként azokat, ahol a zsidó közösség lélekszáma valaha is meghaladta a száz főt.”

A régi fényképek, leírások alapján vizsgált első város Szerencs. A szerzők minden esetben utánajártak a helyi zsidóság történetének, lefényképezték a még álló lakó- és kereskedőházakat, a hitéletet szolgáló épületeket, bemutatják az elfelejtett temetőket, mindent, ami megmaradt.

Gazdagon díszített a belső tér

Mád zsinagógája a felújítás után

Mád ugyan viszonylag kis település, de hajdani nagy hitéletéről sok leírás árulkodik, meg a szerzők tervei alapján helyreállított, Europa Nostra-díjas zsinagóga. Szállodák, emeletes lakóházak is voltak Mádon zsidó tulajdonban. Meglepően gazdag díszítéseket, szépen formált kapualjakat fedeztek fel, és nyomokban megtalálták a temetőt is. Tolcsva leírásából megismerkedhetünk a hitközség életével, a felekezet tagjainak lakóházaival, a hatalmas zsinagógával, a népiskolával, a kóser mészárszékkel és a temető felirataival. Tállya településtörténetéhez hozzá tartozik a tokaji borkereskedelem és az általa megalapozott polgári lét. Kapurészleteken, omló falakon a festékrétegek alól előtűnnek a vallási motívumok. Jelen és múlt együtt él a fogadók, a borospincék, az egykori mikve (fürdőhelyiség), a sakter (kóser mészáros) háza és a temető emlékeiben.

A sort Sárospatak, Erdőbénye, Bodrogkeresztúr, Tokaj, Tarcal, Sátoraljaújhely, Abaújszántó, Göncruszka, Gönc, Zsujta és Forró folytatja. Minden egyes leírás szót ejt a helyi zsidóság történetéről, a régi fényképeken megörökített családokról, az esküvőkről, társasági eseményekről és természetesen az építményekről.

Felemelő látvány, hogyan újult meg egy-egy félig vagy teljesen lepusztult épület, például Tokajban. Sárospatakon az emeletes imaházból áruház lett. A zsinagógák stílusa általában ortodox, azaz mindegyiknek megvannak a kötelező, mindenütt megtalálható elemei. Felfigyelhetünk a gyönyörű kovácsoltvas munkákra, a kapualjakra. Különös módon évtizedek után is érintetlenek maradtak egyes boltok, például a fodrászatok antik berendezései. Apró részletekből, stukkók maradványaiból következtettek a hajdani épület nagyságára és díszítéseire, ezek alapján rajzolták meg külső homlokzatát és belső szerkezetét. Akadnak az épületek között elegáns villák, városias bérházak, áruházak, gyárak, látunk korabeli kereskedői hirdetéseket, karikatúrákat, kórházat (pl. Sátoraljaújhelyen), csinos boltokat – persze a felújítás után. Ahol lehetett, ezekről régi fotókat kutattak fel. A fejezetek végén pedig sorakoznak az elhanyagolt, fűvel benőtt, hiányos parcellás temetők.

A bortermelés és borkereskedelem szempontjából Tokaj-Hegyalja igen alkalmas helyen fekszik. Keleti és nyugati irányba egyaránt könnyen eljuthattak a kereskedők szekerei. A tokaji bor híréhez hozzájárult, hogy jól szállítható. Egyes helyeken (pl. Göncön) megjelentek még a borhamisítók is. 1865-ben a törvények lehetővé tették a zsidók teljes emancipációját, szabadon mozoghattak, gyakorolhatták a vallásukat. Ekkor a vidéki zsidóság egy része a nagyobb városokba költözött, ennek következtében jó néhány zsinagóga elárvult vagy átalakult, a temetőket pedig – gondozás hiányában – visszavette a természet.

Roppant izgalmas az utolsó fejezet, Forró község története. A Budáról Miskolcon át Kassára vezető úton fekszik, de birtokként évszázadokig Kassához tartozott. A 17. századi pestisjárvány után tótokat (szlovákokat) telepítettek be a jó termőföld és a szőlők művelésére, s a 19. századra lakossága már félig magyar, félig tót volt. A néhány helyi zsidó család patikát, kocsmát, postát, fogadót, csárdát üzemeltetett. A Selymes család vitte a legtöbbre, a 19. században kastélyt épített a településen, amit az 1944-es deportálásáig használt. Az emeletes épületbe 1958-ban az Abaúj Múzeum költözött, ami azonban tíz éve megszűnt. A műemlék ház mára csaknem összeomlott. Uniós forrásokból azóta megújult a gótikus eredetű katolikus templom, a barokk kápolna és plébánia „Ezek az épületek a postafogadóval kivételes történeti együttest alkotnak – olvashatjuk a könyvben. – Miskolc és Kassa között félúton itt lehetne az idegenforgalom legfontosabb állomáshelye.”

Ennek érdekében a szerzők vállalták, hogy ingyen elkészítik „a műemlék részletes felmérését és azokat az építészeti terveket, amelyek egy pályázat benyújtásához szükségesek… Javaslatunkkal a műemlék tulajdonosa, a helyi önkormányzat egyetért, ettől is remélve az idegenforgalom felvirágzását.” Az egykori elegáns lakóépületbe múzeumot, emlékszobát, városi könyvtárat, eredeti fényképek alapján polgári szalont és „parasztszobát” is terveznek.

A gazdagon illusztrált kötetet tudományos igényű irodalomjegyzék teszi teljessé. Bárcsak minden elhanyagolt műemlék ilyen elkötelezett híveket kapna.

Az írás eredeti változata az EuroAstra Internet magazinban olvasható.

Benkő Ágnes, Wirth Péter: Ami megmaradt… Hegyaljai zsidó házak
Szaklektor: Dávid Ferenc
Terc Szakkönyvkiadó, 2015
333 oldal, teljes ár 4800 Ft
ISBN 978 615 544 5286

A kötet könyvárusi forgalomba nem kerül. Kizárólagos terjesztője a MAZSIKE

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Benkő Ágnes és Wirth Péter építész házaspár könyve kitűnő eredeti adatok gyűjteménye, amely szemléletesen állítja elénk a Hegyalja zsidók által mintegy kétszáz évig lakott városainak és mezővárosainak zsidó érdekeltségű városrészeit és építményeit.

Az általuk lakott településrészek feltérképezése egyedi értékű helyszíni vizsgálat eredménye, amelyet a történeti helyrajz és településtörténet adatai egészítenek ki. A zsidók által építtetett és használt közösségi építmények – a zsinagógák, rituális fürdők és más épületek – helyének meghatározása, a meglévő épületek szakszerű vizsgálata és leírása, a temetőkkel együtt szemléletes képet ad a hajdani közösségekről.

A zsidók lakóépületeinek – s persze üzleteinek – a vizsgálata, fényképe és fölmérése rohamosan pusztuló emlékeket örökít meg. Ezek feltárása sokszor nem írott-rajzolt forrásokra, hanem a ma ott élők emlékezetére alapul. Az építészeti érték megőrzésén túl hiteles képet nyújt arról, hogy mi maradt meg az ott élők emlékezetében a hetven évvel ezelőtt meggyilkolt zsidó lakó- és polgártársaikról. – Dávid Ferenc