Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve (részlet)

Posted on 2016. március 24. csütörtök Szerző:

0


Davis_Elveszett és meglett-bor200millie bird

A Legelső Halott Dolog Millie kutyája, Rambo volt. Egy reggel az út mellett találta meg, amikor az ég leszakadni látszott, és a köd úgy vette körül Rambo megtört alakját, mint valami szellem. A szája és a két szeme tágra nyílt, mintha ugatna. A bal hátsó lába olyan irányba állt, ahogy máskor nem szokott. Felszállt körülöttük a köd, az égen felhők gyülekeztek, és Millie azon töprengett, nem fog-e Rambo mindjárt esővé válni.

Mikor az iskolatáskájában felvonszolta a házhoz, csak akkor jutott eszébe az anyjának, hogy elmagyarázza, hogyan működik a világ.

Jobb helyre került, kiabálta, miközben a nappalit porszívózta.

Jobb helyre?

Tessék? Igen, a Mennyországba, drágám, még nem hallottál róla? Abban a rohadt iskolában semmit nem tanítanak neked? Emeld fel a lábad! Ez a Kutyusmennyország, ahol örök kutyakeksz van, és oda kakilnak, ahová csak akarnak. Jó, leteheted. Mondom, leteheted! És mit tudom én, kutyakekszet is kakilnak, úgyhogy semmi dolguk, csak kakilják meg eszik a kekszet, és futkároznak, és megeszik a többi kutya kakáját. Ami amúgy is kutyakeksz.

Millie eltűnődött. Akkor minek vesztegetik itt az idejüket?

Tessék? Hát, khm, azt ki is kell érdemelniük. Itt kell maradniuk, amíg meg nem szavazzák nekik azt a jobb helyet. A Kutyus-túlélőshow-ban.

Akkor Rambo egy másik bolygón van?

Hát, igen. Olyasmi. Úgy értem, te tényleg nem hallottál még a Mennyországról? Hogy Isten ott ül a felhőkben, a Sátán meg a föld alatt, meg minden?

És én elmehetek Rambo új bolygójára?

Az anyja kikapcsolta a porszívót, és komolyan nézett Millie-re. Csak ha van űrhajód. Van űrhajód?

Millie lesütötte a szemét. Nincs.

Hát, akkor nem mehetsz el Rambo új bolygójára.

Jó pár nappal később Millie fölfedezte, hogy Rambo egyáltalán nincs másik bolygón, hanem épp hogy a hátsó kertjükben van, úgy-ahogy elásva a Sunday Times alá. Óvatosan fölemelte az újságot, és látta Rambót-de-mégse-Rambót: egy összezsugorodott és félig lecsupaszított és oszlásnak indult Rambót. Attól fogva minden éjszaka kilopózott, hogy vele legyen, amíg a teste valamiből semmivé nem vált.

Az utcán átkelő öregember volt a Második Halott Dolog. Mikor elütötte az autó, Millie figyelte, ahogy átrepül a levegőn, és látta, hogy mosolyog. A kalapja az elsőbbségadás táblán landolt, a sétapálcája meg a lámpa körül táncolt. És végül a teste a járdának csapódott. Millie átfurakodott a sok láb és felkiáltójel közt, és letérdelt az öregember arca mellé. Mélyen a szemébe nézett. Az öreg úgy nézett vissza rá, mintha csak egy rajz volna. Millie végighúzta az ujját a ráncain, és azon tűnődött, mire használhatta őket.

Aztán fölemelték onnan, és mondták, hogy takarja le a szemét, mert még gyerek. És mikor kerülő úton hazaért, arra gondolt, hogy ideje megkérdezni a papáját az Embermennyországról.

Tudod, Lurkó, van a Menny, meg van a Pokol. A Pokolba küldik a rossz embereket, például a bűnözőket meg a parkolóőröket. És a Mennybe küldik a jó embereket, például téged meg engem meg azt a szép szőkét a Mesterszakácsból.

És mi történik, mikor odakerülünk?

A Mennyben az ember Istennel meg Jimi Hendrixszel szórakozik, és akkor eszik fánkot, amikor akar. A Pokolban… hát… a Makarénát kell járni. Örökké. A Grease Megamixre.

És hova megy az, aki jó is meg rossz is?

Tessék? Nem tudom. Az IKEA-ba?

Segítesz nekem űrhajót csinálni?

Várj, Lurkó. Lehetne ezt a következő reklámszünetben?

Brooke Davis

Brooke Davis

Millie hamarosan észrevette, hogy minden meghal körülötte. A bogarak meg a narancsok meg a karácsonyfák meg a házak meg a postaládák meg a vonatozás meg a filcek meg a gyertyák meg az öregek meg a fiatalok meg aki köztük van. Még nem tudta, hogy miután huszonhét különféle lényt feljegyzett a Halott Dolgok Könyvébe – mint a Pókot, a Madarat, a Nagymamát, a szomszéd Gertrúd macskát –, a saját papája is Halott Dolog lesz. És olyan nagy betűkkel fogja odaírni a huszonnyolcas szám mellé, hogy két oldalt kitölt: A PAPÁM. Hogy egy ideig fogalma sem lesz, mi mást tehetne, mint hogy addig bámulja a betűket, amíg nem is emlékszik már, mit jelentenek. És hogy ezt is fogja csinálni, zseblámpafénynél, a szülei hálószobája előtti előtérben kuporogva, miközben hallgatja, hogy a mamája úgy tesz, mintha aludna.

Fordította: Mesterházi Mónika

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2015