Szeretnék pécsi maradni | Tanszékvezető prof – és bariton az UniCum Laudéban

Hárságyi Margit* |

A pécsi zenei műhelyek kifogyhatatlan tárházává váltak a nagyívű pályát befutó, átütő tehetségeknek. Hatodmagával immár húsz éve szerez örömet közönségének az UniCum Laude együttes baritonistájaként Kutnyánszky Csaba. Legutóbb a zsúfolt Kodály Központban szerepelt a pécsi King’s Singersként említett társulat. De ez inkább csak párhuzamos vagy mellékpálya, hiszen Kutnyánszky tanár úr a Zeneakadémia (LFZE) tanszékvezető tanára.

Pedagógus szülők gyermekekeként logikus választásnak tűnik, hogy belőle is tanár lett, pedig kezdetben nem gondolt erre. Először tízévesen mutatkozott be közönség előtt – akkor fúvós­zenekarban.

A gyárvárosi általános iskolába jártam, ahol egy ifjúsági fúvószenekar működött – emlékszik vissza Kutnyánszky Csaba. – Járták Európát még jóval a rendszerváltás előtt, én ott nevelkedtem. Talán ma már kevesekben él az a kép a fúvószenéről, ami akkor engem lenyűgözött, rengeteg klasszikus művet fúvószenei átiratban ismertem meg.

A középiskolában szerzett benyomások hatására az akkori Tanárképző Főiskolán matematika-ének szakra jelentkezett.

Hogy fordul meg az ember fejében, hogy a zenéhez a matematika szakot válassza?
Nagyon egyszerű volt, a továbbtanulási jegyzéket is úgy néztem, hogy a matematika megy, mihez értek még? A zenéhez. Hogy fér meg a matematika és az ének? A zenének összetett hatásai vannak, ez a Kodály-módszer értéke is. Hat a nyelvtanulásra, a mozgáskultúrára, összefüggésben van egyéb készségekkel is. Ezt a kérdést tízévenként mindig elkezdi kutatni valaki, és mindig ugyanerre az eredményre jut. Olvastam egy német kutatási eredményt, ahol feltárták, milyen fantasztikus a zenének ez a hatása – ők már-már kitalálták a Kodály-módszert.

A pécsi zenei tanulmányai során találkozott híres-neves karnagyokkal, például említi Tillai Aurélt is. Mi volt hasznosítható a későbbiekben mindabból, amit a nagy pécsi mesterektől sajátított el?
Egy újabb ablakot nyitottak számomra a világra. Az, hogy a vokális zenével, az emberi énekhanggal meddig lehet eljutni igazán, Tillai tanár úrnál volt megtapasztalható. Ameddig hozzá jártam, mindent tőle tanultunk, ami a karvezetést illeti. Amit csak tőle kaptam meg, az a muzikalitás, az ösztönös, de csiszolt zeneiség.

Kutnyánszky Csaba játszott a Baranya Big Bandben is, s már húsz éve vezeti a Pécsváradi Női Kamarakórust, mert lenyűgözi a közösség összetartó ereje. Budapesti munkái mellett is próbál, ugyanúgy felkészül velük, mint az UniCum Laude énekegyüttesben, amely szintén a közel­múltban volt húsz éves.

Az UniCum Laude egyedi, más szín, más hangzás. Még Pécs gazdag zenei életében is feltűnő a hat férfi énekes szereplése.
Az volt a cél, hogy különlegesek legyünk, olyan műveket mutassunk be, melyek ritkán hallhatók, a lehető legszélesebb repertoárral, ezért a kissé bulvárosnak ható névválasztásunk is. Ennek az éneklésnek vannak tradíciói Angliában, ott rengeteg kórusiskola van, ahol a női szólamokat kisfiúk, illetve férfi altok éneklik. Magyarországon ennek nem volt hagyománya, ezért lett a példaképünk alakulásunkkor a King’s Singers. A régi zenétől, a madrigáloktól a kortárs zeneművekig, egyházzenétől a popzenei átiratokig mindent énekelünk.

Pécsről bejutni – s ott vezetővé válni – Magyarország legrangosabb zenei műhelyébe, egyedülálló, ritka lehetőség és alkalom. Hogyan történt?
A doktori iskolára jártam, ennek az volt a prózai oka, hogy a gyakorló iskolában, ahol vezető tanárként dolgoztam, a pozícióm megtartásához szakvizsgát kellett volna tennem. A Zeneakadémián harmadéves koromban az akkori tanszékvezető megkérdezte, nem volna-e kedvem ott tanítani, a karvezetés tanszéken. Erre nem lehetett nemet mondani, tehát belefogtam. Eleinte hetente két napot töltöttem ott, majd teljes állásba kerültem, aztán felkértek a tanszékvezetésre, majd az oktatási rektorhelyettességre. Amikor a „hajóhídra” léptem, nagy felismerés volt számomra, milyen lehetőségek vannak a napi működésben.

Aki bejut a Zeneakadémiára, annak eldől a sorsa, elindulhat a karrierje. Nehéz lehet döntéseket hoznia tanszékvezetőként.
Soha sem egyedül döntök a sorsokról. Beleborzongok, ha arra gondolok, kikkel dolgozom együtt: a tanszéken oktató tanárok közül csupán egynek nincs Liszt-díja, van három Kossuth-díjas és egy Nemzet Művésze. Olyan szakmai tudás, tapasztalati bölcsesség gyűlt össze a karvezetés tanszéken, hogy könnyíti kicsit a felelősségemet.

Hogyan látja Pécs zenei, kulturális életét?
Optimista vagyok. Az Európa Kulturális Fővárosa évében (2010) létrejött új koncerthelyszínekkel olyan sokat gazdagodott a város, hogy történelme során még soha nem volt ennyire kedvező helyzetben. Az Europa Cantat (2015) is bizonyította, hogy elképesztő az érdeklődés a zene, a város iránt. Jól bizonyított Pécs, biztos, hogy visszajárnak majd sokan. A többi kulturális rendezvénnyel kapcsolatban pedig úgy gondolom, hogy minden vezető a nagy tömegeket vonzó rendezvényekre vágyott. Senki nem mert a magas minőség felé közelíteni, mert akkor vállalni kellett volna, hogy az esemény esetleg csak 100-150 embert vonz. De azoknak a hosszú távú hatása sokkal erősebb.

Ahol ennyi remek kórus van, amelyek a nemzetközi fesztiválokon is megméretik magukat, és legtöbbször aranyesővel térnek vissza onnan – felhőtlennek tűnik a kép.
Azért az iskolai kórusok esetében van teendő, ott országosan is érezhető a lemaradás, őket segítenünk kell sok eszközzel.

Hogyan tovább, Pécs vagy Budapest?
Szeretnék pécsi maradni. Sokszor kérdezik miért. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: ugyanaz Ózdról vagy Komlóról Budapestre költözni, mint Pécsről? A válasz mindig egyértelmű. Bármennyire is illetjük kritikával a város kulturális hátterét, elvitathatatlan a regionális szerepe. A könnyebb együttélés miatt felvetettem a családban is, de mindkét lányom a leghatározottabban tiltakozott, ide szeretnének egyetemre járni.

Kutnyánszky Csaba 1967-ben született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd matematika-ének tanári (JPTE, 1990), karvezető és zeneelmélet tanári (LFZE, 1995) diplomát szerzett, ösztöndíjasként a Bolognai Egyetemen kutatott (1998), 2005-ben doktorált. Jelenleg a Zeneakadémia Karmester és Karvezető Tanszékének tanszékvezető tanára, rektorhelyettes. Felesége zenetanár, két gyerekük van.

*Az interjú eredetileg a pécsiújság.hu számára készült