Feketeleves | Kondor Vilmos: A bűntől keletre

Posted on 2015. november 18. szerda Szerző:

0


KondorV_A bűntől keletre-bor200Jeges-Varga Ferenc |

Legyen szó akár a Budapest Noir sorozat hard-boiled krimijeiről, akár a Szent Korona trilógia eddig megjelent kalandjairól, Kondor Vilmos regényeinek van egy nagyon nagy erőssége. Rendkívül fordulatos, ám teljes történelmi hűségre nem törekvő bűnügyi történeteit a 20. század eleji magyar múlt társa­dalmi, politikai kontextusába helyezi. Ép­pen ezért meglepő újítás részéről, hogy leg­újabb munkájában elhagyja a jól ismert tere­pet, és a 21. századi Magyarországot választja az események háttere­ként. Vajon túlzó vak­merő­ség ez a kimozdulás a rutinból vagy ésszerű rizikóvállalás?

A napjainkban játszódó A bűntől keletre a korábbiakhoz hasonló technikával készült, rengeteg közismert tényanyagot épített bele. De akkor is felismerhető a jelenkori társadalomra jellemző gondolkodásmód, habitus, amikor elrugaszkodik a valóságos nevektől, jelenségektől. Ezért könnyen támadhat az olvasónak olyan érzése, mintha Kondor aktuálpolitikai témákat is akarna keverni történetébe, aminek viszont nem lehetne helye egy krimiben. Habár belefutunk ilyen szituációkba, a történet összességében sikeresen elkerüli a csapdahelyzeteket.

Roppant merész a nyomozást beindító esemény. Ferenczy századost (és az egész rendőr-főkapitányságot) ugyanis kényes ügy megoldása végett mozgósítják: Magyarország miniszterelnöke a születésnapjára rendezett partin egy tál levesbe borulva leheli ki a lelkét. Kondor nem nevezi nevén, mégis mindenki óhatatlanul a jelenleg regnáló kormányfőre gondol. Ez rendkívül zavaró, mert napi aktualitásokat feszegető gondolatokat indíthat el az olvasókban. A fogalmi árukapcsolás létrejöttét a szerző átlátszó trükkel próbálja megelőzni: a levesbe fúlt közjogi méltóság az egyetlen szereplő, akinek még kitalált neve sincsen.

A bosszantó körülményről azonban hamar megfeledkezünk, mivel Kondor most is remek érzékkel építi fel a nyomozás folyamatát. Az nem lehet vitás, hogy nem szívinfarktus vagy egyéb természetes ok áll a leveshalál mögött. Mert ha első pillanatban nem is gondolnánk idegenkezűségre, egy bűnügyi regény (már csak a műfajból adódóan is) eleve feltételezi az erőszakos cselekményt. Na, de vajon kinek állhatott érdekében az ország első emberének halála? Vagy ahogyan maga Ferenczy is helyesen fogalmazza meg: van-e egyáltalán olyan, akinek nem lehetett indítéka?

Kihasználva napjaink közhangulatát, Kondor bevet mindent: politikai intrikát, felhasználja a makulátlannak egyáltalán sem nevezhető médiát. Előrántja az összeesküvés elméleteket, de szóba kerül a terrorizmus lehetősége is. És persze valószínűleg léteznek a nyilvánosság előtt ez idáig feltáratlan titkok is. Szövevényesnek hangzik a pokolian kínos ügy. Persze van egy kézenfekvő, majdhogynem „központilag ajánlott” megoldás is a tettes kilétére. Mégsem akaródzik összeállni a kép Ferenczy fejében.

Ferenczy öntörvényű nyomozója igen közeli rokona a szabad szellemű zsurnaliszta Gordon Zsigmondnak is, de őt elsősorban az ifjabb és az idősebb Wertheimer Miklóséhoz hasonló megkérdőjelezhetetlen lojalitás jellemzi. Ferenczy azonban nem egy jelképhez vagy eszméhez hű, sokkal inkább az igazsághoz, az hajtja előre. Nem tisztel sem hatalmat, sem tekintélyt. Ebből adódóan nemcsak egy gyilkost kell felkutatnia, de az egész magyar igaz­ság­szol­gáltatással meg kell küzdenie, hogy kérdéseire választ kapjon.

Erős a gyanúm, hogy Kondor alaposan ismeri Lawrence Block életművét. Az amerikai kolléga előszeretettel csempész bele történeteibe egy kedvesen különc nőt vagy egy jelentéktelen monomániát, mellékszálat, amivel időről időre kiléptetheti főhősét a nyomozás feszült légköréből. Ferenczy zenész barátnője ezért mesél folyton az idegesítően szigorú észt karmesterekről, illetve ezért olvashatunk visszatérően a Mihály nevű sánta puliról, akinek rehabilitációja majdnem mindennél fontosabb a meglehetősen önfejű zsaru számára.

A Bűntől keletre a Wertheimer-regényeket juttatja eszünkbe, melyekben a szerző a road movie-t, a James Bond-jellegű akciómozit és a keményvonalas bűnügyi történetet gyúrta egybe. Akkor idézi Kondor Vilmos legjobb munkáit, amikor Ferenczy magára marad az ügy megoldásában. Ekkor a nyomozás a harsány budapesti zsizsegésből kisvárosokba, eldugott falvakba tevődik át. Kapunk ugyan néhány autósüldözést, de az ellenség többnyire a háttérben marad, alig kerül sor nyílt összeütközésre. A cselekményvezetés – főleg a regény második felében – sokkal csöndesebbé, bensőségesebbé válik. És ezzel párhuzamosan egyre nő a feszültség.

Kondor Vilmos (talán)

Kondor Vilmos (talán az igazi)

Az indításban feltett kérdést megválaszolva meg­állapít­ható, hogy korábbi munkáiban Kondor sokkal karakteresebb hősöket és elvetemülteket teremtett. A múltban játszódó regények lényegesen érdekesebb eseteket dolgoznak fel – már csak felidézett törté­nelmi háttér okán is. A csattanó azonban annyira hatásos, hogy feledteti a regény apróbb hibáit.

Szóval nem tartom lehetetlennek, hogy Kondor ko­moly sikerekre számíthat a bűn kortárs történeteinek feldolgozásában is.

Kondor Vilmos: A bűntől keletre
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2015
532 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 310 6204

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Budapest, 2015. A miniszterelnök születésnapi partija tragikus véget ér. A közjogi méltóság ugyanis belefullad egy tál minestrone levesbe. Kitör az országos pánik, a sajtó csak találgat, a rendőrség tehetetlen. Ferenczy nyomozó is abban a csapatban teljesít szolgálatot, amelyet a titokzatos, váratlan és felettébb kínos haláleset felderítésére hoztak létre. Szigorú államérdek, hogy minél előbb kézre kerítsék az elkövetőt, de hogy az Ébredő Magyarok terrorszervezet, az ellenzék mesterkedése, vagy valami egészen más áll-e a háttérben, annak kiderítése kizárólag az életközepi válsággal küzdő nyomozó tehetségén múlik.

A Budapest Noirral külföldön is egy csapásra ismerté vált Kondor Vilmos első kortárs krimijének hősei itt járnak közöttünk. Éppen ezért húsba vágó, időszerű és csípős.