Kalmár Tibor: Sztárok az éjszakában (részletek)

Posted on 2015. november 8. vasárnap Szerző:

0


KalmárT_Sztarok_az_ejsz-BOR200Térjünk be a Budapest Körszállóba. Nem fogjuk megbánni! A Szilágyi Erzsébet fasor 47. (korábban Malinovszkij) alatt található hotel első emeleti bárjában nem kisebb egyéniség lépett fel, mint Hofi Géza, aki itt zenés paródiákat adott elő.

Akkoriban (1968) készültem a Tizenévesek című beat-kabaréra a Vidám Színpadon, és elhatároztam, hogy Hofit meghívom vendégszereplésre. A Körszálló bárjában odamentem hozzá, és elmondtam, hogy mi járatban vagyok.

Hofi örömmel fogadta felkérésemet, és biztosított arról, hogy nem ezt a vendéglátó műsorát fogja előadni, hanem a fiatalok számára speciális paródiával készül majd. A színházi kollégák lelkesen fogadták Hofit, mivel a híre már megelőzte, és mindenki tudta, hogy egy nem mindennapi zseniális művésszel fognak egy színpadon szerepelni. Tehát igazi kőszínházban, nálunk a Vidám Színpad Kis színpadán debütált Hofi Géza. Kollégáinak pályakezdéséről és debreceni színészéveiről sztorizott. Megtudtuk, hogy Géza a világot jelentő deszkákra a Kőbányai Téglagyár kultúrcsoportjának tagjaként lépett. Ezen felbuzdulva, 1956 tavaszán jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. (A tanári kar nem ismerte fel benne korszakalkotó tehetséget, így nem vették fel.) Ezért a Rózsahegyi Kálmán híres színészképző stúdiójába került, ahonnan egyenes út vezetett a Debreceni Csokonai Színházig, ahová Szendrő József igazgató 1960 szeptemberében szerződtette. Akkoriban Géza vezetékneve még Hoffmann volt, csak igazgatója keresztelte át Hofira. A rossz nyelvek szerint, azért ilyen rövidre, hogy jobban elférjen a plakáton. Debreceni szerepeiben sikeres volt, de az igazi sikert számára az előadások utáni paródiák hozták meg, amikor a társalgóban a kollégáit és barátait utánozta. Ennek az egyedülálló képességének híre eljutott a fővárosba, pontosabban az Országos Rendező Iroda főnökeihez.

Így aztán, 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vállalt fellépéseket az egész országban. A nyári turnékat az ORI Halló, itt Balaton! címmel rendezte meg az Expressz zenekar, Kovács Kati és Koós János közreműködésével. Géza állandó partnere később Koós János lett. Hogy miként jött össze ez a híres páros, arról Koós Jánost kérdeztem:

„Ebben a bizonyos műsorban eleinte külön-külön számmal léptünk fel, aztán egyik este, amikor szünnapunk volt, rendeztem egy szalonnasütést siófoki szállásunk kertjében. Amikor a hangulat már a tetőfokára hágott, én kiálltam, és szoprán hangon, orosz halandzsanyelven elkezdtem egy népdalt énekelni. Gézának több se kellett, hamarosan ott termett mellettem, és több szólamban besegített nekem. Ezen a spontán produkción a kollégák nagyokat nevettek, és kis társulatunk másik szereplője, Bilicsi Tivadar megkérdezte, hogy ezt a produkciót miért nem adjuk elő a színpadon? Akkora bogarat ültetett a fülünkbe, hogy másnap hasonlóan rögtönözve a színpadon is bemutattuk kettősünket. A közönség harsány nevetéssel és tapssal jutalmazta produkciónkat. Ettől kezdve váltunk elválaszthatatlan párossá.”

Itt már együtt a páros: Hofi–Koós

Itt már együtt a páros: Hofi–Koós

Gézát ekkoriban mindenhová hívták vendégszerepelni. Jómagam 1970-ben jégrevüt rendeztem Itt a jeges címen, amelyben sikerült Gézát rávennem arra, hogy a többi szereplőhöz hasonlóan, (Bárdy, Koós) korcsolyázás közben adja elő magánszámát. Évekkel később viszont már a világ minden kincséért sem vállalt szereplést ilyen vegyes műsorokban, csak önálló estjével járta az országot. Amikor valamilyen ORI-műsorra készültem, és felhívtam telefonon, még bele se kezdhettem mondókámba, már közölte: „Nem vállalom!”

A Mikroszkóp Színpadon végre igazi terepére talált, ami színház is volt, de lehetőséget kapott arra, hogy kiélje parodizáló képességét. De ez már nemcsak paródia volt, hanem ízig-vérig politikai persziflázs. Azt hiszem, róla nem kell bővebben beszélnem, mivel a YouTube-on tucatnyi száma megtekinthető. Kedvenc poénom tőle az volt, amikor Torgyán József kisgazda szeretett szlogenjét gúnyolta, ami eredetiben így hangzott: „Isten, Haza, Család”. Géza hihetetlen leleménnyel fordította le kabaréra: „Az Istennek se menj Haza, amíg otthon van a Család!”

* * *

G. Dénes György – Zsüti

G. Dénes György – Zsüti

A leghíresebb slágergyáros, G. Dénes György (alias Zsüti) évekkel ezelőtt mesélt Kárpáti Tamásnak – készülő könyve számára – a Moulinről. Ő már tizenhét évesen itt alkotott, mint a csodálatos Chappy szövegírója. Az első közös slágerük az Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én volt, s ennek jogán, ha kicsit kelletlenül is, de beengedték a mulatóba. Kellér Dezső, Halász Rudi, Vadnai Laci írták akkoriban a revüket, s olyanok játszották, mint Bilicsi, Feleki Kamill és Pécsi Sándor. Zsüti nagy kártyás hírében állt, már azokban az időkben is zsugázott, és elmondása szerint, egy alkalommal elnyerte Alfonzó összes pénzét:

„Teljes volt a bizalom, az osztás csak akkor kezdődött, ha mindkét játékos kitett mondjuk 50-50 pengőt az asztalra. Amikor már az arany mandzsettagombját és a selyem nyakkendőjét is a magaménak tudhattam, bejelentettem, hogy a játék automatikusan véget ért, hiszen nem volt mit elnyerni. Ám Alfonzó felajánlotta, hogy 100 pengő ellenében beteszi a Flaschnerral való tegeződés jogát.

Némi töprengés után betettem a száz pengőt, s bár ő nem tudta mellétenni a Flaschnerral való tegeződést, tudtam, hogy igaz, mert sokszor hallottam, hogy szevasszal üdvözlik egymást. Ez a tegeződés azzal is járt, hogy a pincérek látták, hallották ki a tulajdonos barátja, aki a családhoz tartozott, és nem volt kötelező fogyasztania. Mit tesz isten, az utolsó partit is megnyertem. Alfonzó még villamospénzt kért, azt nem kapott, mert nem is lakott messze, a kávéját kifizettem, majd egyenes léptekkel indultam a Moulin Rouge-ba. Mint már említettem, zsenge korom és nem kifejezetten divatdiktátori eleganciám miatt éppen csak megtűrt vendég voltam az Esterházyak és a Festetichek között.

Kalmár Tibor

Kalmár Tibor

Szóval besétáltam a Moulinba, Flaschner épp ott állt az előtérben, én egy harsány: »Szevasz, fiacskámmal!« rá csaptam a szmokingos vállá­ra. A teljes személyzet megdermedt, kivéve Flaschnert, aki nem volt nyeretlen kétéves, egyből rákérdezett arra, hogy ki adta el nekem a tegezés jogát, a Halmai Imre, a Kamill vagy az Alfonzó? Miután bevallottam, Alfonzó egy év szilenciumot kapott, nekem viszont alám tolták a pincérek a széket. Mégiscsak a góré haverja voltam.”

Az itt közölt illusztrációk nem azonosak a könyvben szereplőkkel

Kalmár Tibor: Sztárok az éjszakában
Kossuth Kiadó, Budapest, 2015