Javíthatatlan gonoszság | Ionesco: Makbett / Kultúrbrigád / Átrium

Posted on 2015. szeptember 28. hétfő Szerző:

0


Orosz Ákos, Hevér Gábor (MCs)

Orosz Ákos, Hevér Gábor (MCs)

Kovács C. András |

Kezdjük fordítva: remek, a figyelmet élénken lekötő mozgalmas előadás, amely túllép a darab értékein. Negyven szerepben tizenegy, szinte egyenrangú színésszel, az utolsó mozdulatig mesterien kidolgozott koreográ­fiával (Gergye Krisztián), találó jelmezekkel és hangeffektusokkal.

Nálam Shakespeare elsősorban az örök érvényű jellemek tökéletes megmutatásával aranyérmes, melyhez eszköz – az egyébként egyáltalán nem mellékes, sőt fajsúlyos – történet (melyeknek zöme valahol másutt körvonalaiban már előtte is megvolt). Hisz mindig is születtek és születni fognak Othellók és Jagók, Shylockok és Antoniók, megzabolázandó Katalinok, Hermionék, Rosalindák és a többiek – ott jönnek szembe velem az utcán.

Ionesco az 1970-es évek elején, még bőven hidegháborús hangulatban Macbeth révén látta megmutathatónak az újratermelődő emberi gyarlóságok ki nem apadó halmazát: az arrogáns törtetést, a korrupciót, a gyávaságot, a hatalmi és anyagi telhetetlenséget, a be nem látást – az örök ostobaságra épített kíméletlen komédiával. A történet még eszközként is szinte érdektelen, csak az alakok számítanak. Messze nem az „igazi” Macbeth szintjén, de azért talált, süllyedt.

Kerekes Éva, Orosz Ákos (DE)

Kerekes Éva, Orosz Ákos (DE)

Nehogy shakespeare-inek higgye bárki: Makbett címmel Bognár Róbert fordításában hozta el a Kultúrbrigád az Átrium színpadára. A színlapon nem szerepel dramaturg – felteszem, az Alföldi Róbert vezette csapatmunkával lett maivá. Viszont talán épp ezen a ponton gyengélkedik. Már önmagában megkérdőjelezhető, miért nem bízza a nézőre, vegye észre mi, hol és mennyire találóan aktuális – de ezen túlmenően is zavarosan szövi be az aktuálpolitikai, hatásvadász szellemeskedéseket az előadásba. Egyetlen szemléletet hoz ki egymással szemben álló szereplők mindegyikéből – magunktól is tudjuk ezek kínzóan röhejes voltát, így azonban nélkülözi konzekvenciát is.

„A jelen nem képes legyőzni a múltat, ezért a jövő sokkal rosszabb lesz, mint bárki is gondolná” – áll a színlapon; és ma, amikor Európa tanácstalanul áll a déli és keleti áradatnak még a háború lehetőségét sem kizáró robbanása előtt, ez kijózanítóan igaz lehet.

Fábián Szabolcs, Szatory Dávid (PJ)

Fábián Szabolcs, Szatory Dávid (PJ)

Glamiss és Caldor lovagok gyűlölettel telve beszélnek az uralkodó Duncanról, de voltaképp meghunyászkodnak előtte. De Duncan utolsó csepp vérükig hű hadvezérei, Makbett és Banco a lovagok vagyonára áhítozva meggyőzik Duncant: ők ellenségek. A véres és kéjes öldöklés után azonban Duncan „oszd meg és uralkodj” elv alapján csak Makbettet jutalmazza.

Eközben két boszorkány – akik vagy Duncanné és komornája vagy nem, ezt Ionesco vagy Alföldi szándékosan nem teszi egyértelművé – némi ködös ígéretekkel sikeresen ráveszi Makbettet, tegyék el láb alól Duncant. Oda a hűség az utolsó csepp vérig, a hatalmi vágy – akár napjainkban a gyűlölet – még a legjámborabb emberpéldányban is felcsiklandozható, pláne ha épp a kívánatos Duncanné csiklandozza. De a műtét sikerét beárnyékolja az önvád őrülete, amely a barát és tettestárs megtagadásához, és további zabolátlan gyilkolászáshoz vezet, miközben a Duncanné Makbettnévé válik, de már ő sem a beígért szextárs. Mindaddig, amíg nem jön egy már kimondva önmagát is gyilkosnak tekintő még rosszabb… – lásd mint fent.

Mindez tökéletes komédiában és – direkt és átvitt értelemben is gyilkos – komédiázásban, a ahol mindenki fontos, csak a legkisebb szerep(lő) nem: a nép. Megbocsátható része a komédiázásnak a szex sokszoros tényleges és verbális megjelenítése és a szóbeli obszcenitás is, a patakzó vér pedig elengedhetetlen. De az igazi telitalálat a két palócos asszonyságként brillírozó boszorkány, Kerekes Éva és Parti Nóra.

Parti Nóra, Kerekes Éva

Parti Nóra, Kerekes Éva (MCs)

Az összességében nagyszerű színészgárdából még egyvalakit emelnék ki. Először szerepel budapesti produkcióban Banco szerepében Bányai Kelemen Barna. Játéka minden mozzanatában átélt, és nehezen meghatározható módon lenyűgöző, ahogy belülről kiabál, ahogy rezzen.

Bányai Kelemen Barna (MCs)

Bányai Kelemen Barna (MCs)

Jó, hogy megszületett ez az előadás, de ne vigyétek el 20 év alatti gyermekeiteket, 75 fölötti szüleiteket, és ne keressetek róla dicsérő szókat kormányközeli médiában. (Tessék csak rápillantani Makbett narancsszínű vár-birodalmára…)

Fotók: Mészáros Csaba/Kultúrbrigád (MCs), Dudás Ernő/Kultúrbrigád (DE), Puska Judit/Kultúrbrigád (PJ)

Eugène Ionesco: Makbett
Fordította: Bognár Róbert | Rendező: Alföldi Róbert

Szereplők
Makbett – Orosz Ákos
Banco – Bányai Kelemen Barna
Duncan – Hevér Gábor
Lady Duncan – Kerekes Éva
Komorna – Parti Nóra
Candor – Szatory Dávid
Glamiss – Fábián Szabolcs
Macol – Fehér Balázs Benő
Katona – Bercsényi Péter
Ószeres – Krum Ádám
Ordonánc – Gelányi Bence

Látvány: Tihanyi Ildi – Alföldi Róbert
Mozgás: Gergye Krisztián
Maszk: Vég Attila
Zene: Kovácsovics Dávid

Részletek és további képek

Átrium Film-Színház (1025 Budapest, Margit krt. 55)