A képmutatás dicsérete | Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Posted on 2015. szeptember 29. kedd Szerző:

0


SzécsiN_KommunistaMtCr-bor-200Tóth Zsuzsanna |

Nehezen vettem fel a könyv ritmusát, az elején nem voltam összehangolva Szécsi Noémivel. Fanyar humorát és sajátos látásmódját ismertem ugyan más írásaiból, mégis úgy tűnt, regénye „nem lesz az enyém”. Hogy hol változott meg, vagyis hogyan jutottam át az ellenállás mezsgyéjén – nem tudom. Tény, hogy a vaskos kötet harmadától már faltam a történetet. A Kommunista Monte Cristo Szécsi Noémi második regénye – 2006-ban jelent meg először – nem könnyen kapott szabad jelzést, de 2009-ben már elnyerte az Európai Unió pályakezdő írókat elismerő Irodalmi Díját.

A még mindig fiatal (1976-os születésű) szerző angol–finn szakot végzett, Helsinkiben is tanult – a finn nyelv mellett kulturális antropológiát. Első regénye, a Finnugor vámpír 2002-ben jelent meg, s jelentős kritikai sikert aratott. (Két kiadást ért meg, megfilmesítési jogait az Eurofilm vásárolta meg.) A Kommunista Monte Cristot több regény, közöttük egy meseregény is követte, s ezekből az írásokból egy sok minden iránt érdeklődő író arcképe is kirajzolódik, akinek határozott véleménye van a magyar történelem eseményeiről, és Budapestről is.

A Kommunista Monte Cristo főhőse Sanyi, egy bicsérdista (vega, nyerskoszthívő) hentes – ez már önmagában jó kis felütés –, róla a regény úgy beszél: „dédnagyapám”. A huszadik század elején belecsöppen a kommunista mozgalomba, és csak élete vége felé kezdi átlátni, mi is történt, történik körülötte. Nevezhetnénk a képmutatás vagy naivitás regényének is a történetet, hiszen a magát belülről végig hithű kommunistának valló Sanyi oly tökéletes álca-életet épít, hogy már-már skizofrénné kell lennie. Érdemes azon is eltűnődni, mennyire s hogyan kommunista Sanyi…

A történelemből jól – és már több értelmezésben is – megismert tények persze egyáltalán nem a történelmi hitelesség, sokkal inkább az iróniával szemlélt egyéni sors jellemzőiként jönnek elénk. Mint valami furcsa kettősségű élet hullámvasútjának állomásai. Amint említettem, kapcsolatom a művel némi idegenkedéssel indult, ám a végére érve nem csupán meggyőződtem arról, hogy sajátos hangú íróval van dolgom, de meg is szerettem világlátását, karakterábrázolását, történetmesélését – no és egyedi humorát.

Figurái bár olykor elrajzoltak, mégis nagyon valódiak. Hátterük, a köréjük épített élet sajátosan magyar, sokszor sajátosan budapesti – de legalábbis jellemzően közép-kelet-európai. Kalandos dolog errefelé élni. Mindazok az egyszerre ingerlően bőszítő és nevetséges felismerések és reakciók, amelyek során Sanyi szeméről „lehull a hályog”, kirajzolják a magyar történelem egy igen jellemző periódusát, amelynek során a világ nem is egyszer fordul meg. Igazságok és hitek, emberséges és taszító magatartások, kényszerű és önként vállalt szenvedések, és ezek iróniával kezelt elviselése, élet és halál tarka falvédője jelenik meg a lapokon. Mondhatnám: sorstragédiák – ha nem lenne egyszerre röhejes is, hogy ezt mondom. Mint Sanyi dédnagyapa hűsége eszméihez, amelyekről a történet során lemállik minden dísz. Pőrén merednek ránk eszme-hazugságok, ostoba és átlátszó politikai lózungok, a mindenkori kisember elkötelezettségét kihasználó manipulatív módszerek.

Bizony játékszerei vagyunk csak „urainknak”, dróton rángatott fura bábjai a hatalomnak, önként vállalt vagy belénk táplált meggyőződéseinknek. Olyan szomorú ez az egész, és olyan nevetséges. Ebben a regényben mégis inkább valamiféle együgyű derű dominál, és ha rá is ismerünk egy-egy fontos mozzanatra, mulatni tudunk rajta… – az „elmúlik” vagy az „ezen is túl vagyunk” bölcsességével. Túl sok ismerős mozzanat van a könyvben – és ez azért félelmetes…

Szécsi Noémi szövege rendkívül olvasmányos, mondhatjuk, szórakoztató, a kötet vaskos, mégis könnyen eteti magát – ez köszönhető a jól olvasható szedésnek is. Akik nem ismerik kellő mélységig történelmünk itt megidézett időszakát, azoknak segít a kötet végén található névmutató és kronológia.

Szécsi Noémi

Szécsi Noémi

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014
420 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 079 9157

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1919. július vége. Sanyi, a jóképű vegetáriánus hentes, a kommunista párt segédmunkása, Bécsbe indul titkos küldetésben. Kezében a proletárhatalom sorsa: egy bőröndnyi arany. Hamarosan kiderül azonban, hogy a forradalom megbukott, és onnantól Sanyi minden tevékenysége okafogyott és illegális. Küldetése elveszíti eredeti értelmét. Vajon az élete milyen új értelmet kaphat? Álruhákkal és hamis személyazonosságokkal teli véres komédia veszi kezdetét.

Nehéz a hazugságok hálójából kitörni. A proletárforradalom bukása után Sanyi szifilisszel szabadul a börtönből, de összeszedi magát: új életet kezd feleséggel, gyerekekkel, valódi, kommunista énjét azonban még jobboldali érzelmű családja elől is titkolnia kell. A politikában óvatosan manőverezve átvészeli a magyar történelem válságos évtizedeit, egészen 1956-ig. Akkor negyvenévnyi elvhűség után kételkedni kezd – és erre minden oka meg is van.

Szécsi Noémi történelmi szatírája a különböző korabeli demagógiák nyelvhasználatát felidézve, bravúrosan bontja szét és rakja össze másként az eredeti Monte Cristo-történet elemeit. Előképével ellentétben ez a mű elsősorban nem is a bosszúról, hanem a mindenkori politika ostobaságáról szól.