Generációs rajongás | Kovács Patrícia / Mindent Éváról

Csicsely Zoltán |

Hol van a határ egészséges és veszélyes rajongás között? A Mindent Éváról című darab egyik főszereplője, Kovács Patrícia maga is csodálja a kolléganőit, ugyanakkor azt vallja, színésznők esetében különösen hasznos, ha nyitottan és kíváncsian tanulnak egymástól. A színházi világban játszódó, nőkről, generációkról és pozícióharcokról szóló színdarabot szeptember 11-én mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban.

Rajongtál valaha annyira lelkesen bármikor valakiért, mint Éva a darabban?
Nekem is voltak, vannak kedvenc színészeim, ám össze nem hasonlítható a rajongásom Éváéval, véleményem szerint ő már átbillen a betegesség oldalára. Feltétel nélkül imádja a darabbeli színésznőt, Margót, idejét és pénzét áldozza azért, hogy kövesse minden városba, ahol fellép. Legalábbis ezt mondja magáról.

Pelsőczy Réka, az előadás rendezője úgy fogalmazott: megérthető a lány minden cselekedete annak tudatában, hogy az érdekei vezérlik. Tényleg szabad őt elítélni?
Én semmiképpen sem tehetem, nem ítélkezem. Ez csak és kizárólag a néző dolga. Réka végig azért küzdött a próbafolyamat alatt, hogy a lány a lehető legszimpatikusabbá váljon számunkra, megértsük, mit miért tesz. Minden cselekedetét az irányítja, hogy a színház és a színésznő közelébe férkőzzön. Mindent feltesz egy lapra, hiszen semmi más nincsen az életében. Van egy mondata is erről: „ha nem lennék itt, nem lenne hová mennem”. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik történetesen irigyelni fogják a kitartását, mi mindenre képes az ember, ha nagy energiákat fordít a céljai elérésére. Ez a lány – többségünkkel ellentétben – nem fogja vissza magát, nem szorítja magát önmérsékletre. Lehengerlő és rendkívül tehetséges mindenben, amihez hozzáfog. Éppen ezért nem lehet egyszerűen azt mondani rá, hogy gonosz. Sokkal bonyolultabb lény ennél.

Valószínűleg megvan az oka a sikerességének: hiszen szinte akadályok nélkül halad a céljai felé.
Igen, az egész történet krimiszerű, nemcsak szórakoztat, hanem lélektani izgalmat is hordoz. Akkor dolgozunk jól, ha a néző egyszerre nevet, boldog, ijed meg – és konspirál, mint egy Agatha Christie-regényben, hogy vajon mi fog történni a következő pillanatban. Színészként izgalmas feladat eljátszani Évát, hiszen sokfélének lehet lenni a szerepben.

Két generációról szól a darab: a középkorú színésznőről és az őt követő pályakezdőről. Adódik a kérdés, mennyit tudnak egymástól megtanulni, ellesni a színésznők a pályájuk során?
Nagyon szeretek olyan kolléganőkkel dolgozni, akikbe bele lehet feledkezni, akiktől érdemes ellesni a tudásukat, a rafinériáikat, a profizmusukat. Soha nem másolni akarok. Szerintem a világ és a színész is akkor érdekes, ha folyamatosan tanul a másiktól. Csodálattal nézem Hernádi Juditot az előadásban, mekkora díva, mennyire tudja uralni a teret. Lehengerlő, amennyire kiteszi a szívét estéről estére, és közben folyamatosan kontroll alatt tartja önmagát meg az előadást.

Van más kolléganőd, akihez emlékezetes élmény kapcsolódik?
Pályakezdőként játszottam a Nemzeti Színház Györgyike, drága gyermek című előadásában. Gyönyörű estélyi ruhában kellett lejönnöm a lépcsőn, Törőcsik Mari mutatta meg, hogyan kell ezt csinálni. Nagyon megmaradt bennem az élmény.

Ő ajánlotta a segítségét vagy te kérted?
Ő, mert fogta a fejét, hogy lehet olyan borzalmasan járni abban a szép ruhában. (Nevet.) Egy ideig tag voltam a Vígszínházban, sokat köszönhetek Eszenyi Enikőnek is, akitől szintén sok mindent elleshettem, azok az élmények is mind belém ivódtak. Azt gondolom, mindig nyitottnak kell lenni a tanulásra.

A darab másik témája a női kor változása. Nehezebb elfogadni egy színésznőnek az idő múlását, mint annak, aki nem színpadon dolgozik?
Véleményem szerintem igen. Én magam is nemrég új szerepkörbe kerültem, nemcsak az életkorom, hanem mert gyermekem született. Megváltozott a nőiességem. Ezt el kell fogadni, sőt: szeretni kell. Egyensúlyban kell lennünk a saját testünkkel és lelkünkkel. A mi szakmánk, a színészet kiváló terápia, megadatik számunkra, hogy az összes gyarlóságunkat, görcsünket feloldjuk a színpadon. Ebben az előadásban az életkori változásokkal olyan formában is szembesülök, hogy játszik velünk egy nálam fiatalabb színésznő, Rujder Vivien is, akiknek ugyanúgy Máté Gábor az osztályfőnöke, mint egykor nekem volt. Együtt öltözünk, óhatatlanul végigfut bennem, én milyen voltam 22 évesen. Hamvasnak, nyitottnak, gyermekinek és bájosnak látom őt. Furcsa és megtisztelő, amikor kérdez színházi praktikákról, például arról, hogyan fesse ki a száját, hogy mindkét oldalon egyforma legyen. Látom (nevet), jön már mögöttem is egy újabb generáció.

A videó a Szombathelyi Karneválszínház előadásán készült

Fotók: Mészáros Zsolt

• Szereposztás, részletek, jegyvásárlás

Mary Orr: Mindent Éváról | Belvárosi Színház / Orlai Produkció

Bemutató: 2015. szeptember 11. (péntek 19:00)
További előadások:
2015. szeptember 12. (szombat 19:00), szeptember 13. (vasárnap, 19:00),
2015. október 11. (vasárnap, 15:00), október 21. (szerda, 19:00),