Tóth Zsuzsanna |
Olvasták a Milyenek a magyarok? és a Milyenek még a magyarok? című könyveket? Ha igen, szeretni fogják Lackfi János újabb hajmeresztő történeteit, vagyis a Három a magyar igazság című kötetet. Pedig most kicsit másként, másról beszél. Olyan ez a könyv, mint egy mesegyűjtemény, igaz, modern, mai, minden napra egy mese gyűjtemény.
A szerző megelőző magyar könyvei után most népmeséink igazságát keresi – és/vagy mégsem. Valójában újabb látleletet kapunk – fricskát és szeretetet, játékot nyelvvel és tradícióval – az emberekről, akik feltehetően magyarok. Mégiscsak rólunk szól tehát. Van ebben minden – olvasói szem-szájnak ingere; stílusbravúr csokornak is nevezhetnénk, s mindezt könnyen befogadható, pergő történetek formájában tálalva.
Lackfi váltott hangokon ír ebben a könyvben, meg- és felidéz számos elemet irodalmunk kincsestárából. Játszik. Alakot vált. Nézőpontokat. Asszociációként felmerülhet a híres Így írtok ti is, hiszen sokszor beszél más(ok) nyelvén, mégis egyedien. A kis történetek színes lánccá állnak össze. Az érzelmesebb hangulatokból rémálmok zökkentenek ki, és hol fantasztikus, hol abszurd helyzetekbe kerülünk. A folytonosan változó elbeszélő néha nagyon vonzó, máskor épp taszító, majd egészen távoli dolgokról szól, mégis nagyon ismerősen – az életünkről mesél. A könyv hátszövegéből kölcsönvéve a kifejezést, egyfajta rejtélyes hullámvasútra ültet bennünket a szerző, ahol, ha mást nem, azt szédülve is megtapasztaljuk, hogy az élet furcsaságokkal teli.
Ínycsiklandozásként idézhetnék sok mindent, hogy kedvet csináljak a könyv olvasásához, de legjobb talán, ha néhány történetkezdetet emelek ki: „Holtig szeretem Izoldát, hiába mondja, hogy ő nem Izolda, hanem Zsanett, értsem már meg, és szálljak le róla, szeretné a mobiljára felvett Justin Bieberjét hallgatni.” Másutt: „Van ez a helyi menő figura. Hogy hívják, na… Valami digó névvel pöffeszkedik… Nem római császár, nem is velencei kalmár. Naná, majd a pisai ferde torony! Limuzinnal grasszál itt a lakótelepen, selyemingben jár, csöpög a zselé a hajáról, és ha belép a bárba, a vécétől a biliárdteremig mindenkit gyomorszájon üt a parfümje. Ez az, a mantovai herceg!” És egy másik hang: „Mindig el akartam jönni erre a helyre, de féltem megkérni apámat, hogy jöjjön velem. Rosszullét fogott el a gondolatra, hogy az a két hasonló kiállású férfi, aki lettünk, egyre csak ormótlankodik, nem tud majd mit kezdeni egymással ott, az utcasarkon, nem tud megszólalni, hümmög és félrenéz, és idegeiben érzi, amint a csend hatalmas tejkaramella-csíkja puhán nyúlik, nyúlik, és nem szakad el sosem, nedves tapadással húzódik a végtelenbe.”
A József Attila-díjas szerző, a maga 44 évével még jócskán a fiatalok közé tartozik, életének termése azonban már mennyiségre is szép: nyolc verseskötet, két kisregény, egy regény, novellák, számos gyerekkönyv, műfordításkötetek. Sőt: megzenésített versei CD-ről hallgathatók. (Azt hiszem, nem teljes a lista, tessék utánaolvasni.) Legutóbbi elismerései között a Quasimodo- és a Prima Primissima-díj szerepel.
A Három a magyar igazság kötetet P. Szathmáry Istvánnak a szöveg különlegességével vetekedő, egyedi világú rajzai teszik még izgalmasabbá.
* * * * * *
Lackfi János: Három a magyar igazság. Hajmeresztő történetek
Helikon Kiadó, Budapest, 2014
184 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 227 6021
A könyv kiadói fülszövege
A „magyar ember” nagy sikerű kalandjai után most íme, egy csokor rémtörténet. Hol viccesek, hol szomorkásak, de mindig nagyon emberiek, és alighanem Magyarországon kellett megtörténniük.
Mit keresnek farkaskutyák egy mentőautóban? Hogyan győzheti le egy vézna kiskölök másfél mázsás tornatanárát? Mennyi fagyállót képes meginni egy igaz magyar betyár? Miért mutogat valaki fotókat a nagyanyjáról? Hogyan leckéztessük meg a főnökünket? Mit keres a bolygó hollandi Hübinger Antal szobafestő lakásán? Hát Rigoletto a panelban? Hol járhat e percben a BKV-hajú lány?
És mi van, ha egy óvatlan pillanatban csak úgy kizuhanunk a semmibe? Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket, a hullámvasút nekilódul, és meg sem áll hazáig!
Posted on 2015. június 24. szerda Szerző: olvassbele
0