Bedő J. István |
Először azt kell eldönteni, mi van messze, és mi van közel. Kongó, Gambia, Dél-Afrika, Pakisztán, az afganisztáni taposóaknák. Vagy Bosznia. Legyen inkább Bosznia, ahol az ottani törvényes kormány betiltott egy rádióállomást. Törvényesen rátette a kezét az információforrásra, törvényesen ellehetetlenítette, törvényesen kisajátította.
De a törvényesség látszatát sikerült törvényesen kijátszani. Ezt az egyetlen példát – hely, idő és esemény – egy méltatlanul háttérbe szorult könyvben találtam, sok mással együtt.
Mostanában jogszerűen kiragasztott plakátok ellen indítottak kampányt a szervezetlen civilek. Összehangolásból éppen csak annyi jutott, amennyit az internet közössége lehetővé tesz. A látszólag pozitív üzenetet hordozó – de ha jobban belegondolunk gyűlöletet keltő – falragaszokat rendőrök védik a megsemmisüléstől. (Miközben az épp akkor zajló, késelésig fajuló összecsapás elhárítására nem jut ettől idejük.)
Fonák a helyzet. A jogsértést az ország alkotmánya (én így nevezem, még ha szégyellni is kell) tiltja, a szabad véleménynyilvánítást ellenben védi. A civilek, a felháborodók, az ellenállók viszont meglehetősen tájékozatlanok, hogy milyen lehetőségeik vannak – mármint a bírságolás, büntetés kockázata nélkül.
Hát, tessék, csak ismerni kellene: Steve Crawshaw és John Jackson (2011-es!) kötete azokat az eseteket sorolja fel a világ öt kontinenséről, ahol a civil megmozdulás (olykor csak egyetlen ember tiltakozása) erőszak nélkül rengette meg az államrendet.
A Civil bátorság nem mindenkitől követeli meg a Tienanmen téri, fehér inges fiú vakmerőségét, a kiállást a tankoszlop elé. De meglepő és elgondolkodtató, hogy olykor egyetlen „nem” is elegendő volt ahhoz, hogy attól kezdve megváltozzon a világ. Vagy egy törvény, egy törvényhozó, egy szilárdnak hitt hatalom megroppanjon. A feketék amerikai szegregációjának elmorzsolódása Nem-mel kezdődött, egy fekete lány nem adta át a helyét a fehéreknek. A hazai történetből csak a kevés érintett tudhatta, hogy Soros György másológépeket ajándékozott az egyetemeknek, azzal a kikötéssel, hogy mindenki ellenőrzés nélkül használhatja. Egyszeriben vége lett az információs monopóliumnak. Ez egy kicsi kavics, csak éppen azon támaszkodott egy hatalmas szikla, amely így legördülhetett.
Crawshaw és Jackson – mindketten az Amnesty International munkatársai – könyve legerősebben az utóbbi 50-60 évhez kötődik, és különösen a világ ma is forró pontjaihoz. Szomorúsággal vegyes a büszkeségem, hogy kevés a magyar vonatkozású anyag benne (Wallenberg, Carl Lutz, Soros György). Ez sajnos nem jelenti azt, hogy a „civil szemtelenség” nem jönne jól akár ma is. [Amíg e cikket írtam, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt több millió forintnyi támogatást gyűjtött össze, hogy ellenplakátos akcióval és főként humorral leplezze le a törvényes kormány törvényességet imitáló akcióját. Eközben a szorgalmas „szemtelen civilek” letépkedik, átfestik a plakátokat (mely tevékenységük nem bűncselekmény)!]
A Civil bátorság történetei nem kizárólag (bár nagyobbrészt) diktatúrákról szólnak. Ám szinte valamennyinek a hátterében ott található egy markáns kormányzati álláspont vagy gondolat: Mindent jogunkban áll megtenni, amit nincs módotokban megakadályozni. (Ez a megfogalmazás történetesen a 20. század legabszurdabb krónikájából, A 22-es csapdája oldalairól került ide.) Ez azonban ugyanúgy hamis, mint maga a híres 22 §.
Nos, a Civil bátorság innen (Magyarországról) nézve: példabeszédek és receptek könyve. Példabeszéd, hiszen taposóaknákat nem ültettek földjeinkbe, és a népirtás, amit a tuszik szenvedtek el, nem ismétlődhet meg nálunk. De a hangulatkeltés az idegenek, a menekülők, a bevándorlók, a továbbvándorlók ellen – ez már belegyalogol a mindennapjainkba. És akkor előkerül a neten egy Thomas Jefferson-idézet: Amikor az igazságtalanságból törvény lesz, az ellenállás felelősséggé válik! És ebbe sok minden belefér, a táblás tüntetésektől a plakátszaggatáson és -átfestésen át.
A könyv tehát főleg kreatív felhasználót kíván, aki torkig van a törvényességnek sminkelt csalással és korrupcióval, de még nem ismeri az eszközeit. Fontos és hasznos eszköz a valódi polgárnak.
Bátorság, civilek! Csak vigyázzatok, nehogy politikus kezébe kerüljön!
Fordította: Igaz Katalin
Steve Crawshaw, John Jackson
Steve Crawshaw, John Jackson: Civil bátorság
HVG Kiadó, Budapest, 2011
248 oldal, teljes bolti ár 3900 Ft
ISBN 978 963 304 0676
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A szerzők több mint nyolcvan történetet gyűjtöttek össze a világ minden tájáról, hogy felhívják a figyelmet: az emberek apró tettei kellő merészséggel és ötletességgel meglepő ellenerőt képesek generálni az erőszak, az önkényuralom ellen és a törvénytelenségekkel szemben.
Ez a könyv azokról szól, akikben volt elég civil kurázsi a döntő pillanatban, és nem maradtak csendben, akik apró tetteikkel, hihetetlen leleményességgel diktátorok uralmának megdöntését és igazságtalan törvények megváltoztatását segítették, akik képesek voltak emberként viselkedni az embertelen helyzetekben, hogy méltóságban és szabadon élhessenek embertársaikkal együtt. Sokan közülük vállalták a verést, a börtönt vagy akár a halált, amikor felemelték a hangjukat, mégis azt mondják, csupán a legalapvetőbb emberi elvekért álltak ki, s csak azt tették, amit bárki más is megtett volna a helyükben.
A Civil bátorság hiteles bizonyítéka és méltó kifejezése annak, hogy a lázadó szellem, a közös akarat és az összetartó erő képes legyőzni a legyőzhetetlent, és képes megváltoztatni a megváltoztathatatlant. A kötethez Václav Havel írt előszót.
Olvass bele 
Nat
2015. június 13. szombat
Nagyon jó írás.
KedvelésKedvelés