Nyomul a banda | Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

Jeges Varga Ferenc |

Varga Bálint teketóriázás nélkül vág bele kamaszregényébe. Az előzményekről egy hangot se szól. A Váltságdíj nélkül nyitóképében négy középiskolás – egy lány és három fiú – sajgó fejjel ébred egy hideg, betonpadlós pincehelyiségben. Vagy valami nagyon hasonlóban. Egyikük sem emlékszik arra, mi történt velük. A tanév utolsó – s egyben meglehetősen gázos – buliját készültek otthagyni valahol a budai erdőben, amikor egyszer csak „elszakadt a film”.

Varga a történet sikerét az elhallgatás feszültségfokozó hatására, az információ késleltetésére alapozza. Az olvasónak az elejétől a legvégéig nincs fogalma a miértekről és a hogyanokról. Épp úgy, ahogy a szereplők is csak a sötétben tapogatóznak. A kissé klausztrofób nyitány után egy merész és szerencsésen véghez vitt szökés felpörgeti az eseménysort, majd a gyerekek és az üldözők között macska-egér küzdelem veszi kezdetét, hajmeresztő jelenetekkel megspékelve. Valakik tehát elrabolták a főszereplőket, és arra is rájövünk, ezek az ismeretlenek sosem adják fel. Mindvégig a szökevények nyomában loholnak, levakarhatatlanul, akár a prérifarkas nyomul a gyalogkakukk után. (Jelentkezzen, aki nem hallott róluk…) Csak éppen hőseinknek, érthető módon, semmi kedvük a röhögéshez.

Varga rafinált módon hívja fel a figyelmet a napjainkban is gyakori gyermekeltűnések egyik lehetséges okára. S éppen e tabutéma, a gyerekrablás miatt kaphatta könyve a Kolibri Kiadó Magasfeszültség emblémáját. Műfaja felől nézve azonban a Váltságdíj nélkül élesen eltér a sorozat korábbi darabjaitól. Bár az emberrablás nem csupán ürügy a krimi szál beindításához, a könyv elsősorban mégsem egy társadalmilag elhallgatott kérdéskör alapos kibeszélésére tesz kísérletet. Sokkal inkább a minőségi szórakoztató irodalom azon friss és fiatalos vonulatát erősíti, amit a Varga által évekig irányított Agave Kiadó legjobb munkái is képviselnek. Elsősorban a bűnügyi regények jellegzetes stílusjegyeit használja, s legfőbb célja, hogy a mai magyar ifjúságnak is legyen végre nyomozós, üldözős, krimibe hajló, szuper izgalmas, kalandos regénye, amelyben a fiatalok magukat képzelhetik a főhősök helyébe.

Mivel elsősorban a tinédzserek kedvence szeretne lenni, a Váltságdíj nélkül rámutat szereplői életkorára jellemző konfliktusgócpontokra is. Ilyen például a kommunikációs nehézségek a szülő–gyermek kapcsolatban, vagy a tizenévesek türelmetlen vágya a felnőtté válásra. Túl bonyolult gondolatokat persze nem fogalmaz meg, hiszen a hangsúly a stressz tűréshatárának kitolásán van. Varga pedig úgy halmozza egymásra a kalandokat a regényében, mint amikor az emberi szervezet jókora adrenalin fröccsöt kap (sőt: ez a fröccs méretében inkább a házmesterre hasonlít – hogy egy képzavarral is éljek).

• Olvass bele!
  

Varga munkája leginkább a finom humorú akciófilmekre emlékeztet. De egyúttal krimi is, mégpedig abból a fajtából, amelyik szereti eltitkolni a legfontosabb tudnivalókat az olvasó előtt, és következetesen épít a meglepetés izgalomfokozó hatására. Végtére is, mindenki arra kíváncsi, vajon kik ezek a mindenre elszánt emberek. Miért éppen a négy nagykamaszt kényszerítették be az éjszaka kellős közepén egy autóba? És voltaképpen mit is akarnak a tőlük? Nagy, váratlan fordulatokra a felnőtt olvasó ne számítson, de azért épp elég meglepő dolog derül ki így is. Varga patikamérlegen adagolja a jól bevált dramaturgiai fordulatokat, és ügyesen használja ki a történetéből adódó lehetőségeket.

Minden kamaszkorú kölök nagyon unja, hogy a szülők úgy tesznek, mintha mindent jobban tudnának náluk. Nem bírják (már) elviselni, ha gyerekként kezelik őket, és megpróbálnak beledumálni az életükbe. Vegyék őket emberszámba, csak erre vágynak. Varga négy gimnazistája megkapja a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, legalább olyan életrevalók valamennyien, mint nagykorú társaik. Akad ugyan némi felnőtt segítségük, de a bajban jobbára saját magukra meg egymásra számíthatnak. Az együttműködést vonzódások és taszítások, és nem kevés macsós kakaskodás színezi. Nem árulok el titkot, a skacok a kiélezett helyzetekben jelesre vizsgáznak érettségből.

A Váltságdíj nélkül közvetlen, fiatalos nyelven szólal meg, de nem akar divatossá válni, nem is célja a hiteles nyelvi közeg megteremtése. Varga Bálint rengeteg szleng kifejezést és káromkodást is felhasznál, de a sztori – és nem a szöveg – viszi el a hátán a könyvet. Egy olyan kor terméke, amelyben a fiatal generációk egyik meghatározó alapélménye volt Quentin Tarantino Ponyvaregénye, vagy amikor Guy Ritchie legjobb filmjei formálták az ízlést. A szereplők pontosan olyan vagányak és lazák, mint amilyennek e filmek hatására a legtöbb mai gimis látni szeretné magát.

Persze Varga regénye aligha lesz esélyes arra, hogy beválogassák a magyar irodalom tantervébe, de ne féltsük gyermekeinket e kötelező olvasmányon kívüli kalandozástól. Könnyedén olvastatja magát, akár egy lendülettel is fogyasztható. Ha ettől nem szereti meg valaki az olvasást, akkor semmitől se.

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül
Kolibri Kiadó, Budapest, 2015
348 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 615 550 1746

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.

Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.

Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogva tartóiktól?

Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselő krimi, melyben a tinisorsokból szövődő különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.