Ezúttal Don Juanként hódít | Bognár Szabolcs, a Vivat Bacchus »borfelelőse«

Posted on 2015. május 21. csütörtök Szerző:

0


Don Giovanni (Bognár Szabolcs), Donna Elvira (Vermes Tímea)

Don Giovanni (Bognár Szabolcs), Donna Elvira (Vermes Tímea)

Hárságyi Margit* |

Átütő siker Mozart Don Giovanni című operája Pécsett. Hogyan lesz egy zömök, csupa derű énekesből elegáns, minden hölgy álma, rafinált Don Juan – kérdeztük Bognár Szabolcstól, a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) művészétől.

Humoros, jópofa embernek tartják, de ez a forma nehezen hozható folyamatosan.
Az alapkarakterem bohókás, vidám, zenei szóval buffó. Szeretek sokat beszélni, hamar középpontba kerülök, még ha nem is igyekszem a poénos sztorikkal. Ez látszik a szerepeimben is. Gulyás Dénesnek, a PNSZ operatársulat igazgatójának köszönhetem eddigi operaénekesi pályámat. Tőle kaptam az első igazi nagy szerepemet a 2010/2011-es évadban. A meghallgatások után Verdi Falstaffjában Ford szerepét kaptam meg, az első nagy feladat, ami még egy sok éve éneklő baritonnak is szép kihívás. Buffó szerep volt, mint a többi is később, melyekben rám gondoltak.

A Don Giovanni az operák operája, mert abban minden benne van. Érzéki szerelem, hűtlenség, árulás, gyilkosság, mindez szellemesen, sok humorral. Játékos dráma, felülmúlhatatlan zenével. Don Juan, azaz Don Giovanni nem buffó szerep.
Itt is Masettót kaptam először, megtanultam. Alkatilag inkább vagyok buffó, mintsem egy gátlástalan, elegáns szívtipró, velejéig gonosz, rafinált férfi. Még szerencse, hogy már korábban elkezdtem a Vivat Bacchusban az öt jóképű, jóvágású fiatalemberhez mérni magam, és jött a sportolás, sok mozgás. De mikor megtudtam, hogy Don Giovannit éneklem, ezerrel rákapcsoltam az életmódváltásra. Nehéz levetkőzni a korábbi beidegződéseket, hogy el tudjam játszani a főhős gátlástalan érzelem­mentességét szinte csak arc- és szemjátékkal.

Egy kis színház kis operája a pécsi, összehasonlítva a világ nagy szín­pa­daival. Két operaénekes – mert a felesége, Ócsai Annamária is szakma­beli – nyit a világra, megy ide-oda fellépni itthon és külföldön. Többnyire évekkel korábban kell egyeztetni a művészekkel, ha meg akarják hívni őket. Pécsről hogyan lehet valaki világhírű operaénekes?
Nyilván nehéz. Mi eldöntöttük a feleségemmel, hogy Pécsett szeretnénk élni. Itt végeztünk egyetemet, és nagyon szeretjük a várost. Kedves, barátságos a környezet, sok-sok embert ismerek, és jó érzés beülni nyáron valahova, zenét hallgatni. Budapesten sokkal több lehetőség van arra, hogy megismerjenek. Járunk meghallgatásokra, de kell a szerencse is. Kocsis Zoltán tartott egy meghallgatást a Művészetek Palotájában, indulás előtt odatelefonáltam, s megkérdeztem, jöhetne-e a feleségem is, aki ugyancsak operaénekes. Miután nem volt akadálya, egymás után énekeltünk. Kis idő múlva csörgött a telefonom, meglepésemre nem engem hívtak, hanem a feleségemet. Azóta már én is kaptam felkérést. Ilyen apróságokon is múlik sokszor. Ezért állandóan formában kell tartanunk magunkat, rengeteg gyakorlással, mert nem tudhatjuk, mikor érkezik felkérés. A váratlan helyzetek bármikor megtalálnak bennünket. Így előfordult már, hogy Debrecenben énekeltem Figarót Szinetár Miklós rendezésében, pár hét múlva Székesfehérváron Gulyás Dénes hívott ugyanerre a szerepre. A két rendezés nagyon eltért egymástól, s ehhez kellett gyorsan alkalmazkodnom.

Leporello (Hábetler András), Zerlina (Bucsi Annamária), don Giovanni (Bognár Szabolcs)

Leporello (Hábetler András), Zerlina (Bucsi Annamária), Don Giovanni (Bognár Szabolcs)

Sok szállal kötődik Pécshez, hiszen a Vivat Bacchus bordalkórus szintén ideköti, s már az egyetemi évek alatt bekapcsolódott a kórusmozgalomba is.
Szeptemberben lesz 12 éve, hogy énekelek az együttesben. Két életem van, a színpadi – az opera – és a Vivat Bacchus. 1999 szeptemberében Lakner Tamás hívott a férfikarba, máig tagja vagyok a Bartók Béla Férfikarnak. A próbákon nem tudok részt venni, de minden fesztiválon, versenyen, nagy fellépésen énekelek. Lakner Tamásnak sokat köszönhetek a szólókarrierben. Tanított az egyetemen, és nála voltam először szólista is.

Köztudomású, hogy az együttesnek maga a borfelelőse.
Igen, és túl ezen a beénekeltető is. A kettő összefügg, mert jó kis borokat hozok, és már be vagyunk énekelve. Sok borász barátunk van, mindig kapunk nedűt, bár van saját borunk is. Sok a felkérésünk, a naptárban már tele van a szeptember is. Igyekszünk kis szünetet tartani, hogy nyaralni tudjunk, de az esetek többségében pont olyankor érkezik egy felkérés, amikor elmennénk, így eltoljuk az üdülést. Nem vállalunk viszont szereplést szenteste és húsvétkor. Mi is akkor tudunk hazamenni, az én a szüleim Pápán laknak, Ancsáé Cegléden. Az együttes tagjai között többen négygyerekes apukák.

A Vivat Bacchus »bordalkör«

A Vivat Bacchus »bordalkör«

Maguk is írják a bordalokat.
Zeneszerzőnk legtöbbször Balásy Szabolcs, a szöveget pedig leggyakrabban Szent­györgy­vá­ry Péter írja. Én nem szólok bele.

Kedvelik egymást? Mert a színpadról úgy tűnik, hogy rendkívül összehangoltak, de ez lehet barátságból és profizmusból is.
A fellépésen kívül is gyakran találkozunk. Már többször meghívtak minket ebédre a Szent­györgy­váry fiúk. Ők öten a családjaikkal együtt alapból húszan vannak.

...és civilben (DÉ)

…és civilben (DÉ)

Mi indította el a zenei pályán? Gyerekként is érdeklődött, vagy odalökték a szülők, hogy zongorázni kötelező?
Zenei általános iskolába jártam Pápán, ott ismerkedtem a zenével. Beírattak zeneiskolába, ott fuvolát tanultam, hogy miért pont azt, nem tudom. De szerettem. Ott énekeltem először kórusban, még szólót is egyszer a tanárommal együtt. Középiskolában is a hangszeres muzsika volt a főszereplő az életemben. Igazából az egyetem indított el az énekesi pályán, itt kaptam meg az első szóló szerepemet, a János passió Pilátusát.

Fotók: Dittrich Éva (DÉ), Körtvélyesi László (KL)

*Hárságyi Margitnak a pécsiújság.hu számára készített interjúja (szerkesztett változat)