A kém gróf meg az okos detektív | Tarjányi Péter, Dosek Rita: Forradalmár

Posted on 2015. május 4. hétfő Szerző:

0


TarjanyiDosek_Forradalmár-bor180Bedő J. István |

Sosem hittem volna, hogy a rendszerváltás után akad még ember, aki végigböngészi azt a vége­lát­hatatlan könyvsorozatot, mely karakteres ve­res-­bordó színével elmaradhatatlan berendezési tárgya volt 1989-ig minden politikus, igazgató, kisebb vagy nagyobb fontosságú vezető irodájának. Ha volt is helye e sokat idézett könyvfolyamnak né­mely lakásban, azért ezeket a magán­könyv­tá­rakat száznál kevesebbre becsülném. Nem cicó­zok: a Lenin összesről van szó.

Tarjányi Péter eddigi kalandregényszerzői pályájának alighanem a legmeredekebb ötletét tálalta föl: megkérdőjelezte – hangsúlyozottan fikciós művében – a világtörténelem éppen száz évvel ezelőtt kezdődő fordulatait. Mármost tett ilyet más is, de jobbára a misztikusok irányába eltolva megfejtést. Tarjányi – és természetesen állandó jellegű tettestársa, Dosek Rita – a nagy háború (mai nevén első világháború) kirobbanásához vezető okokat, szervezeteket, személyeket, mozgalmakat és fondorlatokat vizsgálja. A Forradalmár című regényük egy nagyon ismerős jelenettel indul: Redl ezredes kémkedésének lelepleződésével és öngyilkosságával. (Az érdeklődőknek hadd ajánljam figyelmébe Egon Erwin Kisch klasszikussá vált oknyomozását: Hogyan tudtam meg, hogy Redl kém?)

A szerzőpáros egyazon láncra fűzi fel a Monarchia vezérkari ezredesének megzsarolását, az elárult haditerveket, a szarajevói gyilkosságot, a háború kirobbanását lelkesen váró hadiipari nagytőkések manipulációit, meg egy különös orosz anarchista csoport készülődését a világot lángba borító forradalomra. Ebbe az érdekkatyvaszba Tarjányi két figurát cseppent bele: a császárhoz nagyon közel álló arisztokratát, Eszterházy Richárdot, meg egy magyar rendőrnyomozót, Ritter Istvánt. Ők ketten kutatják fel és mondják ki, ami a kirakós játék cserepei között az „elhallgatott kötőanyag”. Nevezetesen: mely hatalmaknak állt érdekében belekergetni Európát a háborúba. A piszkos munkát elvégző titkos szolgálat csak a végrehajtója a magasabb érdekeknek: a hatalom és a pénz (tőke) játszmáinak. (Aztán meg hogyan evickéltek ki a világégésből, az is megér néhány fejezetet…)

Természetesen megkapjuk az első oldalon a figyelmeztetést, hogy amit olvasunk: fikció csupán. Ha akarom, elhiszem, de olvasom annak, ami nekem tetszik. Mert tetszik. Tarjányiék munkájának ráadásul van egy kevésbé észrevehető rétege, amit arcátlanul szellemesnek kell neveznünk. A gróf és a detektív éppen száz évvel előzi meg a korát. Eszterházy nem követeli meg az arisztokratának járó tiszteletet, nem grófkodik. Oly szabadelvű, mint Esterházy Péter. Rittert sem a millennium levegője hatja át. Készségszinten használja a kor technikáját: fényképez, kinagyít (!), elemez. Ha kell, a két nyomkövető álruhát és új személyiséget ölt. Csatornában közlekedik, és fényporral leplezi le a botlódrótos riasztóberendezést.

Mindketten kiválóan kombinálnak. Ám ezek nem Sherlock Holmesnak az apró nyomokból levont következtetései. Valami sokkal modernebb páros ez. Egy közelharcban járatos, a fegyvereket kapásból felismerő, buldog típusú zsaru, meg egy leleményes, nagy összefüggésekben gondolkodó, az udvari intrikákat és a túloldali titkosszolgálat módszereit ismerő, valamint a harcászatban is igen otthonos főrend. Leegyszerűsítve: E. Richárd egy múlt századba ültetett Tarjányi. Ritter meg egy Doszpot Péter.

A képben egyszer csak megjelenik egy Nyikoláj (ál)nevű orosz fickó, Nagyezsda nevű feleséggel, és a kor szociáldemokratáihoz közel álló, hallatlanul ismerős, forradalmi nézetekkel. Érthetetlen módon csak elvétve nyomorog, jut pénze arra, hogy egyik országból a másikba utazzon, lapot indítson és nyomattasson. Az orosz titkosszolgák pedig hagyják! Bár a nézetei mindig egyfelé mutatnak, különös módon a konkrét helyzethez alkalmazkodóan gyakran váltogatja a taktikáját. Olykor az ellenkezőjét hirdeti annak, amit egy hónappal azelőtt mondott. Ha elég idős vagy, rájöhetsz, valóban Leninről van szó. Az ő történetéből például hiányzik (talán kiradírozták?), vajon honnan volt pénze megélni, míg forradalmi elméletét kidolgozta.  Ahogy azt sem lehetett pontosan tudni, Redl kinek adta át a megszerzett hadititkokat. Meg azt sem, ki tüzelte fel a bosnyák fiatalokat, hogy a trónörökösre támadjanak.

Tarjányiék megkísérelték kifoltozni a történelemben – szeméremből, érdekből, tudatlanságból – meghagyott lyukakat. A könyvnek ez a néhány tárgyalt éve éppen a dédapám felnőttkorára esett. A szerzőpáros trilógiát ígér, szóval már előre félhetünk, milyen disznóság derül még ki apáink korosztályáról. Vagy talán még rólunk is? Félek a lepelrángatástól, de nagyon kíváncsian várom a folytatást…

Tarjányi Péter és Dosek Rita

Tarjányi Péter és Dosek Rita

Tarjányi Péter, Dosek Rita: Forradalmár
Elhallgatott évszázad trilógia, 1. rész
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2014
416 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 310 3845

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Gróf Eszterházy Richárd, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legagyafúrtabb kémje különösen fontos megbízást kap: ki kell derítenie milyen hadititkokat adott el a birodalom legveszedelmesebb ellenségének a császári és királyi hírszerzés vezetője. A bűnügy felderítésébe bevonják Ritter István budapesti detektívet is, akire egyedi nyomozási módszerei miatt figyelt fel a császári titkosszolgálat. A különös páros újabb és újabb nyomokat követve megpróbálja megakadályozni a világtörténelem egyik legtragikusabb eseményét. Eközben észre sem veszik, hogy olyan folyamatokat indítanak el, amelyek teljesen megváltoztatják Európa életét…

Tarjányi Péter és Dosek Rita új könyvében a 20. század egyik legsúlyosabb következményekkel járó kémjátszmájáról rántja le a leplet. Megváltoztathatja egy eltévedt postai levél az egész világ sorsát? Mennyire védtelen a nemzet, ha csak egyetlen polgára is elárulja? Hogyan formálta át két magyar a történelem menetét?