Egy csodás történet története | J. R. R. Tolkien: Beowulf. Fordítás és kommentár

Posted on 2015. április 21. kedd Szerző:

0


Tolkien_Beowulf-bor180Nagy Andrea |

A Beowulf óangol nyelven íródott hősköltemény. Szerzője ismeretlen, még csak azt sem tudjuk, pontosan mikor vagy hol keletkezett. Egyetlen kéziratban maradt fenn, amely 1000 körül készült. Tolkien nem relikviaként nyúlt hozzá, hanem élő szövegként. Fordítása viszont csak nemrégiben jelent meg.

Már az eredeti kézirat sorsa is kalandos: a gyűjtemény, amelyben tárolták, 1731-ben leégett, és csak a véletlennek köszönhető, hogy a kódex megmenekült. A lapok szélei megperzselődtek a tűzben, és lemorzsolódtak, ezért egyes részei ma már olvashatatlanok.

Tolkien neve szorosan összefonódik a Beowulffal. Szörnyek és ítészek című, 1936-os tanulmányában, amelyre máig hivatkozik a szakirodalom, elsőként mutatott rá, hogy a költeményt nem letűnt korok történelmi relikviájaként kell kezelni, hanem szövegként, irodalmi műként, és nem Homérosz vagy Vergilius eposzaival kell összehasonlítani, hanem saját logikája és esztétikája alapján megítélni.

A Beowulf – és általában az óangol irodalom – emellett Tolkien saját műveit is megihlette. Lehetetlenség volna itt felsorolni valamennyi példát arra, hogyan hasznosította újra a költemény elemeit. Aragornék látogatása az Aranycsarnokban, Bilbó és Smaug, vagy éppen Boromir „temetése” mind olyan jelenet, amelyre a Beowulfot olvasva ráismerhetünk. Maga Középfölde vagy az Arkenkő neve is a vers szövegéből származik.

Azt mondják, aki elég sokáig foglalkozik a Beowulffal, előbb-utóbb le is fordítja azt. A fordítás pedig – különösen, ha olyan műről van szó, amelynek esetében még mindig élénk vita folyik arról, hogy egy-egy sora vagy szava mit jelent – szükségképpen értelmezés is. Nem csoda, hogy nagy izgalom előzte meg Tolkien fordításának kiadását, mióta az első hírek felröppentek arról, hogy létezik. A szövegre majdnem kilencven évet kellett várni: Christopher Tolkien, a kötet szerkesztője szerint a fordítás már 1926 áprilisára elkészült, az angol kiadás azonban csak 2014 májusában jelent meg.

Tolkien, bár jól ismerte az óangol versek ősi versformáját, és maga is számos esetben felhasználta (pl. A Gyűrűk Ura egyes versbetéteiben vagy a Húrin gyermekeiről szóló hosszú költeményben, amely a The Lays of Beleriand című posztumusz kötetben jelent meg), a teljes fordítást mégis prózában készítette el, talán azért, mert a formai kötöttségek feláldozása lehetővé tette, hogy pontosabban adja vissza a jelentésárnyalatokat. Prózája ritmikus, dallamos, emelkedett, helyenként archaizáló, és Christopher Tolkien szerint sok tekintetben megőrzi az eredeti szöveg ritmusát.

Beowulf  a filmen (Fotó: Phetvan Burton)

Beowulf a filmen (Fotó: Phetvan Burton)

A kötet a fordítás mellett terjedelmes válogatást is tartalmaz Tolkien előadásaiból, amelyeket az Oxfordi Egyetem hallgatóinak tartott 1925 után. Bár ez a rész a Kommentár címet viseli, eredetileg nem a fordításhoz készült, hanem azt a hatalmas tudásanyagot foglalja össze, amelyet Tolkien a Beowulf tanulmányozása során felhalmozott, és át akart adni diákjainak. Bár egyes észrevételeit a költemény könyvtárakra rúgó szakirodalma az elmúlt évtizedek során már meghaladta, vannak köztük, amelyek elgondolkodtatóak, vagy ma is megállják a helyüket. Emellett Tolkien, a tanár stílusába és előadásmódjába is betekintést kapunk itt, mintha mi magunk is ott ülnénk a padokban: elidőzik egy-egy szó jelentésénél, filológiai fejtegetésekbe bocsátkozik, felvázolja a szöveg megértéséhez szükséges hátteret és a lehetséges párhuzamokat, vagy éppen kötetlenül és közérthetően összefoglalja, hogyan is kell értenünk egy adott részt – szinte halljuk a diákok kuncogását.

„Kedves Beowulfom! Milyen rendes tőled, hogy eljöttél ebbe az országba, ahol egyszer abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy befogadhattuk atyádat, és segíthettünk neki megoldani a gondjait. Egyesek talán még emlékeznek arra, amikor megölte Heatholafot. Néped boldog volt, hogy megszabadulhatott tőle, ő pedig itt keresett menedéket. De ez persze már régen volt… Elrendeztem az ügyet némi kincs árán.”

A kötet igazi különlegessége a Sellic Spell című mese, amely kísérletet tesz arra, hogy rekonstruálja a hősköltemény mögött meghúzódó népmesei motívumokat. Tolkien, a fordító és Tolkien, a professzor után Tolkien, a világteremtő is színre lép. Itt teszi igazán sajátjává a történetet, elemeire bontja, és más formában, más stílusban újra összerakja azt, hozzátéve saját gazdag képzeletét – akárcsak az óangol költők, akik verseikben újramesélték és új jelentéssel töltötték meg a régi legendákat. A Sellic Spell az eddig hiányzó láncszem az óangol irodalom és Tolkien saját világa között – amely a professzor számára összetartozott. Bepillanthatunk abba az átalakulási folyamatba, amelyen a költemény egyes szereplői vagy jelenetei átmentek, hogy aztán új néven, új szereppel felruházva jelenjenek meg A Gyűrűk Ura és más művek lapjain.

Tolkien Beowulfja sok szempontból egy élet munkásságának összegzése, amely mind az óangol költészet iránt érdeklődők, mind a Tolkien műveit kedvelők számára tartogat újdonságokat.

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2015. áprilisi számá­ban megjelent cikk szerkesztett változata

J.R.R. Tolkien

J.R.R. Tolkien

J. R. R. Tolkien: Beowulf. Fordítás és kommentár
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
432 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 079 9379

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.

J. R. R. Tolkien mítoszteremtő, nagy író volt – és nagy tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő azonban nem egyszerűen nyelvemlékeknek tekintette ezeket a szövegeket, hanem izgalmas irodalmi műveknek. Leghíresebb közülük Beowulf, az óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett – először az angol irodalomban – szerepel sárkány, sőt vannak gyűrűk és tündék is, mint aztán A Gyűrűk Urá-ban…

Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta, mint mesét, sőt énekmondóként meg is verselte. A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.

A Beowulf hatalmas karriert futott be: készült belőle film Angelina Jolie-val, és számítógépes játék is. Most végre olvashatjuk, és egy híres tudós vezetésével alaposan tanulmányozhatjuk is.

A művet Nagy Andrea, a balladákat Tótfalusi István fordította.