Miénk a fél világ | Oliver Sacks: Az elme szeme

Posted on 2015. április 1. szerda Szerző:

0


Sacks_Az elme szeme-bor180Z. A. |

Oliver Sacks neve ismerős a hazai könyvpiacon, több műve is meglepte már a magyar olvasót. A címek sem mindennapiak – Antropológus a Marson (2004), Fél lábbal a földön (2007), A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét (először 2004) –, és a neurológus szerző valamennyiben az agy működésének különös fordulataival foglalkozik.

Az elme szeme a látást választotta témájául, az elbeszélt történetek szereplői mind látási zavarokkal küszködnek. Az agyi elváltozás következtében bekövetkező látási zavarok egyéb csatlakozó (kollaterális) tüneteket produkálnak. Az olvasási képesség elvesztését, az írott, vagy nyomtatott szavak, mondatok megértésének hiányát (alexia), arc- és tárgyfelismerési zavarokat (környezeti agnózia), a kommunikációs képességek, így a beszéd és/vagy beszédértés képtelenségét (afázia). Ezeket mind az agy működésben beálló zavarok okozzák.

A könyvet tekinthetjük klinikai esettörténetek gyűjteményének is. A közismert ideggyógyász szerző korábban megismert művei is egyszerre kínálták a pontos szakmaiságot és az esetek tálalásában a szórakoztatva informáló stílust. Az eddigi könyveitől eltérően most a saját magán tapasztalt betegséggel és annak következményeivel (is) foglalkozik. Az elbeszélt esetek az egyéni dráma világába sodornak, a következtetések ugyanakkor felcsillantják a reményt is. Ugyanis a megismert életutak és a betegek élettapasztalata felmutat valami nem vártat: az egészséges emberétől eltérő, de (csaknem) teljes élet alternatíváját

A könyv szereplői velük született betegség, vagy valamilyen későbbi trauma folytán látásukat részben vagy teljesen elveszítették. Nem képesek például felismerni tárgyakat, arcokat, semmibe veszett olvasási képességük (de írni azért tudnak! – ez az agráfia nélküli alexia), esetleg térlátásuk hagyta cserben őket. Sacks doktor leírja ezeket a megváltozott élethelyzeteket, és tudományos magyarázatokkal teszi érthetővé a következmények is.

A könyv hősei – furcsa ezt mondani megváltozott képességű emberekre – végtelen akarattal és kitartással reagálnak nem mindennapi betegségükre. Sacks aprólékosan, ám a nem szakemberek számára is érthető, élvezhető módon, a konkrét esetekből levezetve vázolja az agy bonyolult és összetett működését. Ekkor tudatosulhat bennünk, hogy a legegyszerűbbnek látszó mozdulatok, műveletek mögött is hihetetlenül összetett idegi vezérlő mechanizmusok vannak.

Sacks úgy tálalja történeteit, hogy „agyi idegenvezetése” révén gondolkodni tudunk olyan emberek fejével, akik a világot a megszokottól eltérően látják, és ezt az eltérő látásmódot közvetíteni tudják a látók felé.

Megismerkedünk Lilian Kallir esetével, aki hirtelen elveszíti olvasási képességét. A betűket felismeri ugyan, összeolvasni mégsem tudja őket. Lilian zongoraművész, és memóriájának köszönhetően pályán tud maradni. Hasonló eset történt Howard Engellel, a kanadai íróval is, aki egyik napról a másikra nem tudta elolvasni reggeli újságát. Ismeretlen írásjeleknek látta a betűket. A kanadai író élő bizonyítéka annak, hogy az afáziában szenvedők is képesek belső, gondolati gyakorlással szavak nélkül is tovább élni.

Nem könnyebb az arcfelismerés nélküli élet sem; a prozopagnóziás emberek vajon tudnak-e boldogulni az életben? (Ezzel a helyzettel foglalkozik a másik, többször kiadott Sacks-mű, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét.) Az agy azonban leleményes, képes kidolgozni új stratégiákat.

Érdekes és elgondolkodtató a sztereo látás (térlátás) képességének hiányával foglalkozó esettanulmány is. Sue történetén keresztül bemutatja, hogy monokuláris („egyszemes”, tér-képzet nélküli) látással, és hatalmas adag akaraterővel még a tudomány területén is karriert futhatunk be. Sue ugyanis neurobiológus orvos-szakember, akinek látási problémái születésétől kezdve végigkísérik életét.

Mindazonáltal a leghitelesebb és legmeglepőbb esettanulmány magáról a szerzőről szól. Sacks saját magát is képes klinikai esetként bemutatni. Külső megfigyelőként írja le a Sacks nevű páciens esetét; nem szégyelli betegségét, és nem fél feltárni saját érzelmeit, félelmeit, leírni lelkiállapotát. Részletesen beszámol jobb oldali megvakulásáról, és kiváltó okáról, a szemét megtámadó daganatról.

Az elme szeme egyszerre mutatja meg hangsúlyosan az ember sebezhetőségét, de ugyanakkor elmélkedik a bennünk rejlő erőről, amelyet maga dr. Sacks is képvisel.

Rendkívül értékes ez a mű, mert a korábbiakhoz hasonlóan közelebb hozza az orvostudományt a nem szakember olvasóhoz. Leírt esetei rámutatnak az érzékek és az agy paradoxonjaira is. Sacks filozofáló természetének megfelelően költői kérdéssel zárja – vagy ha úgy tetszik, hagyja nyitva – írását:

„Van itt egy finom ellentmondás, amit nem tudok feloldani: ha valóban van egy alapvető különbség a tapasztalat és a leírás között, a világról alkotott közvetlen és közvetített ismeret között, hogyan lehet a nyelv ilyen hatalmas? A nyelv, a legemberibb találmány lehetővé teszi azt, ami elvben nem lehetséges. Mindannyiunknak megengedi, még a veleszületett vakoknak is, hogy egy másik ember szemével lássanak.”

Oliver Sacks

Oliver Sacks

Oliver Sacks: Az elme szeme
Az elme kerekei sorozat
Fordította: Bobák Orsolya
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011
204 oldal, teljes bolti ár 1500 Ft
ISBN 978 963 059 0099

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Nem biztos, hogy szem nélkül nem láthatunk, mint ahogyan az ép szem sem garancia a látásra. A híres amerikai ideggyógyász és író, Oliver Sacks legújabb könyvében az elme és a látás kapcsolatát mutatja be számos izgalmas eseten keresztül.

Megismerjük a zongoraművészt, aki egy nap nem tudta elolvasni a kottát, holott tökéletes volt a látása; a betűfelismerés képességét elveszítő írót, aki kemény munkával újra megtanult olvasni; a pszichológust, aki megvakult, de többi érzékszervével olyan kitűnően „látott”, hogy gond nélkül javította meg házának tetejét. Mindezt persze éjszaka tette, a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére… A szerző nem csupán az orvos objektivitásával, hűvös kívülállóként osztja meg velünk e történeteket, hiszen mindezt maga is átélte, amikor egy daganat miatt elveszítette jobb szemének látóképességét.

Sacks doktor érzékletesen meséli el, hogyan tanult meg élni e nehézséggel, ugyanakkor orvosi módon, naplószerűen is megörökíti betegsége történetét. Az elme szeme Oliver Sacks második olyan könyve, amely az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg. Az itthon és világszerte egyaránt népszerű szerző hasonlóan híres műve, a Zenebolondok is a pszichológiai jelenségeket közérthetően bemutató Az elme kerekei sorozat részeként jutott el az olvasókhoz.