Az igazság sokarcú | Ricardo Piglia: Éjjeli vadászat

Zemen Annamária |

Végy egy argentin kisvárost, fűszerezd meg az 1970-es évek gazdasági válságával és némi politikai zűrzavarral. Tegyél hozzá bőven érzelmeket, ne sajnáld az intrikát, a haragot, a hatalomvágyat. Elengedhetetlen hozzávalók még a tehetős, ám hanyatló argentin család, az ipar és a földspekuláció. A jól elkészített mű garantáltan nem üli meg a gyomrunkat.

A kisváros pletykákba süppedő mindennapjait egy idegen érkezése rázza fel. A szerencsevadász Tony Durán belebotlik a Belladona lányokba – így kezdődik Ricardo Piglia regénye. De valóban Durán a főszereplő, ahogy azt az elején gondoljuk? Valószínűleg igen, a barna bőrönddel a városba érkező férfi a könyvből kibontható két regény egyikének kulcsfigurája. Ám ezt a fontos szereplőt már az első oldalakon megölik, fizikai értelemben tehát eltűnik a színről. Mégis óriási a szerepe, hiszen a kirakós játék darabjait nélküle nem lehet összeilleszteni. Meg kell találni a gyilkost, de sok lehetőség nincsen. A város kicsi, tehát a legjobb megoldás, ha találnak egy bűnbakot. Gomba módra bújnak elő a szemtanúk, akik látták Yoshiót, a kis homoszexuális japánt kijönni Tony szállodai szobájából a bűntény estéjén, és amikor később egy zsoké öngyilkos lesz azután, hogy bevallotta, ő volt a tettes – már senki sem hisz neki.

Lassan ráébredhetünk, hogy a Croce kapitány nyomozása során elénk táruló történet mögött egy másik história is rejtőzik. A könyv valójában kórusmű, amelynek főszereplője maga a bemutatott környezet, az argentin vidéki társadalom a maga összes ellentmondásával.

• Olvass bele!

Croce nyomozási módszerei elsősorban a megérzésen alapszanak, ebben inkább Maigret-re mint Sherlock Holmesra emlékeztet. Először úgy tűnik, hogy Ada és Sofía, a két Belladona ikerlány Tonyhoz fűződő szerelmi viszonyának feltárása csak adalék a bűneset kibogozásához. Ezzel talán értelmet nyer Durán megjelenése Argentínában, és elvezet odáig, hogy kiderüljön a halálának oka. Csakhogy a Sofía vallomásai és a fővárosból kiküldött újságíró, Emilio Renzi kutakodása nyomán felszínre kerülő tények a Belladonák történetévé állnak össze. Családregény bontakozik ki előttünk: egy nagyapa, egy apa, ez utóbbinak gyerekei a két feleségétől, aztán valamennyiük sorsának alakulása; anyák, akik elhagyják gyermekeiket, nagyapák, akik átadják tudásukat unokáiknak – és közben egyre mélyebbre hatolunk az argentin társadalom ellentmondásokkal teli világába.

A Belladonáké valamikor tehetős nagybirtokos család volt. Luca Belladona gyártulajdonos, aki megrögzött idealistaként még a csőd szélén is ragaszkodott a gyára megtartásához. Vajon van-e köze Lucának a gyilkossághoz? Croce kapitány sajátos elméletet gyárt: „Minden az, aminek azelőtt tudjuk, mielőtt láttuk volna. […] Olyannak látjuk a dolgokat, amilyennek értelmezzük őket. Ezt hívják előrelátásnak: előre tudni, megelőzni. […] Valamit felfedezni annyit tesz, mint másként meglátni azt, amit senki sem vett észre. Ez a helyzet ebben az ügyben is.”

Croce bölcs és becsületes, de ebben a szövevényes ügyben senki nem áll mellé. Támadja Cueto, az ügyész, még saját bizalmas munkatársa, Saldías felügyelő is cserben hagyja. A kudarc hatására Croce végül a bolondok házában köt ki. Durán halála viszont megfejtetlen marad; mindenki gyanús, és bárki lehetett a tettes.

Piglia bravúrosan csavargatja, veti át egymáson a történet szálait. Átrendezi az emberi kapcsolatokat, megfordítja az ok–okozati viszonyokat. A Belladona lányok szerepét felülírja a Belladona fivérek (Luca és Lucio) viselkedése. Croce a segédjével, Saldíassal monologizál, ellenfelével, Cueto ügyésszel viszont párbeszédet folytat. Renzi szorgalmas újságíróként úgy jegyzi fel az eseményeket, mintha készülő regényéhez keresne forrásanyagot. Kommentárjai nem véleményt fogalmaznak meg, inkább megoldási lehetőségeket kínálnak fel. Igaz, a megoldási lehetőségek sem egyértelműek, hiszen Renzi észjárásának egyetlen szabálya az elméletek folytonos ütköztetése.

Nagyon emberi figurák ők mind. Mindennapi drámák szereplői, anélkül, hogy túlzásba esnének vagy nevetségessé válnának. Szereplők, akik csalnak és megcsalatnak. Úgy hívják őket, hogy Belladona, Croce, Durán, Renzi, Cueto. Egzotikusak a nevek, de a történet… – mintha csak itthon lennénk.

Fordította: Dornbach Mária

Ricardo Piglia: Éjjeli vadászat
Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2013
268 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 615 533 1008

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az 1970-es évek elején Tony Durán, az Egyesült Államokban nevelkedett Puerto Ricó-i szerencsevadász alaposan felkavarja Buenos Aires tartomány kisvárosának eseménytelen életét. Mint rejtélyes idegen az érdeklődés középpontjában áll, van, aki csodálja, más gyanakodva figyeli minden lépését. Ő a gyönyörű és hozzá hasonlóan titokzatos Belladona ikerlányok szeretője, az öreg Belladonának, a vidék egyik leggazdagabb urának legfőbb bizalmasa. Aztán egyszer csak megöli valaki.

A bűntényt követően mindenki a tettes után nyomoz. Az üggyel kapcsolatba hozható szereplőkön keresztül az olvasó előtt feltárul a korabeli argentin társadalom minden ellentmondásossága. Kiderül, hogy korrupció, földspekuláció, a feketegazdaság sötét ügyletei ágyaztak meg a gyilkosságnak. És hogy mi az igazság? Erre keresi mindenki a választ. Az igazság azonban sokarcú.

A több irodalmi díjat nyert és a hagyományos krimi műfaján túlmutató regény árulásokról és piszkos üzletekről, egy ártatlan és egy igazi bűnösről, szenvedélyekről és csapdákról szól. De leginkább az igazság viszonylagosságáról.

Ricardo Piglia a kortárs argentin prózairodalom kimagasló alakja, a Rómulo Gallegos-díj, a legrangosabb dél-amerikai irodalmi elismerés (»dél-amerikai irodalmi Nobel-díj«) tulajdonosa. Kitűnő ábrázolásmódja, karakterteremtő művészete alapján a kritika Borges méltó utódának tartja.