Debreczeni József: Ne bántsd a cigányt! (részlet)

Posted on 2015. január 26. hétfő Szerző:

1


DebreczeniJ_Ne bántsd a cigányt-bor180Előszó

Zrínyi Miklós 1661-ben vetette papírra drámai hangú politikai röpiratát (Az török áfium ellen való orvosság), melynek utóbb elhíresült mondata ez volt: „Ne bántsd a magyart!” 1790-ben már ezen a címen adták ki a művet Marosvásárhelyen, s zömmel így emlegetik ma is.

A „Ne bántsd a cigányt!” formula bizonyára sok derék magyarból vált ki megütközést („blaszfémia”, „hisz ők bántanak minket” stb.), amit csak fokozhat, ha látják, minő kontextusba is helyezte Zrínyi, a nagy magyar költő és hadvezér (nem mellesleg: horvát bán) a nemzetét óvó felkiáltást. A görög-perzsa háborúk előtt a perzsák elfoglalták Szardeiszt, s betörvén a palotába rárontottak az uralkodóra, Cresusra is. A legenda szerint ennek fia, ki egész addigi életében néma volt, egyszerre felkiáltott: Ne bánts a királyt!

Vajon nem hasonló-e az én mostani felkiáltásom, édes Nemzetem, te hozzád? Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel, dühösséggel teli… s én csaknem, mint egy néma, kinek semmi professiom a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt: Ne bántsd a magyart! De mi dolog ez, magyarok, hogy magatok szemével a veszedelmet látjátok, s mégis fel nem serkentek mély álmotokbul?”– így Zrínyi.

Szerény személyemben se nagy magyart, se költőt, se hadvezért nem tisztelhetnek derék honfitársaim (ráadásul néma se voltam az elmúlt negyedszázad során). Ennek ellenére kiáltok én is, mert úgy látom, hogy a magyar társadalmat (nemzetről momentán komolytalan beszélni) ma is rettenetes veszedelem fenyegeti. Az egyre növekvő és eszkalálódó cigányprobléma, melynek legalább három dimenziója van. Közülük kettő súlyosan megterheli már a jelenünket is, a harmadik pedig a jövőnket – az egész magyar társadalom működését, létét – fenyegeti. Romákét, nem romákét egyaránt.

Az első: a roma népesség növekvő hányadának mind kilátástalanabb helyzete. Az oktatásból, a munkából, a civilizált létfeltételekből és normákból való végletes kiszorulás, szegregálódás, gettósodás, kriminalizálódás, harmadik világot idéző nyomor.

A második: cigány és nem cigány magyarok együttélésének mind súlyosabb nehézségei. Merőben más normákhoz igazodó, ám egymással napi kapcsolatba került, egy településen, egy lakótérben élő közösségek, családok, személyek fokozódó s mindinkább etnikai töltetű konfliktusai, a köz- és létbiztonság megrendülése az ország számos területén.

A harmadik: a markáns demográfiai trendek nyomán a magyar társadalmi működés kiszámítható megbénulása. Ez mindnyájunkat – romákat, nem romákat – katasztrófával fenyeget. A társadalmi többség ugyanis – amely integrálva van a munka, az oktatás, a kooperáció világába (adó- és járulékfizető s a gyermeke is jó eséllyel az lesz) – elveszítette a biológiai újratermelődés képességét. Egy magyar nő ma átlagban 1,3 utódot szül (ezt hívják teljes termékenységi arányszámnak). Ami nemcsak a népesség gyorsuló fogyásához vezet (ez önmagában nem volna baj), de fokozatos elöregedéséhez is (hála az orvoslás fejlődésének). Ez azt jelenti, hogy az idő előre haladtával egyre kevesebb adó és járulékfizető vállát nyomja majd egyre több járadékos ellátása. Az 1,3-es teljes termékenységi arányszám a hazai átlag. Ám ezen belül az integrált népesség (zömmel nem romák) körében jóval kisebb – 1,0 körüli – az idevágó adat, míg az integrálatlanok (zömmel romák) körében 3,0 fölötti. Ezen belül a legelesettebbek, a legiskolázatlanabbak körében a meghaladja a 4,0-ás, sőt az 5,0-ás értéket.

Miközben tehát gyorsan apad az aktívak (adó- és járulékfizetők) utódlása, a passzívaké (ők nem fizetnek adót, járulékot, és túlnyomórészt a gyerekeik se fognak) dinamikusan árad. A terhet cipelők köre egyre szűkül, a teher egyre nő: a társadalom idővel szükségképp összeroppan a súly alatt. Az aktívak növekvő terhe és a kilátástalan jövő ráadásul arra ösztönzi a fiatalokat, hogy nyugatra vándoroljanak, ami sietteti az összeomlást. A végkifejlet: bevételek híján megrogyó állam; ellátatlan, védtelen öregek; kitéve a segélyek elapadása folytán éhező, nyomorgó, fosztogató tömegek támadásainak.

Ez vár ránk: a harmadik világ.

Hogy a mai demográfiai trendeket nem lehet automatikusan meghosszabbítani, s a következő évtizedekre kivetíteni? Hogy a modernizáció, a polgárosodás automatikusan csökkenti a népszaporulatot? Való igaz. Az állítás ezért pontosításra szorul: ha az előttünk álló évtizedekben nem sikerül jelentős mértékben a többségi társadalomba integrálni az azon kívüli, az alatti létbe szorult – jórészt roma – tömegeket, akkor kataklizma következik.

Forgács Istvánnak (sokat vitatott roma értelmiségi, lesz még róla szó) van egy metaforája: lyukas csónakban ülünk. Ömlik be a víz: sokkal több, mint amennyit ki bírunk merni. Ha ezen nem tudunk változtatni, elsüllyedünk. Hamarabb, mint hinnénk.

A cigányprobléma tehát nemcsak a már érintettek (romák és nem romák) ügye. Noha a többség számára ma még úgy tűnhet, hogy ez nem az ő gondja, hisz a bajok lokalizálhatók, keretek (falak, rácsok) közt tarthatók, holnapra ki fog derülni, hogy ez tévedés.

A cigánykérdés mindannyiunké: az egész magyar társadalomé. Ez a demokrácia kérdésénél súlyosabb. Az orbáni autokrácia ehhez képest: bagatell ügy. Orbántól előbb-utóbb megszabadulunk. De ha közben elsüllyed a csónak, akkor mindhiába. Diktatúrában lehet élni (van benne praxisunk) – víz alatt nem lehet.

A hazai romák rég nem bevándorlók: évszázadok óta a magyar társadalom tagjai. Magyarok. A cigánykérdés: magyar nemzeti sorskérdés. A kezelése, a megoldása érdekében tett erőfeszítések a magyar társadalom létérdekét szolgálják.

Debreczeni József

Debreczeni József

A cigányok: mi vagyunk.

Aki cigányellenes: az magyarellenes.

Aki nem hiszi, olvassa végig ezt a könyvet.

* * *  * * *

TARTALOM

Cigány múlt: illeszkedés
Cigány múlt: talajvesztés
Integrálási kísérletek
Rendszerváltozás: dezintegrálódás
A társadalmi struktúra szerepe
A cigányság mai helyzetének főbb paraméterei
A telepek világa
Kriminalizáltság
Etnikai konfliktusok, tragédiák
A balliberális romapolitikáról
A roma elitről
A Jobbik szerepe
Demográfia – alulnézetből
Demográfia – felülnézetből
Három példa: Hejőkeresztúr, Kaposfő, Cserdi
A többségi társadalom felelőssége

Debreczeni József: Ne bántsd a cigányt! Politikai vitairat
De.hukönyv Kiadó, Miskolc, 2014