A bennünk élő rettegés | Aliens, feljavítva / Uránia

Posted on 2015. január 16. péntek Szerző:

0


aliensplakat2Abonyi Barbara |

Tavaly mutatták be a Corvin moziban az Alien – Nyolcadik utas: a halál rendezői változatát. Habár a film több mint 35 éves, mégis az újdonság élményével tudott hatni. A mai harmincasok, de még akár a negyvenesek generációja ugyanis leginkább a VHS-korszakból ismerhette ezeket a filmeket, nekünk nem volt lehetőségünk ezeket a klasszikusokat moziban látni. Az ötlet olyannyira bejött, hogy az eredetileg várt 2-3000 néző helyett több mint 10 000-en látták, így nem meglepő, hogy a Pannónia Entertainment ebben az évben a nem kevésbé kultikus folytatást is műsorra tűzte. Január 15-től a mozikba vonult az Aliens – A bolygó neve: halál rendezői változata.

Azok kedvéért, akik az eredeti filmekre már csak kevéssé emlékeznek (van ilyen?), vagy túl fiatalok, és még nem látták őket, íme egy kis összefoglaló. Az Alien a világűr mélyén játszódó klausztrofób horror volt. A Nostromo kereskedelmi űrhajóra egy feltérképezetlen bolygóról idegen létforma kerül, és szép lassan kiirtja a legénységet, az egyetlen Ellen Ripleyt (Sigourney Weaver) leszámítva. Ő győzi le végül a lényt – a hajó felrobbanása után kilöki mentőkabinja légzsilipén. Az Aliens 57 évvel később veszi fel a fonalat: Ripley ennyi ideig sodródott az űrben. A bolygót, ahonnan az idegen lény a hajóra került, azóta telepesek lakják, Ripley sztoriját egy darabig nem is hiszi el senki. Azonban a kolóniával megszakad a kapcsolat, ezért egy csapat katonát küldenek oda, a nőt pedig tanácsadóként magukkal viszik. Ott aztán nem egy, de több mint száz lényt találnak, élükön a Királynővel. Vagyis jókora adag akcióra lesz még szükség, hogy a végén pontot tehessenek az ügy végére, és Ripley a maroknyi túlélővel elhagyhassa a bolygót.

Ripley (Sigourney Weaver) és a csapat

Ripley (Sigourney Weaver) és a csapat

Míg az első film elsősorban a mindentől elvágott űrhajón játszódott, és a bezártságot meg az ismeretlen izét használta feszültségkeltésre, addig a második film a horror helyett inkább akciómoziként, pörgős tempóval tartja fenn a figyelmet. A fenyegetés itt már jóval konkrétabb. Valamivel többet tudunk már az idegenekről – és többet is látjuk őket. A csapat sem annyira védtelen immár, hiszen harcedzett fegyveresek szállnak szembe a lényekkel. Persze megnehezíti a dolgot az emberi hitetlenség meg az akciót finanszírozó társaság kapzsisága. A cég ugyanis inkább hazavinné a lényeket a Földre, tanulmányozás céljából – akár Ripley és a túlélő kislány, Newt élete árán is.

Annak idején a mozikban terjedelmi okokból egy vágott változat pergett. James Cameron, a rendező tiltakozott is, sőt Sigourney Weaver meg is tagadta, hogy későbbi folytatásokban szerepeljen, ha a kivágott jelenetek nem jutnak vissza valahogyan. Végül kompromisszumos megoldásra jutottak: a mozikba a rövidebb verzió került, de a lemezre a 20 perccel hosszabb változat. Az extra jelenetek a többlet látványon és akción kívül kicsit többet mutatnak meg a kolóniát ért támadás előzményeiből. Ugyancsak ezekből a részletekből derül ki, hogy Ripleynek volt egy lánya, de meghalt, mialatt ő az űrben sodródott. Ezek fényében sokkal árnyaltabbá válik a makacsság, amellyel Newt életéért küzd Ripley a végjátékban. (Még hogy az akciófilmek sekélyesek, és nélkülözik a drámát…)

Newt veszélyben

Newt veszélyben

Kíváncsi voltam, a plusz jeleneteken túl mit tud mutatni a már ismert film a moziban. Először is némi digitális felújítással javítottak a látványon. Cameron már ’86-ban csontig hatoló maximalizmussal hozta ki az akkor elérhető trükktárból a legtöbbet, ezáltal műve még ma is megállja a helyét. A vágások tempója is tökéletes. (Megérdemelten kaptak érte Oscart.) Ez a film nagy vászonra született, így aki eddig csak tévében találkozhatott vele, a moziban új élményt kap. Bevallom, legalább tizenötször láttam már az Alienst, de még így is felgyorsult a vérkeringésem, mikor a katonák mozgásérzékelője becsipogott a még nem látható lényekre, vagy amikor Ripley és Newt az orvosi szobában összezárva találja magát egy arctámadóval.

Egyébként ide kívánkozik még egy gondolat Ripley/Weaver kapcsán. Eltelt már 35 év az Alien bemutatása óta, de a női akcióhősök azóta is csak szórványosan bukkannak fel a filmekben. Sőt. Sok alkotásban, ha egy nő nem a megmentendő alany (damsel in distress), még akkor is főleg a látványa kap hangsúlyt, a szexualitása. Ripley viszont az egyik első olyan főhősnő volt a vásznon, aki nem ijed meg a saját árnyékától, releváns, okos döntéseket hoz, és kemény, mint akármelyik férfi társa – miközben megőrzi a női személyiségjegyeket, és anyatigrisként küzd a gyermekért. Már csak ezért is megéri újranézni ezeket a filmeket, hogy lássuk, hogyan is lehet ezt jól csinálni.

James Cameron

James Cameron

Az Aliens rendezői változatának megtekintése tehát ajánlható mindenkinek, aki kicsit is kedveli az akciófilmeket. Aki nem látta, igazi klasszikust pótolhat, aki pedig eddig is szerette, ki ne hagyja az élményt, amit a nagy vászon, a közös izgalom (na jó: és a popcorn) nyújt.

És hogy ne csak az Alien-filmek rajongói örüljenek: a bemutató előtti sajtótájékoztatón Farkas Attila, a Pannónia képviseletében elmondta, hogy az Alien és a korábban szintén általuk bemutatott Beatles-film (Egy nehéz nap éjszakája) sikerére tekintettel a közeljövőben további klasszikusokat is elhoznak a filmszínházakba. Ez annál is inkább aktuális, mivel idén 120 éves a mozi – és hogy is ünnepelhetnénk meg ezt jobban, mint éppen klasszikusok levetítésével klasszikus környezetben.

Így tehát március 12-től újra látható lesz a Puskin moziban a 2001: Űrodüsszeia, szintén digitálisan felújított változatban, nyár elejére pedig a Die Hard – Drágán add az életed várható, ami aligha szorul bemutatásra. A Pannónia hosszú távú tervei között szerepel ezen kívül a Vissza a jövőbe-sorozat újrázása, valamint a Jézus Krisztus Szupersztár is. Lehet előre örülni!