Cserhalmi Imre |
Nagyon szép címe van ennek a tanulmánykötetnek. És nagyon találó is, mert 2010-től napjainkig kutatja-elemzi a média(politika) világát. De ugyanezzel a címmel megjelenhetett volna könyv az 1950 vagy 1956 vagy 2000 utáni időkről is.
A dátumsort lehet történelmietlennek címkézni, ezért rögtön megjegyzem, hogy persze nem úgy, nem ennyire, nem ennyien és nem emiatt, és… hiszen a különbségek hatalmasak, kivéve – legalább – egyetlen azonosságot: a média nagyon alkalmas a fogollyá válásra. Minden időben.
A mindenkori politikai és/vagy gazdasági hatalom szüntelen rabosító szándékának, erejének nagy támasza, sőt részben feltétele a média általános és szakmai műveletlensége, szolidaritásának hiánya, történelmi és napi tájékozatlansága, intellektuális igénytelensége, morális „hajlékonysága”, közéleti-politikai cinizmusa. Sietek kijelenteni: sok nagyon jelentős, büszkélkedésre és példaadásra alkalmas kivétel van: tollak, gerincek, teljesítmények, műhelyek, életművek. De ezek kivételek.
Sok mindent láthattunk, megélhettünk a hazai média utóbbi fél évszázadában, sok mindennek az ellenkezőjét, aztán olykor a visszatértét is, de állandóan érezhető volt a hazai média fogolylétre termettsége.
E remek könyv szerzőinek minden sorából süt a kutatói alaposság, a tények – és csakis a tények – iránti elkötelezettség, a szakmáért és persze a társadalomért érzett felelősség. Munkájukban jogi, közgazdasági, szociológiai, újságírói tudásra támaszkodnak, a paragrafusok, a mélyinterjúk s a médiatudomány világában egyaránt otthonosan mozognak – és ráadásul jól írnak!
Néhány jellemző idézet a könyvből:
„Minden korábbi tapasztalatunknál jobban értjük, hogy a sajtószabadság nem kétértékű, és az állami cenzúra hiánya nyilvánvalóan nem azonos a sajtó szabadságával.”
„Azt tapasztaltuk, hogy a közéleti tájékoztatásban olyan mértékű és sebességű változások történtek 2008 és 2011 között, amelyeket nem magyarázhatnak a bulvárosodás vagy a közönség közélettől való elfordulásának általános folyamatai.”
„A ’lágy cenzúra’-elemzésen kívül is rendszeresen elemeztük a médiapiaci folyamatokat, amelyeket összességében – minden ágazatban – a szűkülő bevételi lehetőségek és a nyílt politikai befolyásszerzés terelt egy balkáni, putyini, berlusconi médiapiaci modell irányába.”
„Hosszú távon ható, nem vagy csak igen nehezen visszafordítható beavatkozásokkal… egy ideológiai alapjaiban és társadalom képében egyoldalú, egyúttal kizárólagosságra törekvő nyilvánosságot hozott létre, ami csak azért nem lehet tökéletes, mert a digitális világ és az Európai Unió nyitottsága nem teszi lehetővé e médiapolitika következetes végigvitelét.”
„Az Európa Tanács azonban lényegében hiteltelenné teszi minden eddigi és jövőbeli lépésünket. És azzal, hogy a saját korábbi ajánlásait is figyelmen kívül hagyja, a saját tekintélyét is önkezűleg ássa alá.”
Az idézetek legfeljebb csak sejtetni képesek a kötet adat- és gondolatgazdagságát. A Mérték Médiaelemző Műhely kiváló szakemberei: Polyák Gábor, Mong Attila, Nagy Krisztina, Lehóczki Zsófia, Navratil Szonja, Urbán Ágnes és Uszkiewicz Erik több éves munkájának összefoglalása ez a gyűjtemény. Bizonyára nem a teljesség igényével, mert e Műhely az említett időszakban mintegy 150 blogbejegyzésben, 20 elemzésben, 15 rendezvényen lépett a nyilvánosság elé. Szakértői anyagaival a Freedom House-nak, a norvég Helsinki Bizottságnak is dolgozott, rendszeresen jelen volt a külföldi sajtóban is, kritikáit megküldte az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek is. Élvezték az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap, valamint az Ökotárs Alapítvány és partnerei támogatását is. (Jaj, szegény fejüknek…) Jogos az önmagukról írt, sommás megállapítás: „bekapcsolódtak a médiaszabályozás jövőjéről szóló európai párbeszédbe.”
Visszatérve a nyitó gondolathoz: szomorú könyv ez azért is, mert (más szavakkal ugyan, de ki is mondja) arról szól, hogy a mai média légkörére – pártállástól, beosztástól, munkahelytől függetlenül – a szorongás a jellemző. Vagyis a legfőbb hatalmi cél eléretett! A gyerekeim már most hüledezve kérdezik, hogy mi történt itt 1949-től 1960-ig, majd 1989-ig. Ám egyszer majd tőlük fogják kérdezni az ő gyerekeik, ugyancsak hüledezve, hogy mi történt itt 1989-től, majd 2010-től… meddig is?!
Aki több évtizedet töltött a sajtó különböző szintjein és köreiben, annak a mostani légkör se új. Leginkább olyankor lehetett megtapasztalni, amikor a naponta diadalt (és ellenséget) hirdető, aktuális hatalom elsöprő győzelmet arat minden választáson.
Az emasa.hu oldalon megjelent írás átdolgozott változata
Polyák Gábor, Uszkiewicz Erik (szerk.)
Foglyul ejtett média – Médiapolitikai írások
Mérték Médiaelemző Műhely, Budapest, 2014
339 oldal, 2990 Ft
A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent könyv elektronikus formában ingyenesen letölthető, nyomtatott könyvként megrendelhető a kiadónál.
Olvass bele 
Posted on 2014. december 16. kedd Szerző: olvassbele
0