Eklektikus programot kínált a Budapest Bár a Délutáni csókok lemezbemutató koncertjén. De ezt pozitív megállapításként kéretik olvasni. Mindenből jutott egy kevés a turné első állomására. És a menü vagy koktél legnagyobbrészt roppant jóízű volt.
Farkas Róbert csapatának – most bebizonyosodott – legalább olyan széles színpad kell, mint a repertoárjuk, mert a tizenhárom énekessel megszólaló Budapest Bár alig fért el a tapsrendkor a MOM Kulturális Központban.
A Délutáni csókok a ravasz összeállítású ikerlemez második fele, ugyanis az első, tavaszi adag Húszezer éjszakás kaland címmel jelent meg, az őszi átmelegítő még mindig ugyanazzal a Volume 5 alcímmel kínál – ahogy a borítón megfogalmazódik – összebújós zenét.
A bemutató és pályára engedő koncert tehát mindkét összeállításból merészen merít. A klasszikus kuplé (Stux, maga vérbeli párizsi lett) a Budapest Bár induló programját, a kávéházi vagy bárbeli muzsikát idézi fel, és attól kiindulva, a klezmeren át egészen napjainkig húzódik a zenei ív. Ez jó is meg rossz is, mert ha valaki történetesen szereti Zerkovitzot vagy a Kistehenet, akkor igen boldog lehetett, de ha nem?
A csoportkép a Vígszínház színpadán készült
Az alapkérdés végül is az, hogy a Budapest Bárba nem lehet csak úgy betévedni. Elkötelezett zenei mindenevők számára készül a műsor, amit a vendéglátózó zenészek mint kötelező kűrt tanulnak meg, vesznek repertoárjukra, és Farkas Róberték is ezt művelik – csak éppen hihetetlenül magas szinten. Dzsesszisták is, hiszen a hegedű-, cimbalom-, harmonikaszólók annak a műfajnak az improvizációs kultúrájára hajaznak – tegyük azért hozzá, mivel a program feszített, lényegesen rövidebbek a rögtönzések vagy impró-szerű szólók, mint egy igazi dzsesszkoncerten, de azért ugyanúgy szól a köszönő, elismerő közbetaps.
A korábbi énekesek mellé még sikerült bevonni két nagyszerű hangot és előadót: Iván Alexandra egyfelől nagyon jó, érzékeny zongorista. Pontosan az a fajta, hangokat keresgélő, kószáló kezű muzsikálás az övé, amivel a bárzongoristák meg tudják őrjíteni a kicsit spicces vendéget. (Hogy kellően közismert példát mondjak: a Casablancában Sam…). És mikor énekel! Szinte férfi fekvésben kezdi Hulló faleveleket – mély, karcos és ugyanakkor nagyon tiszta a hangja. Főnyeremény.
Tania Saedi
A másik meglepetés Tania Saedi. Dzsesszhang az övé, bársonyos, ha kell, egy-egy pillanatban Ella Fitzgerald macskatappancs-puhaságát idézte fel számomra. Egyedül vagy duettben, mindig nagyon jó. (Részletek itt.)
A zenekar legtöbbször csak kísért – habár minden hangszer, még a kicsit háttérbe szoruló bőgő és a dob is kapott néhány taktusnyi szólót – tehát az énekszámokkal érdemes kicsit többet foglalkozni.
Németh Juci, Ruttkai Bori, Frenk minden egyes megszólalása – régi vagy új, magyar vagy angol nyelvű számmal – szokásosan remek volt. Ferenczi György szájharmonikás számai és éneklése egyaránt lehengerlő, amikor meg Behumi Dórival káprázatos duettet adott a Multimilliomos dzsesszdobosról, na, akkor nagyon bántam, hogy nem lehet táncolni egy kicsit… Lovasi András kétszer is mikrofonközelbe került, Keleti Andrással énekelték, nagyon szépen és sikerrel A csend hangjait, majd a magyarrá hamisított cigánynótával (Drága kicsi szilvafácska – Bubamara a Macska-jajból) vitték az eksztázisig a közönséget. Énekelt még Szűcs Krisztián és Kiss Tibor is.
És hogy a naprakész hangzás se maradjon el, Kollár-Klemencz László belevette a vegyestálba Erdős Virág igazán mély tartalmú rosszkedv-himnuszát (Ezt is elviszem magammal), Presser Gábort idéző előadásban. Kollár-Klemencz a nagyon fontos mondanivalót teljesen alárendelte az előadásnak – nyilván abból kiindulva, hogy most nem a szövegre figyel a néző (ahogyan egyébként tényleg nem). Szintén az övé a lemeznek címet adó Délutáni csókok. A zenekar dicséretére legyen mondva, hogy le tudták kísérni ezt a prozódiailag és érzelmileg nagyon rideg számot, sőt a lemezre merték válogatni, nyilván egy Kollár-Klemencz- és Kistehén-rajongó közönségrétegre figyelve.
Érdekes módon két borongós („koragótikus”), nagyon közismert dal váratlan hatású lett számomra. Az egyébként népszerű Tanulj meg, fiacskám, komédiázni – ha csak szóló énekszámként hangzik el, kiderül, mennyire kulisszahasogatóan érzelgős a szövege. Egyszer már hallottam Bangó Margittól duettben Mező Misivel az Én a bánatomat mindig kifogom című dalt. Női hangon hiteles női vallomásnak érződött – hát egyedül most nem volt olyan erejű, és bizony leleplezi magát itt is a szöveg. (Ha nem értenénk, mondjuk angolul szólna, erősebben érvényesülne az énekhang és a frazeálás…)
Ezek azonban legfeljebb csak szeplők. A Budapest Bár sikeresen indította a turnét.
A Délutáni csókok című új albumba bele lehet hallgatni a Deezeren!
* * * * * *
A Budapest Bár zenekar
Farkas Róbert (hegedű, gitár), Farkas Mihály (cimbalom), Ökrös Károly (harmonika, zongora), Farkas Richárd (bőgő), Kisvári Ferenc (dob)
Budapest Bár koncertek és a lemezbemutató turné további állomásai
2014. november 13. Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota – lemezbemutató
2014. november 14. Székesfehérvár, Vörösmarty Színház – lemezbemutató
2014. december 6. Budapest, MÜPA
2014. december 7. Miskolc, Művészetek Háza – lemezbemutató
2014. december 9. Győr, Richter terem – lemezbemutató
2015. január 7. Pécs, Kodály Központ – lemezbemutató
2015. január 9. Veszprém, Hangvilla – lemezbemutató
2015. január 11. Vígszínház, Budapest
Olvass bele 
Posted on 2014. november 9. vasárnap Szerző: olvassbele
0