László Boldizsár, Bangó Margit
A Budapest Bár rajongótábora már csak tudományos számokkal írható le, és még azok sem tudják koncertjeiket megunni, akik újra meg újra meghallgatják lemezeiket. Jó néhány évvel ezelőtt már játszottak a Dohány utcai zsinagógában, a mostani koncert mégis cukkedli, vagyis édes meglepetés – klezmer programra hívták őket.
Az érdeklődő megtalálhatja a zenekar háttéranyagaiban, hogyan, milyen zenefajta megszólaltatására hozta össze Farkas Róbert (hegedű) ezt a remek zenészekből álló csapatot. Klasszikusokon és bár- – vagyis vendéglátós – zenélésen csiszolódott művészek valamennyien. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs a világnak olyan muzsikája, amit hallás után vagy kottából ne tudnának stílushűen – esetleg némi cigányzenés(z) akcentussal – reprodukálni, és ami ennél még több: improvizálni.
Minden valószínűség szerint egyik leglátogatottabb este volt az övék. (Amikor ezt írom, még csak a Nyári Fesztivál felén vagyunk túl.) Már a klezmeres indító blokkban lehetőséget kapott Farkas Mihály egy ragyogó cimbalomszólóra, majd jött az első meglepetés: Piazzolla Milonga del Ángel-je – amelynek kapcsán hallhattuk, hogy Farkas Róbert Argentínába eljutva egy öreg muzsikustól próbálta megtudni, mi a szenvedélyes dél-amerikai tangó (milonga) muzsikálás titka. Ott derült ki, hogy a stílust a múlt század első harmadában tanulták el az argentin muzsikusok a Párizsban vendég(látós)ként fellépő cigány zenészektől. A kör bezárult.
Vendég énekesek színesítették az amúgy sem színtelen programot. Mező Misi (Magna cum Laude) fölidézte Karády Katalin slágerét: Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én. Emlékezzünk meg a szövegíróról is: a vészkorszakot túlélő G. Dénes György – Zsüti – írta, s tette bele azt a páratlan iróniájú sort is: Jöjj, hazudj valami elfogadhatót…
László Boldizsár és a Budapest Bár
A második énekes vendég is nagyágyú volt, nagyot is szólt: László Boldizsár – a korábbi Cotton Club Singers-tag, mára az Operaház tenoristája – küldött nékünk egy nápolyi dalt.
Néhány percre családi muzsikálássá változott a koncert, a „Száztagú” szólamvezető brácsása, Farkas István (Róbert édesapja) és szólamvezető csellistája, Szekfű Károly egészítette ki a zenekart. A húszas évek felzaklató klezmer darabját játszották együtt (a Taxi című film üldözős jelenetének kísérőzenéje, ha valaki meghallgatná).
Ahogy a cimbalom, úgy a harmonika is kapott szólóra lehetőséget. Ökrös Károly egyszerűen az ördög harmonikása volt ezen az estén. Mintha csak tíz ujja lett volna a jobb kezén, olyan virtuóz improvizációt hallhatunk tőle.
Stílusváltást ígért a műsor, magyar nóták következtek, a nótaéneklés nagyasszonyának, Bangó Margitnak az előadásában. Ezek az érzelmes dalok nagyon céltudatos válogatásból kerültek ki, a szövegírók vagy zeneszerzők magyar zsidók voltak. És egyszer csak döbbenten hallottuk ennek a már nem fiatal, nagyszerű énekesnek a torkából megszólalni az érett Cserháti Zsuzsát – egy, a maga idején meglehetősen elfelejtett, Vámosi Jánosnak írt dallal (Én a bánatomat mindig kifogom). Mező Misivel duetteztek, de bizony a komoly zenész múltat megélt Bangó Margit elvitte a tejfölt fiatalabb pályatársa elől.
Abszolút csoportkép
A koncert zárása tűzijátékszerű csokor volt. A Ha én gazdag lennék – a Bangó–László duóval, majd ráadásként brácsán a Szól a kakas már (Farkas Róbert improvizációival), és legvégül a három énekessel és minden zenésszel a Hevenu shalom aleichem – A béke legyen veled.
Erre – tekintetbe véve, hogy mik történnek a világban – bizony mindannyiunknak nagy szüksége van.
A Budapest Bár zenekar tagjai:
Farkas Róbert – hegedű, gitár
Farkas Mihály – cimbalom
Ökrös Károly – harmonika, zongora
Kisvári Ferenc – dob, ütőhangszerek
Vendégek
Farkas István – brácsa
Szekfű Károly – cselló
Bangó Margit – ének
László Boldizsár – ének
Mező Misi – ének
Zsidó Nyári Fesztivál, 2014. szeptember 3.
Dohány utcai zsinagóga
Olvass bele 
Posted on 2014. szeptember 7. vasárnap Szerző: olvassbele
0