A fekete-fehér összes színe | Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Posted on 2014. október 29. szerda Szerző:

0


Backman_Az-ember-akit-Ovénak-bor180Fekete Judit |

Ha nyernék a lottón, megvenném ezt a könyvet sok millió példányban, és mindenki kapna belőle. Mert minden­ki­nek van egy Ovéja, akit nem ért. Egy folyton dühös és morgós távoli rokona, vagy egy zúgolódó férje, esetleg kekec és mániákus telekszomszédja.
És azért is kapna mindenki egy példányt ebből a könyv­ből, mert igazán ritka, amikor az ember bőgve röhög. (Szigorúan otthon persze.)

Fredrik Backman nevéről eddig nem sokan hallottak (kivéve persze a szomszédait és lakótársait). A svéd író ezzel a könyvvel debütált, amiből a megjelenést követően több százezer példány el is fogyott.

Az ember, akit Ovénak hívnak igazi bestseller lett, pedig semmi divatos vagy bestselleres nincs benne. (Semmi szadomazo, se egy varázsló tanonc, de még egy nyamvadt vámpír sem.) Főhőse egy idősecske férfi, az a fajta, aki utál mindent, ami benzin helyett kilobyte-okkal hasít, aki szerint ma már nincsenek tisztességes emberek, a mai fiatalság pedig maga a fertő.

Felesége – az egyetlen, aki miatt érdemes volt élnie – meghalt, őt magát nyugdíjazták. Nem maradt semmi, amiért érdemes lett volna az élők közt maradnia. De akárhogy is próbálkozik az öngyilkossággal – rendszeresen és sokszínűen –, valahogy nem akar összejönni.

Mert a körülötte élők nem hagyják, erre-arra kérik meg, Ove pedig nem tud nemet mondani. Hol kórházba kell vinni valakit, hol meg kell tanítania vezetni a szomszédot, megjavítani az elromlott fűtést, esetenként életet menteni. Hiszen mit szólna a felesége, ha nem segítene ezeknek az embereknek? Még ha iszonyúan bosszantóak és elmeháborodottak is. És akárhogy is küzd ellene, az emberek juszt is megszeretik. (Pedig még egy bohócot is elver.) Mert Ovének tulajdonképpen hatalmas a szíve.

Ahogy a történet halad előre, megismerjük Ove múltját is. Megtudjuk, mi baja a világgal, miért vált azzá, aki, és mi nem látható a mogorva külső mögött. „(…) minden ember életében eljön a pillanat, amikor eldönti, milyen emberré váljon. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert.” Ove az édesapjához hasonló emberré akart válni, és egy olyan világban érezte jól magát, ahol a becsület és a tisztességes munka előbbre való volt mindennél. Ebben az új világban viszont már semminek nincs becsülete, minden fenekestül felfordult, ő pedig belefáradt az állandó harcba. Az egyetlen, aki megértette, a felesége volt. „Ove fekete-fehér ember volt. A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

A könyv végére kapunk némi kalandot és izgalmat is, ahogy kell, de nem ez a lényeg. A történet nem csak azért lehengerlő, mert vicces a mai társadalmat megmutató görbe tükör, és jópofa Ove figurája. (Engem kicsit emlékeztetett a Walter Matthau által megformált karakterre, A szomszéd nője mindig zöldebb című filmből.)

Ove szemüvegén keresztül Backman olyan szívfájdítóan egyszerűnek látja az életet, mintha nem egy harmincas, hanem egy hetven körüli, az élettől megbölcsült férfi írta volna. A szerző kiváló dramaturgiai érzékkel úgy szeretteti meg velünk az ellenszenves öregembert, hogy mire észbe kapunk, már az örökbefogadásán gondolkodunk. Vagyis Ove története újraolvasós, nevetős, sírós, elgondolkodós, imádnivaló.

Mindenképpen említésre méltó a fordítás, melyet Bándi Eszternek köszönhetünk. Remekül adja vissza Ove pokróc stílusát. Ez azért is nagy dolog, mert ilyen egyszerű szövegnél talán még nehezebb hozni a karaktert, mint szóvirágok és leírások közepette.

Fredrik Backman a könyv elején feleségének ajánlja a történetet, azért hogy megnevettesse. Irigylésre méltó a nő, akit egy férfi így akar megnevettetni. (Disznó viccek helyett.)

Fredrik Backman

Fredrik Backman

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Animus Kiadó, Budapest, 2014
336 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft
ISBN 978 963 324 2384

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma.

És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van.

Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és élet­vidá­maknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.