A meggyőződéses olvasót alapvetően kétféle meglepetés érheti, amikor egy új könyvbe kezd: valami jóra számít és rosszat, de legalábbis rosszabbat kap, vagy nem bízik semmi eget rengetőben, pont ezért éri olyan váratlanul a kis csoda, amit végül megkap. Mondanom sem kell, ez utóbbi meglepetést mi, mániákusok, sokkal jobban szeretjük.
Sue Townsend, az Adrian Mole-történetek hallhatatlan szerzője, utolsó könyvével nagy meglepetést okozott. Persze, az eddig is tudható volt, hogy a szerző fanyar humora egészen kivételes, és az is, hogy előszeretettel és kiváló érzékkel tart görbe tükröt a brit társadalom elé, ebben a kötetben azonban valami egészen páratlan dolog történik. Az olvasó, miközben egyre nagyobb odafigyeléssel forgatja a lapokat, ráébred, hogy itt bizony egyetlen szó sem véletlenül került pontosan a helyére, s nyilvánvalóvá válik az is, hogy éppen valami fontos dolgot olvas.
A történet szerint Eva, az átlagos nő, feleség és anya egy napon, miután hiperintelligens ikergyermekei elköltöztek a főiskolai kollégiumba, úgy dönt, nem kel fel többé az ágyából. Egy évre szabadságolja magát az életéből. Az, hogy mi vezette erre, s milyen hatással van ez a családja tagjaira, valamint szűkebb és tágabb környezetére, csak lassan bontakozik ki a történetben. Kíméletlenül nyers képet fest a szerző anyaságról, házasságról, gyerekekről, tömeghisztériáról, de arról is, hogy milyen olcsó, sekélyes és végső soron mennyire önző is az ember. Előítéletek, fájó sebek és – sajnos – nagyon is emberi métely kerül terítékre a könnyed felütéssel induló, keserédes tragikomédiában.
Úgy nevettet, hogy sírni volna kedvünk, s úgy bölcselkedik, hogy az aha-élmények sora szinte katarzissal ér föl. Ezer árnyalat, még több íz: jóféle koktél született.
Mivel Townsendet nem kapta fel úgy az amerikai marketinggépezet, tartok tőle, hogy sajnos tömegek nem fogják megtudni, hogy élt egy asszony Nagy-Britanniában, aki sokkal jobban tudta ábrázolni a társadalom és az ember valódi arcát, mint az Rowling tette a nagy lufivá fújt Átmeneti üresedésben. Sajnos. Pedig végtelenül szomorú lenne, ha egy ilyen erős metaforákkal megtűzdelt, kacagtatva felkavaró alkotás nem kapná meg a neki járó helyet, minden olvasni szerető sorstárs könyvespolcán.
Egy kiváló humorral és különleges éleslátással megáldott szerző maradandó hattyúdala. Kötelező olvasmány, feleim!
A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata
Sue Townsend
Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt
Fordította: Nemes Anna
Gabo Kiadó, Budapest, 2014
392 oldal, 3490 Ft
ISBN 978 963 689 7956
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Aznap, amikor ikergyerekei egyetemisták lesznek és elköltöznek hazulról, Eva befekszik az ágyába, és föl se kel. Tizenhét éve szeretné azt kiáltani a világnak:
– Állj! Ki akarok szállni!
– Most végre itt a lehetőség.
Férje, Brian, a csillagász, aki a barátnőjével sem érzi jól magát, kiborul. Ki főz most neki vacsorát? Eva csak magára akarja irányítani a figyelmet, panaszolja. Ám Eva dacos viselkedésének híre megy. Rajongók hada gyülekezik a ház előtt abban a hiszemben, hogy Eva akciója tiltakozás. Ő eközben teát, pirítóst és váratlan együttérzést kap Alexandertől, a furgonos új jóbaráttól, s ebben a különös, de vigasztaló helyzetben nagyon-nagyon másképp kezdi szemlélni önmagát és a világot…
Olvass bele 
Posted on 2014. október 19. vasárnap Szerző: olvassbele
0