Háború és békétlenség | Anne Applebaum: Vasfüggöny

Posted on 2014. október 10. péntek Szerző:

0


applebaum_vasfüggöny-bor180Gágyor Péter |

A huszadik században az egyik totalitarizmus, a nemzeti szocialista átcsapott a másikba, az internacionalistának nevezett ikertestvérébe. Ezt a folyamatot elemzi Anne Applebaum vaskos könyvében, a Vasfüggönyben. Bizonyára nagy érzelmi nyomásnak volt kitéve, mint amerikai, mint a lengyel külügyminiszter felesége, de azok vagyunk szinte valamennyien Közép-Európában, akiknek több nemzedékre visszanyúló emlékeit összekarcolták a koncentrációs táborok és gulagok.

Érintettek vagyunk, a múlt nyomait viseli magán minden gesztusunk, hétköznapunk. És érintett az egész világ, hiszen az egymás mellett létező, egymással tárgyaló, sőt szövetkező – de antagonisztikusan különböző – két világszemlélet küzdelmeiben egyetemes civilizációnk (és politikai kultúránk) is súlyos torzulásokat szenvedett el. Mindenképpen hatalmas erőfeszítésre volt szüksége Applebaumnak, a történésznek könyve megírásakor, hogy megőrizze tudományos tárgyilagosságát. Hiszen a két terror nem csupán összehasonlítható, de céljaiban, eszközeiben és módszereiben nagyon gyakran fedik is egymást. Ez a két totális diktatúra – nem csupán nagy területi és időbeni kiterjedésénél fogva, hanem lesújtó szellemiségével – hatalmas károkat okozott a világban, mert a „győzők mindig megfertőződnek – írta 1968-ban Fábry Zoltán, a baloldali publicista – és továbbfejlesztik a legyőzöttek tulajdonságaiból a legrosszabbat, a tekintetnélküliséget”.

„Bár maga a »totális kontroll« gondolata mára képtelenné, nevetségessé, eltúlzottá vagy ostobává vált, és a szó is erejét vesztette, érdemes tudni, hogy a »totalitarizmus« több mint homályos sértés. Történelmi tény, hogy léteztek totális kontrollra törő rezsimek. Ha meg akarjuk érteni őket – ha meg akarjuk érteni a huszadik század történelmét –, tisztában kell lennünk a totalitarizmus elméleti és gyakorlati működésével. A totális kontroll fogalma felett nem járt meg el az idő” – írja könyve bevezető oldalain a szerző.

Applebaum hatalmas anyagot halmoz fel az oroszországi (a volt szovjet) levéltárak ideiglenesen megtekinthető anyagából, személyes vallomásokból, történelmi dolgozatokból, pártközpontok, titkos rendőrségek jegyzőkönyveiből. Adatokat közöl az ártatlanul kivégzettek, lemészároltak tíz- és százezreiről, az át- és kitelepítésekben megalázott és elhullott milliókról. Hihetetlen tragédiák sorjáznak könyve lapjain, és mi tudjuk, hogy ez nem minden. A háború végi nürnbergi perben legalább felmutatható volt az igazságszolgáltatás szándéka. De a „felszabadítás” hidegháborús bűnöseivel szemben ez a gesztus elmaradt. („Mert igazság, ugye, az nincs, csak igazságszolgáltatás”, állította Brecht is…) Megnevezésük feladata immár a történelemé lesz.

Könyvében Applebaum megkülönböztet hősöket és álhősöket, bűnösöket, pszichopatákat, antiszemitákat (mindkét oldalon), kollaboránsokat, lapulókat, túlélőket – és arra a kegyetlen megállapításra jut, hogy teljesen megúszni semmit sem lehetett, még annak sem, aki nem volt szem a láncban. Ebben a körmünk alatti piszokban is ott sötétlik a ránk kényszerített rendszer sötétje. És nem csak itt, a szovjet megszállás megtépázott tájain rombolt ez a jelenség. Mert a globalizálódó világ történelme Keleten, Nyugaton közös – és közös a felelősség is.

Mellékszál gyanánt fel-felvillannak a fejezetek szövegében a nyugati politika tévedései, hibái, bűnei. Churchill és Roosevelt (majd Truman) „racionális stratégiája” ürügyén mutatott túlzott „engedékenységet” Sztálinnal szemben, ami emberek millióinak tragédiáját okozta. Pedig, mint idézett szavaik elárulják, semmi jót nem várhattak a teljhatalmú generalisszimusztól. És ez valóban több volt már akkor is, mint sejtés. De az otthoni néphangulat, a közeledő választások és még sok más nem igazán etikus szempont akkoriban fontosabbnak tűnt szemükben. A rossz kompromisszumok hosszú és bűnös láncokat teremtenek. Lengyelország cserbenhagyása, Jalta, a lengyel emigráns kormány és a Honi Hadsereg kiszolgáltatása, a lakosságcserék skizofrén ötlete, az ukrán, lengyel, német és magyar tömegek halálba és reménytelenségbe kergetése, gyalog vagy fűtetlen marhavagonokban…

Véres állomások – Berlin, Poznań, Budapest, Prága – lázadásai, forradalmai után, a tovább dajkálgatott nagyhatalmi álmok mámorában különösebb nyugati ellenállás nélkül folytatódhatott Európa elrablása.

Szerzőnk hiteles adatokat, történeteket rak olvasói elé. Elsősorban a lengyel, keletnémet, magyar adatok töltik ki a könyve fejezeteinek zömét. Viszonylag kevesebbet foglalkozik Csehszlovákia eseményeivel, a román, jugoszláv, bolgár és albán események elvétve jelennek meg. De ez a kevés is jól illusztrálja, hogy a hatalom kezén ott sem volt kesztyű. Javára vált volna továbbá az adatok áttekinthetőségének, ha táblázatokba kerülnek a kivégzések, az üldözésből, kitelepítésből eredő halálesetek, a lakosságcsere számai.

Jelentős lépést tett Anne Applebaum a mocsárszagú közelmúlt feltárásában. Szándéka és hangsúlyosan dicsérendő tárgyilagossága remélhetőleg követőkre talál az új történész nemzedékekben Európának ezen a táján.

Anne Applebaum

Anne Applebaum

Anne Applebaum: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–1956
Fordította: Szabó Hedvig
Európa Könyvkiadó, 2014
616 oldal, teljes bolti ár 4590 Ft
ISBN 978 963 078 4665
* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Anne Applebaum A Gulag története után most a vasfüggönyt veszi szemügyre. 1944-ben a Szovjetunió elkezdte a később „népi demokratikus” néven nevezett országok felszabadítását és lerohanását. A világháború végén kiderült, hogy a nyugati hatalmak nem képesek és nem hajlandók szembeszállni a szovjet birodalmi törekvésekkel. Kelet-Európa – ahogy ekkor elnevezték, hogy kevésbé sértse a Nyugat érzékenységét – sorsa megpecsételődött. A Vörös Hadsereg mellett azonnal megjelentek a szovjet titkosrendőrök és a moszkovita kommunista vezetők, és elkezdődött bő fél tucat ország megtörése.

Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták? Mit vontak azonnal az ellenőrzésük alá, és mit engedtek át ideiglenesen a (majdnem) szabadon választott más pártoknak? Mi történt az egyházzal és a civil társadalommal? Mi itt Közép-Európában – ahogy titokban neveztük magunkat a legsötétebb években is – még emlékszünk. De ha saját hazánk kommunista történelmével tisztában is vagyunk, a többi ország sorsa nagyon is gondolatébresztő lehet. Anne Applebaum az ideiglenesen megnyílt orosz levéltárakból, az 1989-ben felszabadult országok titkosszolgálati iratanyagából vett ismeretek mellett memoárokat, emlékiratokat, történeti kutatásokat dolgoz fel, és személyes beszámolókat, mert sok még élő tanúval sikerült beszélnie. Ha meg akarjuk érteni, miért alakul annyira nehezen a demokrácia a hajdani csatlósállamokban, íme, itt a könyv, amely megvilágítja.