Együtt a bonyodalmak felé | Máthé Zsolt, a Leselkedők sokoldalú szöveggazdája

Fodor Krisztina |

A tűzijáték másnapján mutatja be a Szput­nyik Hajózási Társaság – közös pro­duk­cióban a Stereo Akttal – a Leselkedők című – mit is? Ne­vez­zük improvizációs komiko-tragédiának. Máthé Zsolt írta az előadás elmondott és eléne­kelt szövegeit, és a próbafolyamat során együtt dolgozik az alkotókkal.

Máthé Zsolt elsősorban színész, de számtalan darab szerzője és dalszövegírója. Kapcsolata már korábban is volt a Szputnyikkal, de Boross Martinnal még nem. Hogy kezdődött ez a közös munka?
Martin fölhívott telefonon, hogy volna-e kedvem társíróként részt venni. Elmondta, hogy a Stereo Akt és a Szputnyik közös produkciója lesz, a Szputnyik színészeivel. Látásból már ismertük egymást, de előadását soha nem láttam. Tudtam, hogy impro-színházas dolgai vannak, valamennyire sejtettem, hogy mire számíthatok. Igent mondtam, mert kíváncsi voltam. Örültem a Szputnyik színészeinek is, az Antigoné tantermi előadásban már dolgoztunk együtt, ami írói részről is fontos közös munka volt, akkor kaptam magamról visszajelzést, mire vagyok képes ezen a vonalon.

De miért éppen téged kért fel a Leselkedők megírására?
Vagy ajánlottak, vagy fogalmam sincs…

Talán azért, mert az improvizációra építő munkafolyamatban már van tapasz­talatod?
Amikor beszélgettünk, még előtte voltunk az AlkaMátéTrupp éves előadásának, a Gál Kris­tófnak. Amíg azzal foglalkoztunk, nem tudtam a Leselkedőkre koncentrálni, de rá­mu­tattam, hogy egy hasonló jellegű munkára alkalmas vagyok, azaz a színészek próbálnak, én ott ülök, és ha kell, rögtön versbe, dalszövegbe vagy jelenetbe öntöm a szövegüket. Így dolgozom általában azokban a produkciókban, ahol a szöveggel is én foglalkozom.

Ezek szerint nem volt alappéldány.
Storyboard volt, ami tartalmazta azokat a főbb jeleneteket, amiket a rendező mindenképpen megvalósításra szánt. A Leselkedők esetében nemcsak a színészek interpretálásában fog a történet megjelenni, hanem vetítéssel is. Hogy gyorsabb legyen a munka – mert sajnos tényleg nem volt sok idő rá –, Martin nem is mondott el mindent töviről-hegyire, hanem az igényeinek csak azt a részét fejtette ki jobban, ami ténylegesen rám tartozik.

Miből áll a sztori?
Mondta, hogy egy bérházat szeretne, lakókkal, akikről szép fokozatosan kiderülnek jellem­vonásaik, történeteik, elhallgatott titkaik, hazugságaik stb. Csótányinvázió lesz, amivel a lakóközösség megpróbál szembeszállni. Mindannyian együtt haladnak a bonyodalmak felé.

Ez társadalmi korrajz, vagy inkább vicces nyári sztori a Jurányi-kertben?
Mindenképpen van olyan igénye, hogy a társadalom ismerjen magára, meg arról is akarunk egy kicsit beszélni, hogy ki kell irtani a csótányokat. De az is lehet, hogy az ellenség csak mondvacsinált, és valójában csak ellenségképre van szükségünk, hogy a közösség fenn­maradjon, vagy elpusztulhasson, vagy átalakulhasson. Sokféle kérdést felmutat, és össze is kapcsol, mert ezek a dolgok filozófiai és gyakorlati értelemben is összekapcsolódnak.

Az ellenség a csótány?
Igen. Az ellenség a csótány. A ház, felmérve a problémát, csótányirtót hív, aki elmondja, hogyan kell őket kiirtani. De természetesen mindenki tudni véli, hogy mi a helyes praktika a csótányok ellen. Mindenki mást mond, mindenki azt gondolja, hogy az ő módszere a jó. A csótányirtó kívülről jött ember, ezért kell, hogy mindenkinek legyen vele valami ügye négyszemközt, amit a saját hasznára tud fordítani, ki érzelmi, ki anyagi alapon.

Megvan a vége?
Igen, már csak a finomítások vannak. Járok próbákra, ha a színészek bármit improvizálnak, előveszem a laptopot, és átírom a szöveget. Nem ragaszkodom az én verziómhoz, sokszor jobb, ahogy belőlük kijön egy-egy mondat. A dalszövegeknek különös jelentőségük van a szín­dara­bon belül. A dalokkal a színész kifelé fordul, a nézőkhöz. Olyasvalamiről tudósít, amit egyéb­ként csak bonyolultan lehetne jelenetben megmutatni, és nem működik vetítés formájában sem. Így aztán dalban mondják el, a színészek élő zenei kíséretével.

Úgy tudom, van egy harmadik vonal is, a nézők fülhallgatót kapnak.
A Jurányi négy szintjén játszódik majd a történet, ablakmélyedésekben, folyosókon, amik meg lesznek világítva, be lesznek térmikrofonozva, és valóban, a nézők még fülhallgatón keresztül is hallhatják majd a színészeket. Ezért a színészek nagyon finoman, árnyaltan tudnak játszani. Lehet majd bensőséges, nagyon rövid, suttogós, titokzatos játékokat csinálni. De hallunk majd hangbejátszásokat is, amiket már előre fölvettek a színészekkel. Ez arra is szolgál, hogy a néző számára ugyanazt a rövid jelenetet többféle­képpen megmutassuk, jelezve, hogy ami egy lakásból kihallatszik, az nem mindig azt jelenti, amit hallunk – jelentheti épp az ellenkezőjét is. Kicsit azt is sugall­juk, hogy a dolgok nem feltétlenül azok, amiknek elsőre látszanak vagy hallatszanak. Ezzel is rengeteg játék lesz.

Van olyan élményed, ami akár benne is lehetne a Leselkedőkben?
Ahol lakom, a szomszéd van egy furcsa ember. Mintha egy 80-as években készült magyar film szereplője lenne. Nem részletezem, de van egy történetünk vele kapcsolatban. Persze nem tudjuk, mi az igazság, miért kényszerít a viselkedésével arra, hogy többször is átmenjünk hozzá. Ha színpadon látnám, azt mondanám: sok. Ennyire rengeteg nem lehet valaki.

Csótányos sztorid is van?
Laktam panelban Kispesten. A paneltömbben akármilyen rendet is tartanak, biztos, hogy előbb-utóbb elárasztják a bogarak. Azokat a panelházakat a nyolcvanas évek elején nagyon hamar fölhúzták, 30-45 éves garanciával. Természetesen sokkal hamarabb elkezdtek lepusztulni, kívülről is, belülről is. Ismerjük a szemétledobó rendszert, ami a lifttel párhuzamosan fut… Ennél jobb sztrádát nem is lehetett volna csinálni a bogaraknak. Kiirthatatlanok.

Ebben a sztoriban lesz szemétledobó?
Igen. Ráadásul gondosan kiválogatott és megírt karakterek lesznek, akiknek vagy a hobbijuk, vagy napi rutinjuk, vagy a foglalkozásuk csótányvonzó tevékenység. Így ebbe a házba tuti, hogy jönnek a csótányok, hisz lehet jönni, mert a lakók olyanok.

A próbák előtt gyűjtöttetek csótánysztorikat?
A dramaturgok, Schnábel Zita és Szabó-Székely Ármin már egy ideje szerkesztik a történetet Martinnal együtt. Már igazán szakavatottak. Tudják mindenféle csótányfajta latin nevét, szaporodási és étkezési szokásaikat, sokat olvastak társadalmi berendezkedésükről is, hogy mi rímel az emberére, vagy mi az, ami az emberénél előrehaladottabb. Egy csomó tudományos összefüggést találtak, amikkel próbálunk valamit kezdeni, hogy akár egy-egy banálisabb párbeszéden keresztül színházilag is be tudjanak ezek épülni. De gondolom, ilyen csótányos sztorija mindenkinek van, vagyis nem az a fajta élményanyag-gyűjtés folyt, mint a Szputnyik és a Katona közös előadása az Anamnesis esetében, ahol orvosok és betegek valós történeteiből írtak darabot. Erre itt nem volt szükség. A szöveg nem az alá- vagy a fölérendelt, hanem a mellérendelt része a képi, a zenei és az összes megjelenésnek a produkcióban. Az előadás sok nyelven fog beszélni.

Fotók: Dömölky Dániel (DD), Jankovics Péter (JP)

Máthé Zsolt: Leselkedők | Szputnyik & Stereo Akt produkció
Rendező: Boross Martin

Szereplők:
Bach Kata, Hajduk Károly, Jankovics Péter, Kárpáti Pál, Király Dániel, Kurta Niké, Pető Kata, Rainer-Micsinyei Nóra, Szabó Zoltán

Videó: Karcis Gábor
Animáció: Ásmány Zoltán, Mózes Anna
Koreográfus: Hegymegi Máté
Jelmez, kellék: Veronika Keresztesová
Zene, hang: Keresztes Gábor
Dramaturg: Schnábel Zita, Szabó-Székely Ármin

Helyszín: Jurányi-kert  (1027 Budapest, Jurányi u. 1-3.; Jurányi Inkubátorház)
Bemutató: 2014. augusztus 21. (szerda, 20.30)
További előadások: augusztus 22. (csütörtök, 20.30), augusztus 23. (péntek, 20.30, esőnap 24.)