A francia nők nem híznak, nem ráncosodnak és egyáltalán: a francia nők a nőiség kvintesszenciái. Lehet ezt osztani, lehet vitatni – ízlés dolga –, annyi azonban bizonyos, hogy létezik valami közös, ködös gondolat az emberek fejében arról, ha azt hallják: francia nő. Van benne természetesség, báj, elegancia, karcsúság, egészség és méltóság is, változó arányban, de minden életkorban.
Az idealizált francia nő soha nem lesz néni, soha nem megy nyugdíjba. Minden életkorban vonzó tud maradni, szép tud maradni, úgy, hogy nem veszíti el sem nemét, sem természetességét. (Lásd: Catherine Deneuve.)
Egyszóval: sokat lehet tanulni ezektől a francia nőktől. Abban a társadalomban, amelyben ők élnek, a közvélekedés szerint nyolcvanon túl kezdődik az öregkor. Ami természetesen nem a gyógyszerek, a nyavalyák és a kitérdelt mackónadrágok útvesztőjéről szól majd. Anyagi okai lennének ennek? Talán kicsit az is közrejátszik, de nem ez a legfontosabb ok. Hiszen nem kerül pénzbe a könyvben ajánlott legegyszerűbb testedzési mód: ha az emeletre indulsz, menj gyalog! Sétálj, ha autóba is ülhetnél, vagy legszívesebben buszra szállnál! Ne sokat, ne megterhelőn és időrablón, de minden életkorban és minden áldott nap. Az sem pénz kérdése, hogy az életkor előre haladtával együnk egyre kevesebbszer, egyre kevesebbet, és egyre teljesebb ételeket. Az sem kerül pénzbe, hogy mosolyogjunk, s a sor a végtelenségig folytatható.
Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy az asszony, akinek a tollából származik, a saját tapasztalatait is beleszövi az írásaiba. Neki el lehet hinni, amit ír. Intelligens, finoman elegáns módon próbál segíteni nőtársainak, akik vele együtt az érett korba léptek. Egyetlen pillanatra sem jelenik meg benne a kis, kelet-európai nyomorúság, a betegségekkel, a tartalmatlan életekkel, a hájtól eldeformált testekkel, a „nekem már mindegy”-gyel vagy a rossz frizurákkal. A tartalmas, minőségi, kiegyensúlyozott élet felé próbálja vezetni olvasóit, vagy nem engedni, hogy letérjenek róla. Kedvesen figyelmeztet, hogy egy bizonyos kor fölött az első felszedett három kiló (azaz egy átlagos karácsonyi lakmározás) után kell bekapcsolni a vészvillogót, hogy ne legyen belőle igen hamar tizenöt. Elemzi a megfelelő ruha- és frizuraválasztás fontosságát, a vitaminpótlás és a hormonok jelentőségét, mindazt sorra veszi, amitől kívül és belül megőrizheti nőiségét egy érett asszony. Ép testben ép lélek, ép szellemmel karbantartva – akár ez is lehetne Mireille Guiliano filozófiája.
Sorra vesz mindent, ami egy nő számára fontos lehet, miközben mindennapi harcait vívja életkorával, megváltozott szerepeivel és testének elkerülhetetlen változásaival. Elfogad, megért, támogat, teszi ezt határozottan, álságos szavak nélkül – és főleg finom humorral. Mint egy igazi barát: segítő kezet nyújt, miközben megnevettet, és tükröt tart az olvasó elé. Bár magam még messze vagyok a kötet célközönségének életkorától, élvezettel forgattam, és nem egy receptet ki is próbáltam a könyvből. Mme Guiliano reggelije a kedvencemmé vált. Ráadásul azt is az eszembe véstem, hogy egy bizonyos korban feltétlenül vegyem majd le a polcról. Elvégre még a bizonyos koron túl is nő leszek, és semmiképpen nem néni.
Fordította: Gellért Marcell
A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata
Mireille Guiliano
Mireille Guiliano: A francia nők nem ráncosodnak
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2014
376 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 3177
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Ez a könyv arról szól, hogyan lehet negyven után sikeresen felvenni a harcot az évekkel az élet legkülönbözőbb területein annak érdekében, hogy életünk második szakaszában is teljes életet élhessünk, és megkapjuk mindazt, amit várunk tőle.
Elmúltál ötvenéves? Egy napot se késlekedj! Tanulni sohasem késő, és amit megtanultunk, bármikor, bármelyik életszakaszunkban alkalmazhatjuk, és megoszthatjuk másokkal. Mindazt, ami az útmutatás szempontjából hasznos és segítségünkre lehet a programunk megvalósításában, újra és újra, fejezetről fejezetre hangsúlyozni fogom, és igyekszem annyi információval, ötletanyaggal, megoldási lehetőséggel szolgálni, hogy minden olvasóm megtalálja azt, amire szüksége van a saját, személyre szabott győztes stratégia kidolgozásához.
Szokásomhoz híven ezúttal is gazdag személyes élményanyaggal, találó anekdotákkal igyekszem illusztrálni a mondandómat, amelyek nemcsak szórakoztatóak, de tanulni is lehet belőlük. Félreértés ne essék, nem az örök ifjúság receptjét kínálom az olvasónak, ilyen recept nincs, és ha volna, sem férne el egy könyv két fedőlapja között, csakúgy, ahogy más, hasonló súlyú témák sem, amelyekről tengernyi információval szolgál a világháló. Egy kellőképpen rendszerezett szemléletmód részletes kifejtéséhez azonban ez a terjedelem is elegendő.
Ennek a könyvnek az a határozott célja, hogy segítséget nyújtson az olvasóknak elsősorban nőknek, de természetesen a férfiak is találhatnak benne megszívelni valót, hogyan dolgozzák ki a saját szabályrendszerüket, melynek birtokában megreformálhatják, szebbé, jobbá, örömtelibbé tehetik az életüket bármelyik életszakaszban. Arról szól, hogyan verhetjük vissza sikeresen az évek kíméletlen támadását. Aki elolvassa, olyan tudás részese lesz, melynek birtokában akár tíz évvel is késleltetheti a testi és szellemi öregedést. Most pedig, ahogy mi franciák mondjuk: attaquons, azaz: rohamra!
Olvass bele 
Posted on 2014. augusztus 7. csütörtök Szerző: olvassbele
0