Az etikus önzés tudománya | Feldmár András: Most vagy soha

Posted on 2014. június 25. szerda Szerző:

0


Feldmár-Mostvagysoha-bor180Makuvek Nóra | 

Feldmár András könyveit mindig nagy izgalommal veszem a kezembe, mert tudom, hogy a címben rejlő téma mellett számos új kérdés is felmerül majd. Néha igen messzire elkalandozunk, de minden gondolatnak megvan a maga helye a témában. A pszichoterapeuta előszeretettel alkalmazza köteteiben az interjút – a párbeszédre, az interakcióra, és nem a tökéletes megszerkesztettségre téve a hangsúlyt.

Az első rész (Most vagy soha) az önérdek, az önzés és a teljes élet megélésének nehéz kérdéskörei körül forog. Az alapkérdések (parancsolatok): „Ha én nem állok ki magamért, ki fog kiállni értem? Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?” Én leginkább arról olvastam volna többet, ami az első két kérdés határvonalán húzódik. Hogyan tudjuk képviselni önmagunkat úgy a világban, hogy közben nem leszünk valóban önzők? Hogyan tudunk tenni másokért úgy, hogy nem válunk elnyomottá vagy mártírrá? A sok közül az egyik válasz így hangzik: „Ha már rendben vagy, […] a pluszenergiádat add oda másoknak. Azzal szeress, vigyázz másokra, segíts nekik elérni, amit akarnak. Azért van megszámozva a parancsolat, mert aki ezt a kettőt megfordítja, soha nem lesz boldog.”

A második fejezet (Kronosz és Kairosz) erős mondata: „Mindenben, amit időben kell csinálni, van valami embertelen.” Sokszor hangoztatott vélemény, hogy a percre pontos időbeosztás, a feszített munkatempó, a feladatok halmozása, a kikapcsolásra való képtelenség mennyi kárt okozhat az embernek, mind fizikailag, mind szellemileg. Talán különös, de nagyon közel áll ehhez a gondolathoz a Pál Utcai Fiúk egyik keserűen lázadó dalszövege: „,A villamosok is arra mennek, amerre nekem menni kell. De mondd, mi történne, ha egyszer, csak egyszer, egyszer az életben nem szállnék fel?” Nekem erről mindig egy olyan valaki jut eszembe, aki már régóta háttérbe szorítja vágyait, és kötelességei elnyomják őt magát. Aki őszinte magával és környezetével szemben is, ráadásul talán még olyan szerencsés is, hogy megtalálja az „önző lét” és a másokért való fáradozás határvonalát – nem akar leszállni a villamosról.

A Sors, végzet, akarat című, harmadik rész azt boncolgatja, hogy mi is valójában az akarat. Képesek vagyunk-e vele irányítani az életünket, és mikor kell elengedni. És itt elgondolkodhatunk azon, hogyan irányítja életünket mások akarata, és miképpen építjük be személyiségünkbe embertársaink vágyait sajátjainkként.

Feldmár nemcsak magától, hanem olvasóitól is megköveteli a kritikus látásmódot. Módszere – ahogyan maga mondja – nem képvisel semmiféle iskolát, valójában nem is nevezhető módszernek. Aki viszont sokat hallgatja (vagy olvassa írásait), egy idő után persze könnyen felismeri a tipikus feldmáros jegyeket. Azt kéri, hogy vitázzanak vele, gondolják tovább, amit mond, ír. Aki nem elégszik meg egy könyvvel, és élőben is szeretné megtapasztalni azt a diskurzusmódot, amit Feldmár András képvisel, annak ajánlom a Feldmár Intézet oldalát. Ott informálódhat a személyes találkozás (Nyári Egyetem, mesekörök stb.) lehetőségeiről is.

Feldmár András

Feldmár András

Feldmár András: Most vagy soha
HVG Kiadó, 2014
120 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft
ISBN 978 963 304 1536

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A könyv amely a HVG Könyvek Feldmár-sorozatának első darabja, az öntörvényű, szókimondó és széles látó­körű pszichoterapeuta előadásainak felszabadító élmé­nyét adja vissza.

A szerző pszichológusok, filozófusok, teológusok törté­ne­teiből, saját életéből és praxisából merít, hogy válság­hely­zeteinkre, félelmeinkre, függőségeinkre és útkere­séseinkre reflektáljon. Hipnotikus és magával ragadó történeteit olvasva sok gyerekkorunk óta belénk nevelt szabályt gondolunk át. Kiállhatunk szégyenérzet nélkül önmagunkért? Milyen módon deríthetjük ki, hogy kinek higgyünk? Felismerjük, hogy ki a barátunk, és ki az ellenségünk? Új megvilágításba helyezi, mit jelent az önzés és a szeretet.

Arra bátorít bennünket, hogy akárhol is tartunk az életükben, ne féljünk kimondani a vágyainkat és kezünkbe venni az irányítást. A könyv önmagunk megismeréséhez és elfogadásához, saját érdekeink érvényesítéséhez visz közelebb, de emellett a szolidaritás és a szeretet szükségessége mellett is kiáll. Ha már rendben vagy, és csak akkor, a pluszenergiádat add oda másoknak. Azzal szeress, vigyázz másokra, segíts nekik elérni, amit akarnak.