Feldolgozva jobb volt | Lauren Weisberger: Az ördög Pradát visel

Posted on 2014. május 25. vasárnap Szerző:

0


Weisberger_Az ördög-Pradát-bor180Bodó Viktória Booklány |

Általában úgy szokott lenni, hogy a filmfeldolgozások tönkreteszik a könyveket. Ha rosszak, vacakok, akkor azért, ha pedig egészen jók, akkor pont azért: a forgatókönyvíró és a rendező képzeletvilága soha nem egyezik meg az olvasóéval. Ezért nem szeretem én az adaptációkat, nem is értem, hogy a Nagy Hálivud miért nem dolgozik saját ötletekből. Értem én, hogy olyat mindig nehezebb kitalálni, de nem szeretem.

Az ördög Pradát visel egy zseniálisan jó film volt, de nem a főszereplő, a divatmagazinnál asszisztensi állást vállaló Andy ok nélkül rátarti, csetlő-botló, érdektelen alakja, hanem a központi szereplő, Miranda miatt, akit a – most is – zseniális Meryl Streep formált meg. Természetesen elvitte az egész filmet a hátán és lejátszott mindenkit, aki csak megjelent a vásznon.

Ez a könyv pedig ennek a filmnek az alapja volt, így nem volt bennem negatív gondolat csírája sem. Amíg el nem kezdtem olvasni. Kezdjük ott, hogy a Nagy Hálivud jót tett ezzel a regénnyel. Mind a zseniális színésznő alkalmazásával, mind azzal, ahogy átgyúrta a karaktereket. Az eredetiben ugyanis Andrea egyáltalán nem egy kedves, okos lány, akit meggyötör a szemét főnöke. Az eredetiben ez a karakter egy főiskoláról éppen hogy kiesett, hosszas munkanélküliség után asszisztensi állást vállaló kiscsaj, aki egyrészt azt hiszi, hogy neki járnak dolgok az élettől létezése okán, másfelől azt is, hogy önmagában egy főiskola elvégzése őt olyan dolgokra jogosítja fel, amikre persze dehogy.

Leszerződik a Runwayhez, főszerkesztői másodasszisztensnek, mert tudja, ha ott lehúz egy évet, azzal behozhatatlan előnyt szerez a munkaerőpiacon: az a bizonyos egy év három, máshol eltöltött évvel ér majd fel, s utána állást kaphat szinte bárhol. Tehát: valamit valamiért. Azonban hamar kiderül, hogy a főnöke, enyhén szólva is, bizony nehéz eset. Sokat dolgoztatja, sokszor kiállhatatlan és nem, nem ér rá törődni a másodasszisztense lelki életével. Akit, ugye, ügyet intézni, kávét hozni és programot szervezni vett föl. A lánynak ugyanis ez derogál, mert azt képzeli, ő fölötte áll ennek az egész sekélyes világnak, ő író (frissen kiesve a főiskoláról, nulla munkatapasztalattal, zéró kapcsolatrendszerrel és ugyanennyi megjelent írással), vele nem lehet asszisztensként bánni, és a többi. Ég és föld az Álomgyár karaktere és a könyvbéli karakter között a különbség. Ott kedves, rút kiskacsa történetet varázsoltak belőle, itt viszont csak egy nagyképű, önző, láncdohányos csitrit látni, aki azzal szórakoztatja magát, hogy hogyan köphetne bele még jobban a tányérba, ahonnan eszik, haraphatná (persze titokban, hogy azért ki ne derüljön) azt a kezet, ami eteti, és hobbiból koszos tányérra teszi reggelente a főnöke reggelijét. Esetleg a főnöke leselejtezett ruháit ellopja, hazaviszi és eladja az eBayen, mert „ez nem is valódi lopás, nem igaz”?

A valamit valamiért elv számára ismeretlen, neki nyújtsák az állással járó előnyöket, de ne is essen le az aranygyűrű a kis ujjacskájáról. Sőt: még ő van megsértődve, amiért három hónap után le kellett annyira alacsonyodnia (honnan?, kérdem én, joggal), hogy viselnie kell a munkahelyi dress-code-nak megfelelő ruhákat, melyeket egyébként ingyen kap. Örülhetne, hogy nem rúgták ki emiatt addig sem, ugyebár…

Ráadásul, miközben a főnökét szapulja megállás nélkül, csöppet sem zavarja össze, hogy az elmondása szerint boldogtalan, magányos, rusnya, folyton zabáló némber, mégis van egy férje, akit szeret, gyerekei, karrierje (a legnagyobb divatlap főszerkesztője), ráadásul egy olyan kaliberű self-made-man, aki a semmiből küzdötte fel magát két lábon járó szakmai zsenivé és rettegett istennővé, a legnagyobbak társasági partnerévé. Sőt, Andy szerint is valódi úrinő. Akkor hogy is van ez?

Igen, Miranda elviselhetetlen, mert teadélutánokon nem lehet előre jutni, mert a csúcsra csak egyedül vezet az út és egyáltalán: nem szimpátiaszavazást vezet, hanem egy magazint, mégpedig osztályon felüli módon. Lehet utána csinálni, és láncdohányzós, vedelős semmittevés helyett franciául tanulni a hétvégeken, ahogy ő tette.

Szóval: aki szimpatizált a főhőssel a filmben, az nagyot fog csodálkozni, miközben olvassa a könyvet. Főleg azért, mert Andy gondolatai tűnnek leginkább az író gondolatainak, vagy ahhoz közelinek. Mindazonáltal jó kis unaloműző könyvecske, kicsit katyvaszos néhol, szerkesztetlen, kidolgozatlan, de legalább jó hosszú. Mindenki döntse el maga, hogy ez ebben az esetben előny-e vagy hátrány. Booklány kivételesen köszöni az Álomgyárnak, hogy közbelépett.

Fordította: F. Nagy Piroska

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Lauren Weisberger (Fotó: Stuart Conway)

Lauren Weisberger (Fotó: Stuart Conway)

Lauren Weisberger: Az ördög Pradát visel
Gabo Könyvkiadó, 2014
480 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 689 8489

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Andrea Sachs friss diplomásként olyan állást kap, „amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák”. A Runway divatlap főszerkesztője, Miranda Priestly asszisztenseként egy számára teljesen új világban találja magát, ahol csakis Pradát, Versacét és Armanit hordanak. A nők elképesztően ápoltak és tűsarkakon tipegnek, a férfiak pedig izmosak és elbűvölők. De Miranda mindnyájukat képes hisztérikus kisgyermekké változtatni.

Andrea megpróbál alkalmazkodni és megfelelni. Zokszó nélkül és legjobb tudása szerint teljesíti Miranda minden óhaját. Megszerzi a még meg sem jelent legújabb Harry Potter regényt, és különgéppel elküldi Párizsba, hogy Miranda lányai elsőként olvashassák. Felkutatja a közelebbről meg nem nevezett régiségkereskedést Manhattanben, ahol Miranda látott egy jópofa tálalót. Pontosan azon a hőmérsékleten tálalja Miranda ebédjét az irodában, ahogy a főnökasszony megköveteli. És szinte éjjel-nappal csörög a telefonja, mert Mirandának minden percben újabb és újabb lehetetlen kívánsága támad.

De Andrea mindent elvisel, mert egyetlen cél lebeg a szeme előtt: ha kibír egy évet Miranda mellett, az ő ajánlásával utána akármelyik szabadon választott hetilapnál vezető beosztásban dolgozhat. Ám egy idő után Andrea kezd rádöbbenni, hogy a munka, „amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák”, őt akár meg is ölheti.