Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta (részlet)

Posted on 2014. május 21. szerda Szerző:

0


PolczA_Az-életedBiróBerta-bor180Nagyon jól állt neked Ady. Mulattunk rajta, de te átéléssel szavaltad. Nem tudom, hol és miért tanultad? Vagy csak a saját jókedvedből?

Azt is nagyon szerettem, amikor halál komolyan mondtad: „Legyetek szelídek, mint a galambok, és ravaszok, mint a kígyók.” Akkor még nem értettem, mit jelent ez a bibliai mondás. Most már pontosan tudom és tanulom, hogy hogyan lehet az ember szelíd és okos. Talán a ravasz szó fordítása nem elég pontos, mert a kígyó nem ravasz, hanem óvatos, okos, figyelő. Meg kell nézzem, hogy eredetileg görögül vagy arámul van-e a Bibliában, és mit jelent pontosan. Tudod Berta, az nagyon érdekes, amikor az ember rájön, ha egy picikét tanul exegézist, hogy hányféleképpen lehet érteni, értelmezni azokat a szavakat, amiket a Bibliában találunk, és milyen torzulásokon mentek át. Nem különben azt, hogyan értelmezte, fordította a fordító, és aztán hogy értelmezzük mi, és hogy fordítjuk az életünkbe.

Sokat kacagtuk akkoriban, mindenen nevettünk, azon is, hogy az egyik szereplő úgy jött fel a színpadra, hogy nyitva volt a slicce. A súgó súgta neki, hogy „nyitva van a slicced”, ő pedig mondta, azt hitte, ez a szöveg… Biztos nagy zavarban volt. A súgó meg mondta: „a te slicced van nyitva”. A legény: „a te slicced van nyitva”. Amikor megértette, hogy a saját slicce van nyitva, megfordult, kirohant, és soha többet nem volt hajlandó színpadra lépni.

Hosszú ideig nem volt színjátszás Kidében. Most talán újból kezdődik. Nem volt táncház sem. – Nézd meg – mondtad a múltkor nekem – beszakadt a teteje a háznak, ahol hajdanában táncoltunk. S hova lett a régi csűr, ahol ősszel és tavasszal táncoltunk? Beszakad, minden beszakad, mint a boncidai Bánffy kastély. Fényképeztük útközben.

Táncolsz még Berta? Táncolnál?

Hogyan is táncolnék – járni is alig tudok… Vágyni? – Nem is tudom…

Én nagyon vágyom táncolni. Egy darabig, úgy hetvenöt éves koromig csak úgy, a magam gyönyörűségére táncoltam reggelenként. Újból kellene kezdeni.

Azt mondta az egyik széki parasztasszony barátnőm – akit nagyon szeretek – Zsuzsika, hogy elvisz a táncházba Budapesten. Kérdeztem, hogy oda öregek is járnak? Azt mondta, hogy járhatnak. Elképzelem, talán egy táncházban még mernék táncolni. Eszembe jut, hogy Kalotaszegen van az öregek tánca, van az aprók tánca, és van halotti tánc is, amit férfiak járnak körben, égő gyertyával a kezükben, a halottasházban. Hát miért ne táncolhatnék én?

Tudom, hogy nagy dolog, szeretek és még tudok mozogni. Csak elindulni fáj… Táncolni a fiatalok szeretnek. Amikor az ember fiatal, szerelmes és táncol, aztán ez mind elmarad.

Hát igaz. A szerelem… Mikor bejöttek a magyarok, lent voltam a határközben. Persze az egész falu kivonult oda. Én is, kis magyar lány: fekete ruha, fehér gallérral, volt kis vitézkötés rajtam. Elég az hozzá, hogy Vincze Bözsi mellé álltam.

Jöttek a honvédok, mindenki integetett, kezet fogtak, jött egy főhadnagy, ő vezette a csapatot, fekete lovon ült. Ő is kezet fogott, integetett nekem, aztán elment.

Aztán a fiúcskák jöttek Borsáról lefelé. Ez a főhadnagy kitépett a noteszából egy lapot, amire rá volt írva: dr. Katona Ferenc, itt és itt orvos, és mondta az egyik fiúcskának, adják oda annak a fekete ruhás lánynak, de nem a nagyobbiknak, a kisebbiknek.

Hazahoztam és mondtam: ni, mit küldött nekem egy katona.

Telt-múlt az idő, éppen őszi nagytakarítást rendeztünk, jön egy katonatiszt, én jó meszes háziruhában voltam. Mondja, hogy ő dr. Katona Ferenc, ő küldte nekem, megkaptam-e azt a cédulát? Megkaptam.

Persze, nagyon kedvesek voltunk hozzája, eszembe sem jutott, hogy miért jött. Hozta minden írását édesanyámnak, édesanyámmal beszélt. Akkor nekem már ott volt Zsiga, a kis tanítójelölt, küldte a leveleket, és küldte a könyveket olvasni. Katona Ferenc nagyon finom tésztát hozott, megkínált belőle mindannyiunkat, és azt mondta édesanyámnak, hogy komoly szándékkal jött, és szeretne engem feleségül kérni. Édesanyám elhűlt, az én leányom 17 éves, fiatal. Ő orvos, és nagyon fog ügyelni rám, de elvált ember. Közmegegyezéssel vált el a feleségétől, nem volt gyerek. Neki egészséges gyermek kell. Van már jól berendezett rendelője. A Pázmány egyetemen végzett, mutatta a papírjait. Neki vissza kell mennie, de egy év múlva megjelenik. Mindenhonnan fog nekem írni. Megrendelte nekem a Magyar Úriasszonyok Lapját. Írt is. Nem vettem komolyan, de egy év múlva megjött.

Megmutathatom neked a sok képet, amiket küldött. Mindenhonnan, ahol járt, szép képeket küldött. Aztán felkerült a Beszkidekhez. Egyszer jött egy kis csomagom, megvan most is a nipp: egy kisfiú piros szívvel a kezében. Eltelik az év, és itt van Katona Ferenc. Zsigától kaptam egy szomorú levelet, persze híre futott, hogy van valaki nálunk.

Samu forgatta fenn a búzát a padláson, felvittem oda a Zsiga levelét, hogy ott olvassam. Samu elvitte azalatt a létrát, és én fönn maradtam a padláson. Na, most hogy tudjak lemenni? A szelelőlyukon próbáltam kimászni, de nem tudtam. Szégyenszemre kellett kiabálni, hogy hozd vissza a létrát. Sajnáltam Zsigát, kijelentettem, hogy nem megyek férjhez. Samu ment este Kolozsvárra, elment Samuval Katona Ferenc, felült a szekérre és ment Kolozsvárra.

Mind énekelte a szomorú nótákat. Azt mondja, sose fogok többet erre a vidékre jönni. Samu kérdezte: miért? Azt mondja: ha jókedve lesz a húgodnak, kérdezd meg tőle. Így lett vége. Később találkozott egy kidei emberrel, már akkor a Délvidéken volt – hogy miért járt arrafelé? Lehet, hogy akkor vonultak be Délvidékre a magyarok. Kérdezte, Török Mihálytól – aki kidei volt – hogy ismer-e engem? Megmondta, hogy férjhez mentem. Nahát akkor jókívánságaimat adják át Bertusnak – hogy mi lett vele aztán, nem tudom.

Édesanyám nagyon féltett, és nem engedett volna el semmiképpen. Jaj, dehogy engedem, ilyen fiatal, szeressen meg egy másikat, és legyen boldogtalan, maradjon itt az én szoknyám mellett. Nem engedett az én anyám.

Kaptam levelet, lapot Katona Ferenctől, Dőri Feritől, Ambrus Feritől, kaptam Dénes Feritől és még nem tudom hánytól – kacagtak itten a családban, hogy mind csak Feriktől kaptam üdvözlőlapokat húsvétra, karácsonyra. Azóta régen özvegy lettem volna, ha hozzámegyek. 22 évvel volt idősebb, mint én, nem lett volna szerencsés házasság. Igaza volt édesanyámnak. Még ha a rang, a pénz csábított is volna.

A fiút a szívvel Munkácsról küldte „Üdvözlet Munkácsról”. Szépen be volt csomagolva. Akarod látni? – majd este megmutatom.

*

Kovács Andrást abban az évben ismerted meg itt nálunk. Érdekes, nem tudom, hogy András miért került el bennünket most, mikor itthon volt. Tini néni – az édesanyja – felkeresett, és még hozott nekem két kis csipketerítőt emlékbe, kedves volt. Később kaptam tőle Ördögárokról – egy ilyen nevű rét van Pesten – szóval kaptam tőle egy levelet, érdekelte volna a családfa. Amennyit tudtam, megírtam neki, de a Csákány ágról keveset tudtam. Annál többet tudtam most meg a Bíró ágról. Olyan rokonok kerestek meg, akiket nem is ösmertem. És elhozták nekem a családfát.

Polcz Alaine

Polcz Alaine

Ki hozta el a családfát?

Basa Ödi. Annak a nagyanyja az én nagyanyámmal édestestvér volt. Elküldte, és akkor én megköszöntem levélben. Most vasárnap éppen írtam Barnának levelet, valaki kiabált, hogy: Bertus néni, itthon vagy? Itthon vagyok. Mondom, ki mondja nekem, hogy Bertus néni? Kimegyek, hát nem ösmertem meg. Nem ösmer? Én nem. Hát nézzen jobban meg, kihez hasonlítok? Azt mondja: eljöttem, hogy megköszönjem a levelét. Meghívtam ide, hogy látogasson meg, de nem ért reá. Most eljött és ő hívott meg, kibővítették a lakást, és szálljunk hozzája, nagyon boldogok volnának.

Hová?

Kolozsvárra. Aztán úgy láttam, hogy beteg, el van hízva túlságosan. Megígértem neki, hogy mikor Kolozsvárra megyek, felkeresem. Itt fönn, a Kajántói vámnál laknak valahol, a hídon belül. De jólesett, hogy eljött a sógorával. Azelőtt talán még egyszer sem keresett fel.

Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2014