A megértés fényével | Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta

Posted on 2014. május 21. szerda Szerző:

0


PolczA_Az-életedBiróBerta-bor180Hárságyi Margit |

Bíró Berta élete páratlan, kivételes, mint minden em­beré. A kötetnek köszönhetően emlékezni fogunk rá, meg­is­merjük őt. Nyolcvanadik évéhez közelítve, azaz már jócs­kán túllépve az erdélyi szólás szerinti korha­tárt, mely szerint „hatvan felé hazafelé” beszélget két asszony Kidében, az élettől ugyancsak elzárt erdőkkel övezett, sziklás kis faluban ott Kolozsvár fölött, Vá­laszút felé tartva.

Az életed, Bíró Berta a memoárirodalom nagyon szubjektív, szeretettel átitatott derűs kötete, melyben a kiválóan kérdező-emlékező Polcz Alaine nem csupán a falusi élet minden­napjaiba vezet el bennünket, hanem kicsit a történelmet is átlapozza hat évtizedes barátságukat nyomon kísérve.

Ki hogyan tudja ápolni a barátságait, kinek mi a fontos egy-egy találkozáskor? Mennyire maradunk háttérben, és mennyire vagyunk kíváncsiak a másikkal történtekre? Látszólag minden kidei látogatásnál eltörpül Alaine személyisége, ugyanakkor ő tartja erős kézben a beszélgetés fonalát.

Mint ahogy egy jó riporter teszi – napjainkban egyre ritkábban élvezhetjük munkájuk eredményét – kérdései nagy-nagy ismeretháttérből születnek, mert nem csupán az érintett szereplőket idézi fel, amikor Bertát szóra kéri, hanem a mögöttük meghúzódó történelmet is. S ahogy haladunk az években, úgy válik egyre bizonyosabbá, hogy minden lépésüket, tettüket és a velük megtörtént eseményeket is átvilágítja a szeretet, a megértés fénye. Ritka szemlélet ez manapság. Ezért válik számunkra is természetessé egy idő után, hogy Bíró Berta megértette rokonait, édesanyját, férjeit, nem vádolja a sorsot, hogy az elnéptelenedő faluban magányosan éldegélve pár szomszéd asszony és a tyúkok társaságában gondol Ibolykára, a barátnőjére – gyakran, álmatlan éjszakáin is. Mert Alaine-t így hívták Erdélyben, s ő egy téves anyakönyvezés miatt lett Alaine, amit oly nehezen szokott meg élete során.

Mikor még Berta az „ördögök edénye” volt, azaz igen-igen eleven kislány, Kidének (a falunév talán a „kő ide” kifejezésből eredeztethető) akkor még 750 lakosa volt. A IV. Béla idejében ide telepített székely nemesség óta fennálló, kőfaragó mestereiről híressé vált közösség virágzó településen élt, bivalyokkal, juhokkal és minden felekezetnek külön épített templommal. Ott állnak a reformátusok, a katolikusok, az unitáriusok s az ortodoxok harmonikus egymás mellettiségét, emberi szabadságát tanúsító építmények. Magyaroknak, s románoknak egyaránt. „Mindig azt gondoltam, hogy a vallásszabadság hazája maradt Erdély mostanáig is” – vallja Polcz Alaine, mint ahogy a nyitott, bőbeszédű románokat is inspiráló tényezőnek tartja.

Amikor Kidébe, gyermek- és ifjúkora kedvelt helyszínére látogat Polcz Alaine, minden korábbi esemény, egyfajta különös fontosságot kap. Az ünnepek környéki népszokás, jövendölés, istvánozás érzékletes felidézése, vagy a sajtkészítés, a kender, lenfonás munkamenetének gondos bemutatása – egészen a kis apró trükkökig, melyek az ételt ízesebbé teszik. Mert ilyenkor eltörpül a saját sikere, a hírneve, melyet a távoli Magyarországon szerzett és él át, csak az fontos, amire együtt emlékezhetnek. Ők ketten egymás életének tanúi, akik gyermekkoruk óta soha nem hagyták kiürülni a barátságukat – közös akarattal, kölcsönös erővel

A nagy történelmi fordulók, a megszállás, a kitelepítés, a „kollektívbe” kényszerítés, Ceauşescu esztelen intézkedései nem vezérfonalként, hanem mintegy természetes, sok esetben megérhető momentumként kerülnek szemünk elé („most mind azt lehet olvasni, hogy érzékeny a román nemzet mindenre, amit a magyarok követelnek” – ez az összes kritika, amit direkt módon megfogalmaz Berta), s éppen olyan fontosak, mint az „igazi” események, a születés, a halál, a mindennapok kacagása és keserve.

A memoár irodalom jól kezeli a hétköznapi szóhasználatot, mellyel él a kötet is, s ebben szintén a megőrzés igényével – amiért az egész mű megíródott – felcsillannak a tájszavak (pl. légej = kis fahordó, tölcséres kiöntővel), a csak ott használt mondókák. A generációkon keresztül átadott, falusi életformához kötött szokások, tudás közül is kiemelkedik a halál elfogadása, annak tekintélye. A keményített vászoning a ravatalozáshoz, a koporsó, melyet a házban tartottak. Miközben Polcz Alaine – a magyar hospice mozgalom kezdeményezője, s abban igen tevékenyen dolgozó pszichológusa – a halál természetes, családban történő elfogadásáról szól, megadja méltó helyét a születésnek, a beteg gondozásnak, a munka becsületének is. Bíró Berta megjelenít, kiváló erővel képzelteti el mindennapi életüket, melyben kevés idő múltán otthonosan kezdünk mozogni. A gördülékenyen bemutatott szereplőket is befogadjuk, hiszen Berta minden tettüket körültekintő szeretettel kezeli – és mennyire tanulságos ez számunkra! Házasságok, élet, halál, gyermeknevelés, hit, kemény munka szövetén haladunk előre, s a végén látjuk a falu elnéptelenedését. De látjuk az okosan végiggondolt lehetőségek – üdülőfalu, gyógyhely – fontolgatása mellett a reménytelenséget, melyet egy derűs emlék old fel, a hamisan éneklő Alaine/Ibolyka. A falusi tevékenységek megcsappanásával, a munkahelyekre bejárással függ össze a falvak elnéptelenedése, amikor már nincs út, posta, iskola, orvos sem. Ezt a lassú folyamatot is érzékeljük, s eltűnik szemünk előtt egy életforma is.

A gazdag, sokrétű üzenetet közvetítő kötet a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. S talán nem véletlen Csordás Gábor főszerkesztő többszörös kötődése Polcz Alainhez. A sokkötetes pszichológus éppen annak a napnak a reggelén szenderült halálba, amikor bemutatták volna az Alaine című, őt köszöntő kötetet. Pályatársai, kollégái emlékeztek meg róla 85. születésnapján. Esterházy Péter, Göncz Árpád, Görgey Gábor, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Baranyai László, Bitó László, Schäffer Erzsébet idézte meg alakját írásaikban. A kötet bemutatója aznap délután négykor lett volna Pécsett. „Döbbenetes, hogy éppen ma reggel ment el” – mondta Csordás Gábor. – A születésnapi ünneplés most így megemlékezéssé alakul.”

Polcz_Alaine

Polcz_Alaine

Polcz Alaine: Az életed, Bíró Berta
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2014
208 oldal, teljes bolti ár 2500 Ft
ISBN 978 963 676 5330

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két asszony beszélget a közös gyerek és ifjúkorról, Kidéről, egy kis faluról Kolozs megyében a Borsa-patak völgyében. Beszélgetésükben megelevenedik a falu élete, történelme, ahogy a 20. század földrengései megingatják, szétzilálják az emberi sorsokat. Ami marad és állandó; az a ragaszkodás a termőföldhöz, az állatokhoz, a hajnaltól késő estéig tartó munka a földeken, a veteményesben, a házban, a gyereknevelés, a családi összetartás, az öregek tisztelete, és a mély asszonyi bölcsesség az életről és az elmúlásról.

A hagyományok tárháza ez a könyv, legyen szó akár az ünnepekről, akár az egyszerű étkezési szokásokról. Életek és évtizedek röppenek el előttünk a rózsalugasos tornácról nézve Kidében, a faluban, amely kis lélekszáma ellenére négy templomot emelt, és ahol a reformátusok, katolikusok, unitáriusok és ortodoxok békében és tiszteletben megfértek egymás mellett, és amely mára már szinte a kihalás szélén áll. A könyvet a barátnők különböző életszakaszokban készült korabeli fotói illusztrálják.