Meglehetősen régen voltam tízéves kiskamasz, s amennyire emlékszem, kislány soha… Ezért Wanda Lichtenberg történetét feltétel nélkül elhiszem, tudomásul véve, hogy egy Wanda így gondolkodik.
Ezt a Wandát, akit Dagmar Geisler alkotott meg, elhagyják kedvelt szomszédaik, Meierék (de még Bikfic kutyájuk is velük költözik). Ismeretlenek jönnek, s velük a fiuk. Ez a Fabian Schilling osztálytársa Wandának, de a fő baj vele az, hogy elviselhetetlenül, kibírhatatlanul tud mindent, amit a többi negyedikesnek már illene tudni. Ezt a tanárjuk naponta többször is az osztály orra alá dörgöli. Ettől aztán Fabian szálka az egész osztály szemében. A barátjafogyott Wandát csupán a hűséges (és lóbolond) Katti érti meg, osztály- és lelki társa ‒ továbbá cinkosa minden további gazemberségben.
Ebből a parányi konfliktusból bomlik ki Wanda tüneményesen megírt napló-története. Fabian utált »Fúúúj, eminens!«-ből azonban előbb tűrt, majd támogatott figurává válik. Wanda pedig kénytelen észrevenni magán ezt a változást, miközben Katti barátságát kevés híján elveszíti. (Ó, azok a nyári záporhoz hasonló kamaszérzelmek!) Ám egy közösen elkövetett csibészséggel minden megfordul, helyre áll a világ rendje, amiben immár Fabiannak is megbecsült helye van.
A növőben levő gyermekek gyorsan változó érzelmeit szülőként jobban vesszük észre, mint amikor (hajdanában…) mi magunk voltunk az átélői.
Az mondják, a könyv napjaink Adrian Mole-ja. Nem tudok párhuzamot vonni a közelmúltban elhunyt Townsend művével, de Wanda titkos naplója (melyet stréberek és barbibabák nem olvashatnak – lásd a címlapot) sajátos mélységek fölött nyit ablakot. Legelőször is a nevektől eltekintve olyan, mintha itt, nálunk, ma született volna. Nádori Lídia fordítása friss, humoros, zamatos – egy teljesen ép gondolkodású, szélsőségektől mentes (és tipikusan szétvált) család gyermekének gondolatait szólaltatja meg. Mentes továbbá mindenféle erőltetett szlengtől, hangja egyszerűen természetes, még kissé ironikus is. A szöveg és a fordítás erényei különösen akkor vevődnek észre, ha összevetjük a kortárs szerzők kortárs kamaszokról írt sikersorozataival. Nem vonom kétségbe, hogy a gimnazista lányok fellobbanásaiban és szerelmeiben egész tömegek ismernek maguk(é)ra, csak éppen nem tudom, hogy a 10-11 évesek életéről is írt-e bárki ilyen elhivatottsággal, megértéssel.
Dagmar Geisler rajzolta meg a napló illusztrációit is – lenyűgöző pimaszságú figurákkal. (Külön 10 pont!) Felhívom a gyermeküket megajándékozó szülők figyelmét arra is, hogy a borító (titkos naplóhoz méltóan) rejtett közleményeket is tartalmaz, ezeket ők nem olvashatják el!
Wanda története mögött természetesen fölsejlik egy csöndes német kertváros élete, bizonyos fajta polgári biztonság, dolgozó – bár elvált – szülők, nemszeretem apunője, művész barátok. Jut idő szomszédokkal barátkozni, közös kerti hússütésen részt venni. Semmi újgazdag nagyzolás, csupán a hétköznapok nyugalma, egy kiállítás szervezésének izgalmaival. Nem kritizálva, csak összevetve a hazai valósággal: Wanda helyzete nagyon sokak számára csupán álom. Pedig igazán semmi különös. Ez a kislány a naplójegyzeteit olyan országban írja, amelyben szeretnek élni a lakói. Akár felnőttek, akár tíz-egynéhány éves gyerekek.
Dagmar Geisler
Dagmar Geisler: Wanda titkos naplója
Kolibri Kiadó, 2014
128 oldal, teljes bolti ár 2490 Ft
ISBN 978 615 523 4590
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Na, ne! Wanda képtelen elhinni, hogy pont az a kiállhatatlan, bilihajú okostojás Fabian Schilling költözik a szomszédjukba. Sőt, bebútorozik az egész családja, ők is biztos mind ugyanolyan szörnyűek, mint ő. Nincs mese: Schillingéknek fel kell szívódniuk, méghozzá sürgősen! Wanda pontokba szedi elüldözési tervének részleteit, a listáján például az is szerepel, hogy a szomszéd házban döglött halat rejtsen el, ami sokkal jobb, mint egy bűzbomba…
Megjelenésekor a könyv Németországban elnyerte a Legszebb Gyerekkönyv díját, azóta pedig számos országban tüntették ki nem csak a különleges könyvtervért, hanem az iskolai konfliktusokhoz nyújtott segítségéért is.
Olvass bele 
március 31st, 2015 → 22:08
[…] Olvass bele! Bedő J. István írása az olvassbele.com-on […]
KedvelésKedvelés