A Libri di Luca, A Felolvasók Társasága: nagyon kedves könyv. Legfőképpen azoknak adhat sokat, akik a könyvekre mindig is különleges adományként, valamiféle tökély, hatalom vagy erő hordozójaként tekintettek, nem pedig úgy, mint egységnyi nyomtatott papírra. Vagyunk ezzel így néhányan. Mi a következőképpen csoportosítjuk a dolgainkat: vannak a tárgyak és vannak A Könyvek.
Ha benned is felmerült már valaha hasonló gondolat, Olvasó, akkor neked írták ezt a regényt. Ha neked is tetszett a méltatlanul kis költségvetéssel készült, s vajmi kevés reklámot kapott film, az A titkok könyvtára, akkor ez a te könyved. Ha hiszed, hogy a könyvtárak misztikus helyek, ahol a csodák történnek és tudod azt is, hogy te, aki olvasol, nem csak szórakozol vagy kikapcsolódsz, akkor Mikkel Birkegaard számodra vetette papírra ezt a röpke ötszáz oldalt.
Hallottam már olyat, hogy egyesek furcsállják, miért tekintünk mi misztikus tárgyakként a könyvekre, mi, akik számára az egyik legédesebb parfüm az új könyv illata. Mi azt is tudjuk, hogy ha nem olvassuk tovább, akkor nem hal meg a kedvenc szereplőnk… Egy szó, mint száz: kellő nyitottsággal kell hozzáállni az élet mesebeli oldalához, a komolyság az úgyis megjön magától, néha abból túl sok is jut. Hát ilyen történet ez, egy valódi misztikus mese, amiben minden megtörténhet, ha könyvekről van szó. Adott egy fiatal ügyvéd, egy valódi cápa, aki a hivatásának él, sikert sikerre halmoz. Sorra nyeri az ügyeket, különleges módon képes befolyásolni az esküdteket a tárgyalóteremben. Mígnem egy napon rég nem látott édesapja haláláról értesül, elutazik a temetésére, hogy sarkaiból forduljon ki a világa. Kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik a környezetében és az életében, az erők pedig, melyek emögött állnak, veszélyesebbek és hatalmasabbak, mint valaha el tudta volna képzelni. A ráció emberének hirtelen be kell engednie a megmagyarázhatatlant az életébe.
„Még mindig nem szoktam hozzá, hogy az olvasás ennyire veszélyes lehet. Egész életemben azt hittem, hogy ez magányos tevékenység, egy olyan személyes világ, ahol teljesen egyedül lehetek. De a valóságban olyan vagyok, mint valami rádióadó…”
Ez egy nagyon alaposan kimódolt történet, jól felépített szerkezetbe öntve, olvasmányosan elmesélve. Éppen csak annyi izgalom van benne, hogy ne szűnjön meg érdekelni az események folyása, vagy hogy a Booklányhoz hasonló, belefeledkező típusok kissé féljenek a könyv lapjain kibontakozó erők szándékától és hatalmától. Éppen ezért jó könyv ez: tud hatni. Akkor is, ha néhol előre tudható, mi lesz a következő csavar. Ezeket a botlásokat egyensúlyozza ki, mi több, feledteti egyfelől az alapvetés a könyvek erejéről, másfelől az az alaposság, ami a lapokon tapintható. Munka van ebben, kérem szépen.
Kifejezetten örülök neki, hogy elolvastam. Helyes könyv ez, jó sztorival, egy kellemes mesélő tollából. Booklány szereti…
Fordította: Szöllősi Adrienne
Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon
Mikkel Birkegaard
Mikkel Birkegaard: Libri di Luca.
A Felolvasók Társasága
Libri Könyvkiadó, 2013
502 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 310 1919
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Édesanyja húsz évvel ezelőtti öngyilkossága óta John, a feltörekvő ügyvéd igencsak elhidegült az apjától. Ám amikor az öreg Campelli titokzatos körülmények között meghal, a fiú megörökli tőle koppenhágai könyvesboltját. Hamarosan kiderül, hogy nem csupán egy egyszerű üzletről van szó: a bolt egy titkos társaság, a Felolvasók találkozóhelye. Az alexandriai könyvtár ősi tudásának őrzői képesek arra, hogy a könyveken keresztül az irányításuk alá vonják mások elméjét.
Miután John felfedezi, hogy az apja halála nem egyszerű baleset volt, ráébred, hogy új barátai is komoly veszélyben vannak. És ezentúl az ő feladata lesz megvédeni őket.
Olvass bele 
Posted on 2014. április 24. csütörtök Szerző: olvassbele
0