Az ellopott szerző | Jouvain: Az elveszett közlegény

Posted on 2014. április 17. csütörtök Szerző:

0


Jouvain_Az elveszett közlegény-bor180Bedő J. István |

Minálunk a humoristák jó nagy része (legalábbis a 20. századiaké) Rejtő Jenő köpönyegéből bújt ki, aki utána élt, nevettetett, mind hordozza a keze nyomát, akár akaratlanul is. Még a saját stílust kialakító kor­tár­sainál is fellelhető az övéhez hasonló abszurd látás­mód: hőseik a képtelenségeket fogadják el termé­sze­tesnek.

Mindezt hitelessé a talentum teszi. Ha valaki ugyanezt pró­bál­ja az egyéniség homlokcsillaga nélkül, az eredmény üres manírrá lesz.

A Jouvain névvel bemutatkozó szerző könyvét először (és sokáig utoljára) 1942-ben adta közre az Unio (rövid o-val) Kiadó. Előtte, utána Jouvainnek nincs nyoma. A kötet szövegét elemezve a Rejtő-életmű ismerője a Charles Lorre néven dolgozó Nagy Károlyt véli az álnév mögött. Egy másik könyvtörténész pedig magát Rejtőt. Esetleg.

Olvasóként más megközelítést célszerűbb alkalmazni. A történetből induljunk ki, melyben egy feltűnően piperkőc fiatalember (Márki) többrendbeli pofozkodások után a légióban köt ki. Innen jut egy óriási méretű fegyvercsempészet nyomára, s a legvégén megmenti Afrikát a helyi törzsek, népek lázadásától.

Az elveszett közlegény főhősének, Márkinak sok modelljét megtaláljuk. Ilyen Fülig Jimmy (a bicikliláncos lornyonnal, PFaK), Senki Alfonz (szül. La Rochelle gróf, 3TA), de még az ifjú Gorcsev Iván is (14KA). Van továbbá egy káromkodós őrmester (modellje Potrien, 3TA), a Márkihoz társuló néhány köztörvényes (modellek: Tuskó, Csülök, Török Szultán, 3TA), egy Sörte nevű mélynövésű alak, aki lekvárfüggő (modellje a kenyeret zabáló [sörtehajú!] Ligert írnok, Csontbrigád), egy tábornok, aki őrmesternek álcázza magát (modell: Madame Alfréd, CsBr), és a detektív, aki örménynek (modellje több is lehet). Ja, meg egy Fedor Pozdorjevics Alekszej Makár nevű, egészhülye cári gárdatiszt (modellje Gorcsev [egyik hazugsága] (14KA). És még a könyv egyik figuráját is Fécamp-nak hívják (CsBr).

A történetben megjelenik egy csinos ifjú hölgy is, aki a negyvenes évek könnyű regényeinek kihagyhatatlan kelléke. Felbukkanása épp csak annyira fontos, hogy nehezítse a menekülők/összeesküvők/világmegmentők közlekedését sivatagban és vadonban, majd virágba és házasságba boruljon a főhőssel.

A Jouvain nevet választó szerző tehát az előbb felsorolt történetek ismeretében (és megjelenésük után) összefércelt egy újabb művet, Rejtő-stílusút. Rejtő maga azonban lényegesen szellemesebb szófordulatokat használt, és még egymáshoz nagyon hasonló felépítésű műveiben sem találkozunk ilyen mértékű ismétlődéssel.

Akinek előbb kerül a kezébe Jouvain mozaikja, mint a forrásművek, pompásan fog mulatni a három csirkefogón, akik azzal teszi tönkre őrmesterüket, hogy mérhetetlenül szeretik és tisztelik őt, és ennek még sűrűn hangot is adnak. (Ez J. saját ötlete, a 3TA nyomán.) Halálra kacagja magát Sörtén, aki dadog, és folyton lekvárt eszik vagy enne. Végül pedig a körmét lerágná izgalmában, hogy a titkos üzenet és Afrika (titokzatos) Császára találkozik-e vagy sem. És persze: hogy megmenekül-e Afrika.

Ha viszont véletlenül vagy szántszándékkal már olvasta Rejtő Jenő/P. Howard regényeit, és mindezeket a fordulatokat ismerősnek találja, akkor kedves filológusi elfoglaltság lesz számára, hogy összerakja a képet: melyik részletnek hol találja meg az eredetijét egy korábbi kalandregényben. Félreértés ne essék: Shakespeare jóval régebbi novellákból alkotta meg nagyszerű színdarabjait, és Rejtő is emelt át kulcsmotívumot – az indítást – A szőke ciklonba Conan Doyle-tól, az egyik Holmes-történetből. De a Jouvainénél lényegesen kreatívabb fantáziával.

Jouvain hetven év után újra kiadott regényét tekintsük annak, ami: a plágium határát erősen súroló mulatságos munkának. Mint ilyen, köszönet a kiadónak, hogy hozzájárul a „Rejtő Jenő alakjainak utóélete epigonjainak műveiben” című doktori értekezés könnyebb megírásához.

Az ősforrás: Rejtő jenő

Az ősforrás: Rejtő Jenő

Jouvain: Az elveszett közlegény
K.u.K. Könyvkiadó, 2014
164 oldal, teljes bolti ár 1700 Ft
ISBN 978 615 536 1081

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ki rejtőzik a titokzatos Jouvain név mögött? Rejtőt, illetve P. Howardot sokan utánozták, volt olyan is, aki több néven ontotta az idegenlégiós törté­ne­teket.
A legjobb epigon, Charles Lorre (Nagy Károly egyik álneve) is lehetett e vidám légiós regény szerzője. Ő sokszor igen szellemesen, jó humorral írta meg légiós történeteit (A kéköves Lord, Sivatagi őrjárat stb.).
De sok minden szól Rejtő szerzősége mellett is. Ír­hatta rejtőzködve. Rejtői figurákkal. Tuskó (aki itt nem Hopkins), Fedor Pozdorjevics Alekszej Makár egészhülye cárgárdatiszt, vagy éppen a főhős, a Márki, aki elegáns szmokingjához mezítlábat és kerékpár-fékhuzalon függő monoklit visel. És az erőd, a dzsungel, a verekedések.
Akár P. Howard, akár Charles Lorre írta ezt a regényt, mely 1942-ben jelent meg először és máig utoljára, egy biztos: az olvasó nagyon jól fog szórakozni.