Megtörtént, ami meg fog történni | Magyari Andrea: Átjáró Másvárosba

Posted on 2014. április 10. csütörtök Szerző:

0


MagyariA_ÁtjáróMásváros-bor180Jeges-Varga Ferenc |

Amikor a munkából hazaérve megkérdezem a fiamat, mi történt vele aznap az óvodában, rendre olyan válaszokat kapok tőle, hogy „semmi különös” vagy „nem történt semmi”. Kamasz koromban persze én is valami ehhez hasonlót dörmögtem az orrom alatt, amikor édesanyám érdeklődött. Apaként azonban általában nem hagyom ennyiben a dolgot. Mert valaminek mindig lennie kell.

Az Átjáró Másvárosba című mesekönyvben a bonyodalmat éppen az okozza, hogy nem történik semmi. De hogyan történhet, azaz nem történhet ilyesmi? Magyari Andrea a nemek egyensúlya érdekében két főhőst is bevet a rejtély megoldására: a szurokfekete hajú, kilencéves kisfiút, Kázmért és barátnőjét, Kamillát, a sárgarépaszínű hajfonattal a kobakján. Kázmérék valóságában szakadatlanul esik az eső, mintha örökké esni akarna. A gyerekek helyzete sem mondható mesésnek. Kamilla elvált anyukájának pedig csak kevés ideje jut rá. Kázmér szülei is alig néhány jelenetben jutnak szerephez. Az iskola sem igazán inspirálja őket. Olyan fogalmazásokat írni, mint „Hogyan töltöttem a karácsonyi szünetet” vagy „Mit tettem volna Ludas Matyi helyében”.

Muszáj léteznie tehát egy másik világnak is, ami segít túlélni a valóságot. Kázmér mindig sejtette, hogy egyszer történik vele valami izgalmas, például előbújik egy fura szerzet a cserépkályhából, és a segítségét kéri. De ki ez és miért éppen őt keresi fel? A válaszért át kell kelnünk velük együtt a cserépkályha túloldalára. Ott van Másváros, könyvtárral, pékséggel, bolttal. Első ránézésre semmiben nem különbözik akármelyik közönséges kisvárostól. Magyari Andrea szerint itt mindenkinek fontos feladata van, teremtményei ezért kaptak beszédes neveket. Cerka, a festőlány az eget színezi be, Don Zon Góra, a hangmester az emberek hangjáról és hangulatáról gondoskodik, Közbenjáró tart kapcsolatot evilág és másvilág között, Rémrendes Alajos mindig valami jó ügyön ügyködik, és Szkriptumon, az írón áll vagy bukik, hogy mi zajlik éppen Másvárosban.

Cerka azonban hiába rajzol viharfellegeket az égre, szemben a mesebeli való világgal, Másvárosban egy ideje mindig hét ágra süt a nap. És Szkriptumnak, akinek kulcsfontosságú feladata van e másik világ rendjének fenntartásában, nem jut eszébe semmi. Az pedig katasztrófával fenyeget, ha az író nem tud egy betűt sem leírni – Magyari saját szaktársai felé is cinkosan kikacsint. Hamlet után szabadon: „kizökkent a történet kereke”. A történet nélküli világ olyan unalmas és félelmetes hely, a furcsa jelek pedig csak szaporodnak…

Magyari Andrea fantasztikus elemekkel átszőtt meseregényében az ősi motívum, a világok átjárhatósága kap főszerepet. Az érzékelhető világgal szoros kapcsolatban létező másik világ rendjének felbomlása hat ránk is. Mondják, hogy az ember spirituális fejlődése szempontjából meghatározó a gyermekkor, hiszen ekkor még képesek vagyunk kommunikálni a szellemvilággal. A könyvben a felnőttek még csak észre sem veszik a baljós jeleket. Magyari gyönyörűen bontja ki, hogy a probléma megoldására kizárólag a gyermekek lehetnek képesek. Kamilla és Kázmér feladata ezért nem kevesebb, mint az egész világ megmentése.

Az Átjáró Másvárosba elsősorban a 7–10 éves korosztálynak ajánlható, ehhez mérten egyszerű, közérthető nyelven íródott, de érezhető rajta az is, hogy Magyari felnőttként kezeli, intelligens módon szólítja meg ifjú olvasóit. Nem elhanyagolható a világ rendje feletti őrködés nemes feladata sem, de fölmerülnek még ennél is súlyosabb, létfilozófiai kérdések is. De megnyugtathatok mindenkit, hogy a történés és nem történés, lét és nemlét, ébrenlét és álom problémakörét Magyari meglepő könnyedséggel, játékos nyelvi humorral beszélteti el szereplőivel. (Ebből is látszik, hogy csak mi, felnőttek komplikáljuk túl dolgainkat.)

Magyari ráadásként minderre még további (valójában felnőtteknek szóló) jelentésrétegeket is pakol. Kiolvasható belőle az alkotó örökös félelme, hogy vajon bármikor képes-e a semmiből egész világokat teremteni. Lehet-e történeteket írni kényszer hatására vagy csak ihletett állapotban válunk rá képessé. Ki/mi az Ihlet? Hogyan kell mindennek jelentőséget tulajdonítani? Magyari történetében persze ott rejtőzködik az ősi bölcsesség, hogy minden gondolatunk teremtő erejű. Ezért születhet meg könyvében a történetnélküliségből a cselekmény, a semmiből a valami. Kázmér találkozása Közbenjáróval tehát önmagába visszatérő „Möbius-mese” arról, hogyan válik valaki saját történetének az elbeszélőjévé.

A lineárisan elbeszélt, mégis sokrétegű írásban van gyermekirodalmi utalás (Ludas Matyi, Süsü), és a történet fősodrába ágyazva megajándékoz a Rómeó és Júlia gazdagon újraértelmezett meséjével – ami egyben a teremtő képzeletet példázó gyönyörű metafora is.

Mészely Ilka

Mészely Ilka

Kázmér és Kamilla kalandjaival elsősorban az olvasással már komolyabban ismerkedő korosztályt célozták meg, tehát a hangsúly egyértelműen a szövegen van. De mesekönyv nem létezhet illusztráció nélkül. Mészely Ilka rajzaiban a fehéren és szürkén kívül Kázmér hajkoronájának feketesége és Kamilla narancssárgasága (pardon, répasárgasága) játszik egymással. Az egyes szereplőket, helyszíneket bemutató munkái egy kissé régimódi, de a mainál talán szerethetőbb, tartalmasabb világként ábrázolják Másvárost. A rajzok mellett ízléssel válogatott díszítőelemek is helyet kapnak a szövegben. A bakelitlemezek, a gramofon, az ecsettel teli bőrönd, az analóg fényképezőgép (lehetne akár Praktica vagy Zenit), s más retro tárgyak látványa erősítik a könyv álomszerű összhatását.

Az első pár oldal után leszámolhatunk az elhamarkodott ítélettel, hogy csupán bájos, ám kissé üres mesekönyvet vettünk kezünkbe. Magyari Andrea okosan kérdez vissza életünk alapvető törvényszerűségeire, s ügyesen mozgatja meg az ifjú olvasók képzeletét. Mindezt azért is fontos kiemelni, mert a célközönség ekkorra már túl van az első rácsodálkozáson, s olyan gondolatok is megfogalmazódnak bennük, melyek később még konkrétabban kérdeznek rá az univerzum eredetére. Az Átjáró a Másvárosba egy időre elegendő muníciót adhat a kérdések megválaszolására.

Visszatérve írásom elejére: nem hagyom lerázni magamat. Addig kérdezem a gyerekemet, amíg szóba nem áll velem. Mert a mese is csak akkor létezik, ha van, aki hajlandó elmesélni. Nem árt jól az agyunkba vésni, amit Szkriptum mond: „amit egy író megír, az vagy megtörtént, vagy meg fog történni.”

Magyari Andrea

Magyari Andrea

Magyari Andrea: Átjáró Másvárosba
Rajzok: Mészely Ilka
Kolibri Kiadó, 2013
192 oldal, 2490 Ft
ISBN 978 615 523 4446

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kőhegyi Kázmérhoz, a 9 éves kisfiúhoz egy napon hírvivő érkezik egy másik világból. Közbenjáró fordul hozzá segítségért, mert abban a városban, ahol ő lakik, egy ideje ugyanis nem történik semmi. Hogy az vajon milyen? Kázmér és legjobb barátja, Kamilla hamarosan a saját szemével is meggyőződhet róla, hogy amikor nem történik semmi, az nemcsak unalmas, hanem bizony félelmetes is.

A városka lakóit, Cerkát, a festőlányt, Egykő Albertet, a professzort, vagy Don Zon Górát, a muzsikust egymás után éri el egy fura kór, ami hamarosan Kázmérék világában is felüti a fejét. A nyomok Szkriptumhoz, az íróhoz vezetnek, aki mindennap megírja, mi történik a városban. Illetve mi fog történni. Hogy micsoda? Lehet, hogy ebben rejlik a megoldás? Kázmér és Kamilla hamarosan maguk is veszélybe kerülnek. Vajon sikerül-e megállítani a Semmit, ami lassan mindkét világot eluralja? Hazajut-e valaha Kázmér és Kamilla, hogy megmentsék a szüleiket?

Az elsősorban a 7–10 éves korosztálynak szóló izgalmas, fordulatokkal teli történet sok humorral és nyelvi leleménnyel jeleníti meg a szereplőket és azt a különleges, másik világot, Másvárost. A történetből fény derül sok olyan gondra is, melyekkel a gyerekek (és a felnőttek) nap mint nap megküzdenek. Aztán végül persze – ahogy azt egy mesétől várni lehet –, minden jóra fordul.