Különös lehet, de mindig meghatódom, amikor Grétsy Lászlónak a magyar nyelvről írt cikkeit olvasom. Ritkán éreztem hasonlót, tételesen is fel tudom sorolni, kik tudtak még így megindítani. Ugyanis a tanár úr szinte minden sorát az anyanyelv iránti gyöngéd szerelem hatja át. Kosztolányi szőtte számos anyanyelvi témájú írásába ezt az érzelmet, aztán utána sokáig senki más, csupán két költő: az egyik Faludy György, a másik Márai Sándor.
Anyanyelvi séták címmel jelent meg az elmúlt öt év havilapokban közreadott írásainak válogatása. A kötet, természetesen nem előzmény nélküli, hiszen hasonló összeállítások szinte sorozatban jelentek meg a hetvenes-nyolcvanas években, válogatva a napilapok nyelvművelő (akkor így hívták) cikkecskéiből. Grétsy László nem is egynek volt szerzője, munkatársa, ha éppen ezer dolga között ráért – de az az ezer dolog is mindig a magyar nyelv ügye volt.
Miért mondom, hogy szerelmetes könyvetske? Egyfelől bármit mesél el, mindig kapunk mellé egy csokor anekdotát, benne néhány színes jelzőt, sok-sok illatos ismeretterjesztést, ahogy a szeretett személynek dukál. (No, most biztos hozzáfűzné, hogy a dukál honnan került hozzánk [a latinból], és hány megállója volt középkori kódexekben vagy a 19. századi írók tollán…)
Másfelől mert amikor hibát talál vagy javít ki, még a nyelvromlásról mennydörgők ellenében is úgy védi anyáink nyelvét, hogy „nem eltorzulás az, mit láttok, csak pörsenés, múló pattanás, amit az idő sminkkészlete úgyis eltüntet”.
Az, amit ötven, negyven vagy akár csak harminc éve leírtak a magyar nyelv kifejező erejéről, hajlékonyságáról – jórészt érvényes. Mégis a legizgalmasabb – a szókincs változásáról szólva –, hogy az akkor esetleg kárhoztatott szóalak ma már a szókincs elfogadott része. Némelyik szólelemény gyökeret vert (például az ABC, ti. élelmiszer-áruház, ami teljesen fölváltotta a születésekor még általános közért köznevet), mások, mint a szellemes citrancs nem igazán. (Ide is jut anekdota: Falu Tamás költő alkotta, és ahogy prófétai módon látta: nem költészet, hanem inkább e szó őrzi meg neve emlékét…)
Grétsy László
Nem a nyomtatott sajtó nyelve már az elsődleges cédulaforrás (a nyelvész egész életében megőrzi szokását, hogy cédulákon jegyzi fel a talált pozitív vagy negatív példát), hanem a média nyelve. A nyomtatotté meg az elektronikusé, végül pedig a közösségié, amibe mindenki mindent írhat, és ír is. A tanár úr nem ítéli el őket, de megállapítja ennek hatását a köznyelvre – és bizony azt is, hogy az oda föltett hézagos ismeretek óriási sebességgel terjesztik a téves információt, a nem-tudást. Ezt nem mondja ki, de az írásokból kikövetkeztethető.
Ám itt is a szelíd tudós szólal meg, aki segít eloszlatni a szókincsre telepedő homályt. Mert ismét újabb generáció passzolja át Damoklész kardját *Demoklésznek (a * azt jelenti: hibás alak), jön ki a száján az adekvát, originál helyett *adekvált, *originált. Cikkek születnek, melyekben az egyház szolgálatában álló személyeket (lelkész, parókus, plébános, érsek) titulál *egyházfinak a bulvárlap billentyűfirkásza.
El-elfelejtett szólásokra világítanak a cikkek, személynév köznévvé válásának történetét mesélik el (Fruzsina > fruska), vagy épp fordítva: elmondják, hogyan lesz a csizmakészítőből Csizmadia családnév, és van-e duga, tudják, amibe az ember ügye dől.
A könyv alcímében titkokkal teli világ megismerését ígéri a Tinta Kiadó nem is túl vaskos könyve – idős fejjel kissé szomorkodom, hogy mindaz, ami megismerhető, hozzáférhető volt már sok évtizeddel ezelőtt, a titok kagylóhéjába záródott megint. Igaz, azt is tudjuk, hogy az újszülöttnek minden vicc és minden titok új.
Új tartalommal töltődnek meg a régi szavak is – és ennek az átalakulásnak legfeljebb annyira lehetünk követői, mint aki kiszáguldó vonat utolsó lépcsőjén kapaszkodik a rézrúdba: ha elengedjük, menthetetlenül lemaradunk. Mást jelent a kommunikál, mást a médium és a média, a regisztrál, a könyvtár, a mappa,… olvasók, folytassátok a sort.
Azt hiszem, tartozom annyival, hogy megnevezzem a bevezetőben említett két verset is, hátha valaki kíváncsi lesz rájuk. Faludyé Óda a magyar nyelvhez, Máraié a Halotti beszéd.
Grétsy László írásaiból nagyon sok minden tudható meg – minél ifjabb az olvasója, annál több. Képernyőhöz ragadt szemű fiatal emberek (lányok és fiúk), ezektől a rövid cikkektől megjöhet a kedvetek, hogy ismét könyveket, verseket olvassatok. Jó íróktól, szépszavú költőktől.
Az illusztráció Hegedűs Istvánnak az 1980-as években készült, szeretetteli, ironikus Ex Librise.
Grétsy László: Anyanyelvi séták
Szavaink, neveink és szólásaink születése, életútja, titkokkal teli világa
Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat 29. tagja
Tinta Könyvkiadó, 2014
230 oldal, teljes bolti ár 1490 Ft
ISBN 978 615 521 9221
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A könyv szerzője a főleg rádió- és televízióbeli nyelvi műsorai révén sokak által ismert GRÉTSY LÁSZLÓ, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa, Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas nyelvész, számos könyv és tanulmány szerzője, az Édes Anyanyelvünk folyóirat felelős szerkesztője. Ez a kötet a szerzőnek azokból a cikkeiből tartalmaz válogatást, amelyek nem szaktudományi kiadványokban, hanem a nagyobb közönségnek szóló folyóiratokban, nevezetesen az Interpress Magazinban (rövid nevén IPM) és a Családi Lapban jelentek meg 2008 és 2013 között. A kötet címe egyébként azonos azzal a címmel, amely a szerző Családi Lap-beli anyanyelvi rovatának címe volt a 2013. év végéig, tehát annak emlékét őrzi.
A most önálló kötetben is napvilágot látó cikkek célja anyanyelvünk milliónyi érdekessége, titka közül minél többnek a megismertetése, és ezáltal magának a nyelvnek, legfőbb nemzetösszetartó erőnknek minden, magyarságát nem szégyenlő, hanem arra inkább büszke honfitársunkkal való megszerettetése. A szerző, aki azt vallja, hogy ebben a globalizálódó világban legfőbb kötelességeink egyike anyanyelvi hagyományaink őrzése s egyúttal nyelvünk ápolása, sőt korszerűsítése, a mindezekről hasonlóan vélekedő olvasókat hívja hatvan kis fejezetnyi tanulságos, de egyúttal szórakoztató anyanyelvi sétára.
Olvass bele 
Posted on 2014. március 25. kedd Szerző: olvassbele
0