Bábeli trend | Leiner Laura: Bábel

Posted on 2014. március 24. hétfő Szerző:

0


Leiner-laura-babel-bor180Vámos Miklós | 

Újabban fiatal nők jelennek meg a könyvpiacon, szerzői mivoltban. A szépirodalmi végvárak fittyet hánynak rájuk. Nem baj, ők meg a szépirodalmi végvárakra hányják a fittyet. Kaszálnak szorgosan a sikermezőn, s az a látszat, mintha külön pályán küzdenének.

Íme példának okáért Leiner Laura. Kétlem, hogy bármelyik írószervezetnek tagja volna, ha netán mégis, akkor sem ezért szeretjük. Mi = 1. az olvasóinak sokasága, 2. meg én. E két csoport a véleményét igazán egyszerű módszerrel alakítja ki, fogja a könyvet, és halad benne előre az utolsó oldalig.

Leiner Laura, ha jól számolom, huszonnyolc éves. Tucatnyi regény szerzője. Nehéztüzérsége a Szent Johanna Gimiről szóló nyolc (inkább kilenc) kötet. Nevezett középiskola évfolyamait járhatjuk ki, ha az idősödő főhősök nyomába eredünk. A receptet manapság a közelmúlt toronymagasan legsikeresebb könyvsorozatához, a Harry Potterhez kötik, bár szerintem közkincs. Használták annak előtte is, igazán szerencsésen például a Fame című amerikai film, melyben egy művészeti főiskola hallgatóinak felvételijét, négy évfolyamát és záróvizsgáját kísérjük figyelemmel

Én a SZJG egyetlen részét sem olvastam el, csupán beléjük szagoltam, s e felületes vizsgálat nyomán úgy véltem, nem hozzám szólnak. Ami nem baj. Az a könyv, amelyik mindenkihez szól, voltaképpen senkihez. Megeshet, hogy eztán pótolom mulasztásom. Tény és való, hogy a nyár végén megjelent Bábelnek sem én volnék a célközönsége, véletlenül ütöttem föl a könyvtárban, tetszetős borítója miatt. A kötet címlapján nemcsak a főhős nevére szóló műanyag belépőkártya látható, hanem a Red Hot Chili Peppers (Zsófi kedvence) frontemberét ábrázoló kitűző. Lehet, hogy inkább a cselekményben szerepet játszó reklámgyűrű. De győzött a kíváncsiság, úgy is mondhatnám: győzött Leiner kollegina. Benne ragadtam a regényében.

A történet főszereplője és mesélője Latter Zsófi, a kellően szédült tinédzser, érettségin innen. A regény a Bábelnek keresztelt könnyűzenei fesztiválon bentlakóként eltöltött hét eseményeit mutatja be, szoros időrendben. A jelek félreérthetetlenül a Hajógyári sziget immár talán világhírű rendezvényére utalnak. Bábeli zűrzavar, nyelvi és minden egyéb szempontból. Nem véletlen, hogy a regény hátoldalára Gerendai Károly, „a” Sziget egyik alapító atyája (a másik Müller Péter Sziámi) ajánlása került: „Laurának sikerült megjelenítenie és tökéletesen visszaadnia a fesztiválok hangulatát.” Tény. Ám Gerendai öröme indokolatlan. Aki ezt a könyvet elolvassa, aligha kap kedvet ahhoz, hogy a három nagy hazai fesztivál bármelyikére kiköltözzön sátorozni. Túl pontos és ihletett a látlelet. (A tucatnyi hiteles alak közül csak Hipó – a hipochonder fiú – lóg ki, eltúlzott karikatúrává vált, s ha én lettem volna a szerkesztő, kihúzására teszek javaslatot.)

Ha Zsófi-korabeli gyereked van, sietve szerezd be a Bábelt. A tizenévesek számára a szigetlét egyenlő az áhított szabadsággal. Egy hétig kizárható a felnőtt világ, a maga szabályaival, korlátozásaival, elavultságával és onnan nézve bizonyos fokú stupiditásával. „Az ember száját tizenhét körül egyszer csak elhagyja egy olyan mondat, hogy »oké, pár nap múlva jövök«, és a legdurvább az egészben, hogy ezt szinte legálisan megteheti. Hiszen a szülő tudja, hogy a gyereke hová megy, tudja, kikkel megy, mikor megy, és mikor jön vissza. Nagyjából mindent tud. Nagyjából. És pont ezen van a hangsúly.” Zsófi fiaink, lányaink (unokáink) túlzásmentes prototípusa. Azokkal, akik fontosak neki, e-mailekkel, Facebook-posztokkal, blogolva és sms-ezve tartja a kapcsolatot. Az általa billentyűzött betűsereg sokszorosa annak, amit korábbi korokban leírtak a fiatalok. Ez annyit tesz, hogy sokkal többet olvas, mint hinnők, mi, akik az ikes igék feltételes módját is merészeljük használni, bármilyen modorosnak hat.

A regényt a megbízható Ciceró kiadó (könyvstúdiónak hívják magukat) gondozta, szerintem jó gazdaként. Tipográfiailag is imitálják a mobil képernyőt, a posztokat, ezzel segítve az olvasást. A könyvből megtanulhatók e nemzedék kulcsszavai, a netszleng, csekkdisz-től LOL-ig. Ugyanilyen élethű a szereplők jellemrajza. Akkor érzik jól magukat, ha együtt vannak. Ah… mi is ilyenek voltunk, nemde? Úgy látszik, a szájbervilág a lényegen alig változtatott. Tekinthető a könyv korszerű lányregénynek, de én ezt nem ajánlom. Szépirodalmi munka, kár lebecsülni bárminő címkézéssel. Csak előítélet-mentes agyállapotban érdemes elolvasni. Leiner tud szerkeszteni, egyéníteni, párbeszédet írni, van humora és dramaturgiai érzéke, saját hangja. Arra is ügyel, hogy akik kevésbé járatosak a terepen (mint én), azoknak előbb-utóbb elmagyarázza, amit nem értenek, például hogy a bosszúságot kifejező hangutánzó szavak forrása a Csillagok világából.

Bábel-fíling...

Bábel-fíling…

„Na, előkerültek a gótok is. Napközben csak egyet-kettőt láttunk a sorban, hófehér bőrüket esernyővel próbálták óvni a naptól, így, alkonyat után viszont csapatostul bukkantak fel. Fura ruhákban, fekete sminkben, milliónyi ezüst és bőr ékszerben kísértették az éjszakázó fesztiválozókat. Senki nem nézett rájuk ferdén vagy kérdőn. Igazából nagyon úgy tűnt, hogy itt mindenki megfér egymás mellett.” Ezt eltanulhatná hazánk felnőtt lakossága. Én azért kérdőn nézek gót ügyben. De csak addig, míg eszembe nem jut kideríteni a neten. Tanulékony javakorú vagyok.

Leiner kisrealistaként fölfigyel arra a jelenségre, melyet több Sziget-vizitemen láttam. Előbb-utóbb találnak a kissé unatkozó hetijegyesek egy pocsolyás, saras területet, ahol nekifutva, lábkorcsolyázva csúsznak előre, a csodás mulatságként előadott fölborulásig és iszapdagasztásig. Ez Woodstockban, minden idők leglegendásabb (és valószínűleg az első) rockfesztiválján kezdődött. A Bábelben is fontos jelenet. A szerző nem említi a woodstocki elődöket, pedig ez a hagyomány jelzi, hogy a Szigetre (VOLT-ra, Balaton Soundra) nemcsak a szabadságvágy vonzza a kiköltözőket, hanem a nosztalgia is, szeretnék magukat a hippik örököseinek érezni, legalább egy alapos sárcsúszka erejéig. Kívánom, hogy sikerüljön nekik.

A könyv utolsó lapján ez áll: „Kisattinak, aki ezt a könyvet nagyon szeretné.” Miért csak szeretné? Nincs már az élők sorában? Ha így van, részvétem. Elfelejtett magyarul? Nem tud olvasni? Nincs pénze megvenni? Utóbbi esetekben is részvétem. A helyes megfejtő világosítson föl. Esetleg homályosítson, hogy a Bábel stílusában maradjak.

Az írás eredetileg a Figyelő 2013/46. számának Olvasni arany rovatában jelent meg.

Leiner Laura

Leiner Laura

Leiner Laura: Bábel
Ciceró Könyvstúdió, 2013
528 oldal, 2990 Ft
ISBN 978 963 539 8232

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal?

A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül…

Bábel… Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.