Helen Edmundson: Irtás (részlet)

ELSŐ FELVONÁS | 1. jelenet

Egy gesztenyefa tövében, egy udvarház kertjében, Kildare megyében. Éjszaka van. Erős szélfúvás és farkasok üvöltése hallatszik. Egy lány (Killaine) sír. Egy férfi (Pierce) alig láthatóan közeledik.

PIERCE Killaine Farrell. Killaine megdermed Mondd, hogy nem Maddyt siratod, és én úgy megölellek, mint még soha senki.

KILLAINE (felismeri, elmosolyodik) Akkor gyere ide! Megölelik egymást

PIERCE Hála Isten! Hála Isten! Zavartan elengedik egymást Eszerint megszületett.

KILLAINE Már majdnem. De ott kellett hagynom. Addig néztem, miként torzítja el Maddy arcát a fájdalom, olyan hosszan szenvedtem a vajúdását, hogy egészen elteltem gondolatokkal, ki kellett velük jönnöm a levegőre.

PIERCE Furcsa, hogy sírni látlak. Máskor mindig találsz egy zugot, ahova elrejtőzhetsz a bajoddal.

KILLAINE Nem sírok. Már nem.

PIERCE Jobb, ha bemész, mielőtt felfalnak a farkasok.

KILLAINE Úgysem mernek közel jönni.

PIERCE Már itt vannak. Párás lehelet gomolyog, sárga szempárok villognak a ház körül. Figyelnek és várnak. Tudják, hogy ami odabenn ma megszületik, nem természettől való.

KILLAINE Bűn ilyet mondani.

PIERCE Az anyja ír, az apja angol úr! Elismétlem akárhányszor.

KILLAINE Egy pici gyerek. Keze van, lába, ujjai.

PIERCE És méreg a vérében. Ez a keverék halálos volna bárki emberfiának.

KILLAINE Akkor a gyerekek felét súlyos kór rágja erre.

PIERCE És én pokolra is küldeném mindet, ha rajtam múlna: nagyokat és kicsiket, a Cromwell-fajta összes fattyait. Nem nő fel semmi jóra, akiben ez a kór lakik.

KILLAINE Ne beszélj így! Megrémítesz!

PIERCE Megrémítelek? Mást se szeretnék. Megrémíteni titeket mind, akik szültök, házasodtok, daloltok, vígan vagytok. Halott a fél ország!

KILLAINE Pierce…

PIERCE Nem egészen félnapi lovaglásra van egy falu, ahol az emberek hason csúsznak, úgy legyengültek, és a hullákat kaparják ki a földből, hogy legyen mit enniük. Minden póznán lóg egy pap, az ország legjavát gúzsba kötve hajózzák be Isten tudja, hová, de Maddy O’Hart az angol földesura nyakába csimpaszkodva táncol. Fájdalmas kiáltás hallatszik odabentről Mi ez? Nem kellene bemenned hozzá?

KILLAINE Szólnak, ha rám lesz szüksége. Most a férjének van ott a helye. Én csak úgy mehetek, ha hívnak. Ez a dolgok rendje.

PIERCE Szóval mellette van a férje?

KILLAINE Kezdettől. Már órák óta. Szünet

PIERCE Hozd majd ki a gyereket, Killaine, hadd lássam. Maddy merre fekszik?

KILLAINE Ahonnan a fény jön. Az ablakából arra a ligetre látni. Eleinte képtelen volt egy helyben megmaradni, járkált fel-alá, épp csak a falra nem mászott föl, de most már fekszik szépen. Az ágya mint egy bárka: föntről függő nagy, vörös leplek, hófehér lepedő a lábára rátekeredve, onnan omlik a földre. Egy nővér is vele van…

PIERCE Mrs. Ryan?

KILLAINE Nem. Angol, de ugyanolyan jó. A férje meg, a férje ott térdel mellette, borogatja a homlokát, suttog hozzá, ő pedig a finom fehér ujjaival úgy szorongatja a kezét, hogy a gyűrűje belevág Robert húsába. Az meg szegény csak mosolyog! Még sohasem láttam ilyen elveszettnek.

PIERCE Ha úgy ismerné a feleségét, mint mi, nem tartana semmitől. Maddy anyja belehalt, hogy a világra hozta, két élet is költözött a lányába. Bőven jut belőle a gyereknek.

KILLAINE Igen. Bőven jut a gyereknek. Szünet Robert jó ember, Pierce. És én még sosem láttam ilyen odaadást, ilyen törődést. Ahogy ezek ketten elmerülnek egymásban. Nagy, tenger szerelem az övék, majd belefúlnak.

PIERCE Megyek. Két napja nem jártam a birtokon. Menj be te is!

KILLAINE Ugye, eljössz megnézni a gyereket? Maddy keresni fog.

PIERCE Nem.

KILLAINE Ne fordíts neki hátat!

PIERCE Nincs szüksége rám.

KILLAINE Mi vagyunk a legrégibb barátai. Mit mondok majd neki?

PIERCE Hogy előbb halok meg, mint hogy annak az embernek az ajtaján bekopogtassak. Maddy mintha elfelejtené… mintha elfelejtenétek, hogy ez a fajta, a Robert fajtája gyilkolta le az apámat meg a bátyámat.

KILLAINE Nem, nem felejtem el. Az enyéim közül is vesztek oda.

PIERCE Akkor mit keresel itt? Nem kell válaszolnod! Jaj, Maddy O’Hart, Maddy O’Hart… Ha tehetném, elmennék hozzá… Isten a tudója, elmennék, de…

KILLAINE Bár segíthetnék rajtad, Pierce! De a te szíved egészen görcsbe van szorulva, és rajtad kívül ki nem oldhatja senki.

PIERCE Most menj be! Szüksége lesz rád.

Killaine nem mozdul. Pierce nézi néhány pillanatig, majd elmegy. Killaine fölnéz a fára. Újabb kiáltás a házból. Killaine hirtelen letép a szoknyájából egy darabot, és felköti az egyik ágra, majd átöleli a törzset, és becsukja a szemét.